A magyar történeti ötvösmű-kiállítás lajstroma (Budapest, 1884)
HARMADIK TEREM: Világi tárgyak a XII-XVII. századokból
Asztaldíszek, billikomok és serlegek a XVI—XVIII. századokból. 147 mozgatható gyümölcs-füzérekkel összekapcsolva. A szalagra kötött gyümölcs-füzérek közepén, ezüst, virágos kosarak állanak, alatta pedig három igaz gyöngy lóg. A serleget szája alatt erős, fogas, sodrony gyűrű övedzi. Róla hét fodros ezüst levél, bordáján aranyos kacsokkal, nyúl le a felső hólyagok közé. Felette lapos domborműben, mascaron és gyermekfejekkel ékes lombdiszítés között, Tritonok kagylóból isznak. A külső levelek megerősítésére szolgáló srófok feje belül, domború rózsákat példáznak. Fedele kerek, közepén hosszú nyakú, lapos végű gombbal. Szélén faágat példázó gyűrűn, áttört mívű, ezüst cartoucheok egy rózsával megerősítve. Más, gyöngybibés rózsák váltakoznak e cartoucbeokkal, melyekről szintén gyöngy lóg le. Felső mezején hét cseppalakú, éles gerinczű kis hólyaggal körülvett, nagy hólyag kiverve. A hólyagok között hároméi, hosszú, keskeny nyakával a fedél gombja alatt szintén hólyaggá szélesedik ki. Szabadon álló gyümölcskötegekkel ékes bőségszarúk vannak a három élre erősítve. Ennek nyakán kissé magasabban, megint áttört mívű rózsát szemlélünk. A fedőgomb nyakát czirádák és fodros, ezüst, aranyos kacsokkal váltakozó, levelek veszik körül. Tetejét két tagolt korong képezi. Az alsónak szélén, áttört, ezüst czifraságok alkotnak pártát. A felső, tojástaggal és ponczolt apró körökkel díszített korongon, nő-alak áll. A húsrészek ezüst, a ruha és egyéb disz aranyos, részben zománczczal és drágakővel van ékesítve. Jobb lábát kissé előre téve, testét csípőjében, jobbra fordítja. Fejét, két kitárt karja között, balra hajtja. Fején koronát visel. A korona takarója áttetsző vörös zománcz, a kettős pántokon át nem látszó világoskék és fehér zománcz pettyek, példázzák a gyöngyöket. Az abroncson pedig fehér és sötétkék, ékköveket példázó, zománczot látunk. Derekán, rövidújjú köntösön, pontozott lombokkal czifra, nyitott pánczélt visel, mely keblét fedetlen hagyja. Ugyanott csattos öv, gyöngygyei és gyémánttal. A hajához hátul kötött kendő az övön van keresztül húzva elől. A pánczélról két rubintos és gyöngyös rózsa lóg. Gazdag redőkbe omló, rojtos szegélyű ruhájából, jobb lába térden felül meztelen. Lábán saru. Jobb kezében sast, baljában jogart tart. A talp aljára vésett hasonló alak után Ítélve; ez a sas utólag lett készítve és a jogar liliomvégü volt — most feje letörött. A talp alján e vers van bevésve: (Eleid) vök fid) í)od) bér Hbler fd)tt>ingt (Ein ^retubig í)cr^ aü gfar burd)bringt. Der Scepter bas Heid) beutlet gutt, (Ein fjunb fein í)erren í)elt in í)utt. Tllfo nad) fyotjem bing and) eben, (Eins fürften Sinn unb gmütt foil ftreben. Hit fließen ainig gfät)rligtt)ait, Damit er Sd)u^ fein £anb nnb leutt Hitgar 311 Scbarpff unb i)artt Hegieren, So tnirb er lieb unb Cretu and) fpüren. A felírat között koronás nő, magasra tartott jobb kezén kiterjesztett szárnyú sas, baljában liliomos jogar; lábánál kutya ül. A fedőn olvassuk: 10*
