Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1965-1966
1966. február 25.
2Felvetődik az oktatási időnek a kérdése, hiszen a variációkat^ a javaslat elég helyesen és nagyon jól tükrözi vissza, hogy a további általános agrármórnökkópzós mellett szükséges e alapjaitól felópitve uj, üzemgazdasági mérnökképzés, avagy pedig kielégítene minket a jelenlegi négy éves alap általános mérnökképzés és erre épitve rá a megfelelő specifikációból kMkhoz kapcsolódó igények szerint a szakmérnök képzésnek fnijtáxjelenleg folyó hálózatához. Nagyon meg kell vizsgálni a jelenleg folyó négy éves, vagy öt éves képzés mellett, milyen határozattal foglalunk állást és ennek a továbbvitelében milyen kapcsolata van végeredményében az öt éves mérnök képzésnak és a szakmérnök képzésnek. Egy, mondjuk távlatban és ^perspektívában nagyon aláhuzottan szeretném felhivni a figyelmet arra, amit a szerdán, tegnap előtt lezajlott vezetők, rektori, dékáni értekezletnek mondhatni a sűrített kivonatát adja a vita anyagának, hogy amikor oktatási kérdésekhez nyúlunk, sohasem a mát, vagy a közvetlen holnapot nézzük, hanem ezt nagyon tág perspektívában kell megítélni, lo - 2o éves távlatba ra» hiszen a helyzet az, hogy akijP&óg esetleg ma iskoláznánk be, abból «xsiiagxfcxáxxamixa hatékony, ténylegesen a helyére tett szakember végeredményben, majd csak egy évtized elmúltával kerül. Ahhoz kell az 5 - 6 éves képzési idő és még az a bizonyos 5 - 6 óv olyan gyakorlat megszerzése, amely azután bb ténylegesen nemcsak nsmxnknxBfcx hanem gyiixáx egyúttal egy határozott hivatás betöltésére, gyakorlatilag is erőteljesebb mértékben felvértezte. Tehát ennek a kérdésnek nem egyszintű és nem érzelmi momentuma van, hanem nagyon józan ésszel és logikább*! kell felépítenünk az egészet hogy az egyetemnek és az egész magyar mezőgazdaságba f elsőfokútok-*' tatásnak haszna legyen belőle» és az természetes dolog, hogy a végső kicsapódásnak pedigjf a jobb képzésben, és a tökéletesen jobb szakember ellátásiban legyen része, ^nnek vannak természetesen oldal hajtásai is, Így példának okáért a Főiskolákkal knp vlt?í>ctí8^tfcBf^af^kulása az egész felsőoktatási rendszerbe vai$a&eií:ileszkedósnek a kérdése, és azt hiszem bb / mélyen Tisztelt Kari Tanácsbb tovább tudnánk sorolni azokat a nagyon gazdag, és változatos szempontokat, amelyeknek mind a koordinációja szükséges ahhoz, hogy egy egységes olyan álláspontot alakíthassunk ki, amikoris »±Sitói8tíÍÉÍÜtíin&e oktatás és jobb szakember képzésnek a hasznát látjuk belőle. Én nagyon kérem, hogy az elképzeléseimet amennyiben magukévá teszik, ha csak részleteiben is, de érvényesítsék ezen a nagyon komoly elhatárolt kérdéssel kapcsolatban, amelyre meg kell mondaüfí&f hogy az utóbbi időben ilyen komoly tárgyra nagyon ritkán kerül sor, mert itt vógeridményben nem csak egy képzési forrná-