Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola tanácsának jegyzőkönyvei, 1954-1955
1955. július 14.
- 6 állunk jól, de országos viszonylatban nem állunk rosszul sem. A beiátolázási kampány befejeződött, a csucsbizottság döntése megtörtént. Felvett hallgatók száma 123 fő. összetétel: 86 munkás paraszt származású, az előirt 98 helyett. Értelmiség 15»21 helyett munkás, paraszt és értelmiségből nem jelentkezett tehát elegendő anyag. Bejelenti, hogy a Főikola csucsbizottsága igen komolyan fogta meg a kérdést, szakmailag és politikailag. K szöntet mond az elnököknek és tagoknak. Nincs értelme, hogy keretszámokat létesítsünk és a lemaradás október novemberben bekövetkezzék. Muhkás paraszt és értelmiségi hallgatókat még vesz fel a Főiskola. Az üres helyek száma kb. 16. A tájékoztatáshoz hozzászólás nem volt, a Tanács tudomásul vette. Váradi János igazgató lo perces szünét ntán az ülést újból megnyitja és felkéri Erdei János professzort, hogy ismertesse a Főiskola tudományos és kutatási főtéméját. Erdei János: ismerteti a minisztérium idevonatkozó rendelkezését és megjegyzi, hogy a választott főtémának általánosnak kell lenni, tíájus bún felkérte a tanszékek vezetőit az igazgatóval egyetértésben, hogy tegyenek si javaslatot a főiskolai főtémára és a tanszéki kutatási témára. A főtémára 3 javaslat érkezett be. Egyik javaalatot a Növénytermelés Gépei Tanszék tette, ugyanezt tette a Gépek javítása tanszék is. A Növénytermelés gépei tanszék a Szálastakarmányok betakarításának gépesítése c. témát javasolja kutatásra, a Gépek javítása tanszék ugyanezt a szénaszáritással és betakarítással kapcsolatban javasolja. A másik javaslat a Villamosítási Tanszék részéről történt. Ez nagyobb terjedelmű javaslat nem kizárólag 1956. évre szól. A kutatás tárgya vizsgálni egy major belsőségében milyen gépesítési megoldások legyenek. Erre kizárólag olyan kutatást javasol, hogy a Főiskola elemezze ki, hogy milyen legyen ott a gépészeti megoldás. A Gépek üzemeltetése tanzzék javasolja ennek a témánk egy részletét Kidolgozni. Javaslata, hogy foglalkozzék a Foiácola egy gazdaságnak a központi takarmáAyfeldolgözójának a gépészeti kérdéseivel olyan értelemben, hogy ebbe beletartozzék az odaszállít ás, onnan a feldolgozás után a takarmányok elszállítása, továbbá beletartozzék milyen méreti és belső beren- dezettségü legyen ez a takarmányfeldőlgozó természetesen többféle célú gazdaságra vonatkozóan. A Javaslattal kapcsolatban a következőket ^Ivánja megjegyezni. Olyan témát kellett választani, amelyhez elegendő erővel rendelkezünk, másodszor olyan újat kell produkálnunk, amely feltétlenül a népgazdaság számára nagyon hasznos. Ez a gondolat olyan, amellyel mások nem foglalkoznak behatóan. A szálastakarmányok komplex betakarításának gépesítésével már foglalkozik a Gépkisér- leti Intézet, s azonkívül foglalkozik a Gépkis rleti Intézeten kívül a felállított Tudományos Kutató Iroda. Ha tehát ilyen szempontból nézik a kérdést, akkor a Villamositási és Gépek üzemelt tése tanszék javaslata látszik megfelelőbbnek, ha pedig abból a szempontból, hogy tud-e olyan berendezéseket, gépi felszereléseket saját anyagi erejéből előállítani, amelyekkel a kérdést jól ki lehet elemezni. Ezek után inkább a Villamosítási és Jzenelési tanszékek javaslatát látja megfelelőbbnek és igyekszik megvilágítani^ hogy mennyire tud ebbe több tanszéke a főiskolának bekapcsolódni. Az állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket beruházzák istállókkal, istállókhoz szükséges takar- mányelőkészitővel, tejházzal. Ezzel viz kell, azonkívül szellőztetés helyes megoldása gépesítéssel. Ezekre a kérdésekre még nem adtak határozott választ, hogy azt hogyan kell gépesíteni. Például, hogy a özponti takarmányfádolgozó üzemet h®ran kell gápssitssd; gépesítés szempontjából megoldani, erre vonatkozóan a FM-nek az Állami gazdaságok /Minisztériumának nincsen hova fordulnia, mint a Főiskolához, amelyik alegilletékesebb volna ebben a tekintetben, hogy határozott irányvonalat mutasson, segítséget nyújtson ezexnek a főhatóságoknak. Ebből származik az a sok helytelen eljárás, hogy olyan istállókat építenek, amelyeket nem tudnak a célnak jól megfelelően használni. Az ismertetett témánál, amelyiknek 1956. évre csak- egy részét meríti ki a kutatási munka, beletartozik a szérűről a magtárba, a szántóföldről történő beszállítás a takarmányfeldolgozásnál alsópályás, felsőpályás és fix pálya nélkül történike. Amikor a kérdéssel átfogóan foglalkozunk meg kell vizsgálni, hogy mit jelent a szállítás gépesítése egész munkaigény szempontjából. További kérdés milyen kapcsolata legyen az istállónak a silókkal, mert a silótakarmányt is az £
