Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1965-1966

1966. február 25.

1-3ról, hanem egy intézményről, sőt az egész oktatási rendszernek a további alakulásáról és végső kifej lődósó/^X/110^ előkészítéséről van szó. Bocsássanak meg, ha egy kicsit hossza^Xjé/ísaabban foglalkoztam vele, de lelkiismereti kötelességemnek tartottam az ilyen szempontokra való felhívást, és mindjárt meg is kérem a továbbiakban Kiss Albert elvtársat, hogy valami előrebocsájtani, vagy tájékoztatója van e az általa vezetett bizottság elkés itett javas la tjí/i/í}'kapcsolatban.

Kiss. Albert: Tisztelt Kari Tanácsülés. A dókán elvtárs megfelelő keretbe és perspektívába helyezte tulajdonképpen a kérdést, igy felmentve érzem magam attól, hogy itt különleges bevezetést tartsak.

Én nagyon ürülök annak, hogy dékán elvtárs lényegében úgyis mint a kar vezetője, úgy vetette fél a kérdést, hogy noha itten egy meghatározott, szakirányú képzésének a problémájáról van szó, végeredményben, távlatilag nézve, ezt mindenképpen az egész felső oktatás kereteibe illeszkedve lehet csak szemlélni.

P.D.: Nagyon helyes, nem lehet csak ezt aézaix a részt nézni, szemlélni.

K.A.: Természetesen minekünk a konkrét megbízásunk úgy szólt, hogy az üzemgazdasági szakképzés problematikáját vizsgáljuk meg és felelősség- teljesen 4 mérjük fel a gyakorlat oldaláról jelentkező, előrelátható lo-2o-3o évre is előre nézve várható igény alapjába, jéilyen tipusu szakemberre van e szükség, hakigen,. milyen feladatkörökre és kb. milyen nagyságrendben. Természetesen ilyen formán a bizottság nem is érezhette magát feljogosítva arra, hogy az egész agrárfelső oktatás, vagy akárcsak leszűkítve az agrármérnöki-képzés perspektivikus szervezeti fcéjszéséxakxaz kérdéséinek az egészét vegye bonckés alá, mert nem volt feladata, úgy hogy ebben mint bizottság, amit a dékán elvtárs is felvetett, nem tudok bizottsági véleményt nyilvánítani, nem is irtunk le ilyet, egyéni véleményem teljesen megegyezik a dókán elvtársó- val annyiban, hogy noha itt mostan zgy konkrétan egy speciális iránynak a kérdéséről beszélünk, nyilvánvaló, hogy az élet elengedhetetlen velejárója a fejlődésnek, elengedhetetlen következménye, hogy ez nyilván ezzel nincs befejezve, mert végeredményben minél jobban behatol a tudomány és a technika a mezőgazdaságba, annál inkább specializált emberek tudnak csak helytállni a termelés minden vonalán.

Ez a mezőgazdaságban is igy lesz.