Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar kari tanácsának jegyzőkönyvei, 1979
1979. május 14.
12 Követelményrendszer a nevelésben Nevelési alapelv Nincsen olyan tantárgy, amelyet nem lehetne felhasználni a nevelés érdekében, a nevelési módszer azonban tárgyanként és oktatóként is eltérő lehet. Napjaink megnövekedett feladatai sürgetően előirják számunkra, hogy az oktató munkánk mellett az oktatást kisérő nevelési tevékenységünket is áttekintsük és korszerüsitését elvégezzük. Az oktató-nevelő munkánk egysége és egységének érvényesülése csak akkor és csakis akkor lesz hatékony, ha ennek követelményrendszerét hasonlóan a feladatok rendszeréhez kidolgozzuk, fejlesztjük és azt alkalmazzuk. Az oktató-nevelő munka, a szakemberképzés, ezen belül a szocialista világnézetű szakemberképzés és emberré formálás akkor lehet hatékony, ha a hallgatók a különálló tárgyakból adódó sokféle hatáson és módszeren keresztül alapvetően egységes elvekkel, törekvésekkel találkoznak az egyetemi életük minden területén. Nem mindegy, hogy a hallgató miképpen találkozik leendő hivatásának szépségeivel, s hogyan épül benne a hivatástudat, a kötelesség- és felelősségérzet. Ismert, hogy a beiratkozott első éves hallgató még tele van várakozással, a választott hivatásának szeretetével; s első időszakában rendszerint elméleti alaptárgyakat tanul és nem érzi, hogy mindennek köze van az élethez, a gyakorlathoz, pályájához. Az oktatók viszont úgy érzik, hogy a sok ismeretanyag miatt nincs idejük a szemlélet kibontakoztatására. A hallgatók emberi magatartásbeli, ideológiai, politikai, kulturális, közéleti, hazafias és gazdaságos szemléletre való nevelése elsősorban az oktatók példamutatásával történhet meg, amely erkölcsi alapot ad a nevelői tevékenységhez, megsokszoroBza annak hatékonyságát. 1Г
