Agrártudományi Egyetem Tanácsának jegyzőkönyvei, 1959
1959. június 18.
-5A Növénynemesitéstani alapismereték c.tantárgy főbb rőszeit c nemesitesi alapanyag begyűjtése, tanulmányozás és előállítása, £ nenesités szempontjából fontos sajátságok kialakítása és értékelése-, a nemositő munka módszerei, az állami fajtsvizsgálat. a vetőmagtermesztés, a nemesitós története, a részletes nemesítés! tudnivalókból pedig a búza és kukorica nemesítése és vetőmagtermesztése képezik. A gyakorlatok a tantárgyaknak megfelelően örökléstani és növény- nenesitést ni részekre oszlanak. Az örökléstani gyakorlatok, bár e tantárgy legfontosabb tételeit érintik, mégis fokozott mértékben a növénynemes it és számára alapoznak, ennek nemcsak gyakorlati részleteit ismertetik, de elméleti vonatkozású témaköreit is. Ez is jelzője a Növénynemesit esten szűk oktatási lehetőségeinek. A Növény nemesi t .ést an gyakorlatai legnagyobbrészt a szántóföldi kisérletezés módszereire, az adatok feldolgozására és értékeié-"* sere terjednek ki. A gyakorlatok egy része különben itt is az előadások keretébe kívánkozna.-A gyakorlatok különben kollektiv munkaként elkészített jegyzetek alapján folynak, s a tantermi, laboratóriumi munkán kivül a belső tenyészkertre, külső kísérleti térre, s ezek gazdag növényállományára támaszkodnak. A tananyaggal kapcsolatban észrevételünk•az, hogy a részletes nemesitesi részt célszerű lenne bőviteni. Szükségesnek tartanánk, hogy a hallgatók a jelenleg előadott búza ős kukorica nemesítésén kivül esetleg még a rozs, de főleg a burgonya, 1-2 ipari és 1-2 szálast ak ármány növény nemesítésével is megismerkedjenek. A részletes nemes it ési rész bővítése felveti a tárgy óraszámmal való ellátottságát is. Növénynemesítéstanra és vetőmagtermesztésre az egyetemi oktatás keretében összesen 8 kát órás előadás jut legjobb esetben, ami a tárgy jelentőségéhez képest igen szükkorü lehetőségeket biztosit. A jegyzetek színvonalasak, a legújabb tudományos eredményeket is tárgyalják. A jegyzetek méretei és tartalma azonban szétfeszíti azon mértéket és kereteket, melyek ezen kategória követelményei, mert sok esetben kézikönyvbe illő részletezéssel tárgyalnak. $óval többet tartalmaznak, mint amennyit a rerű olkezes- re álló elméleti'órák és gyakorlati foglalkozások feldolgozásra lehetővé tesznek. Oktatási szempontból éppen abbín van hibájuk, ami a továbbképzés tekintetében igen nagy előnyt jelent. A . jegyzetek alapját képezik ilyen tárgyú tan- és kézikönyveknek, mely területen kai önben szakirodalmunk igen szegény, s éppen ezért általános szakmai érdeklődésre is tarthatnának számot. Még jobban megfeleltek volna a jegyzetek rendeltetésüknek, ha elég sok táblázat, hivatkozás, példák többszörözése mellőz5sével inkább az oktatási és tananyagellátási követei menyek kerültek volna előtérbe. il
