Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
re bocsátották. Azonban ez sem segített. A Tisza vízhozama és az árhullám tartóssága mellett ez az intézkedés csak a károkat növelte. „Abádi és tiszaszalóki lakosság nagy részének március 25.-e óta nincsen már háza, omlott és omlik fal fal után, tető tető után. Család család mellett a partok magasabb részein, a temetők mellett és kinn a szabadban, egyesek rögtönzött sátorokban tartózkodnak. Tiszaszalók fele, Abád egyharmada máris összeomlott." (NHO326) „Tiszaroff község belterülete is víz alá került, 50 ház azonnal összeroskadt." (Alispáni jelentés) A szakadás után két nappal, március 25.-én azonban a Mirhó-gát vonala sem volt tovább védhető. Az árvíz részint megkerülte a Mirhó-gátat annak alsó és felső végén, részint áthágta azt és szabadon szétterült a Kunság felé. A víz ősi útján, a Gyolcs-fenéken és a Kakat-éren, a Tisza vidéki vasúton keresztül a Berettyóig folyt. „A tiszabői partokról irtóztató nézni a tenger árvizet, ameddig a szem lát se vége, se hossza, egy-egy feketéllő pont jelöli a vízközt, hogy ott még néhány nap előtt egy népes virágzó tanya volt, egy-egy nagy házcsoport. Egy-egy falutorony mutatja, hogy ott van Kunhegyes, amott Kenderes, de megközelíteni egyiket sem lehet... Kisújszállásra mely majdnem két mérföldre (17 km-re) van a folyó medrétől 9.-én ért a víz, mely a Mirhógátat átszakította. A Tisza most a töltésen túl is 5 negyed mérföldnyire (-44 km) borította el a Karcag, Kisújszállás közt elterülő lapályokat, ami emberemlékezet óta nem történt. A vasúti töltés, mely három mérföldnyire (25 km-re) van a Tisza medrétől, csak 3 lábnyira (1 m-re) áll ki a vízből és attól lehet tartani, hogy e víz a töltést alá fogja mosni." (PN) A kiömlött vizek kisebb részét a mirhói és taskonyi szakadások kimélyült medrén vezették vissza. Nagyobb részük, hosszabb levonulás és tartózkodás után, a Berettyó és a Körösök völgyén talált lefolyást, elöntve a Nagy- és Kissárrétet. A Heves megyei alispán jelentése szerint víz alatt voltak a következő települések: Abád, Tiszaszalók, Tiszaörvény, Tiszaszőllős, Tiszaderzs, Tiszabura, Tiszaroff, Tiszabő, Fegyvernek, Tiszapüspöki, Törökszentmiklós, Szajol, Tiszaszentimre, Tiszaigar és Kunhegyes. A szakadásokat az év végéig sikerült betölteni, de az újabb árhullám, december 22.-én, Tiszabő alatt ismét gátat szakított. Bár ezt a szakadást néhány nap alatt elzárták, az öblözet megint víz alá került. (Zawadowski 189D Szegheő Attila kir. főmérnök által 1876 július 3.-án összeállított kimutatás szerint a Közép-tiszai gátszakadások következtében 91 023 kat. holdat (52338 ha) borított el az árvíz. A határok, melyek vagy egészen, vagy részben vízzel elboríttattak, a következők: Kunhegyes, Tiszaszalók, Tiszabura, Tiszaroff, Tiszabő, Kenderes, Fegyvernek, Kisújszállás, Karcag, Túrkeve, Mezőtúr. Ezen felül Szegheő szerint a holt Berettyó jobb partján az ideiglenes rögtönzött gátak által megvédett árterület a gyomai, dévaványai, füzesgyarmati, szeghalmi, püspökladányi és szerepi határban 69996 kat. holdat (40250 ha-t) tett ki. Az árvíz nem csak a mélyvonulatokon és a gáttal párhuzamosan folyt. Fegyverekről Kiss Miklós kormánybiztos március 29-én este 2000 taligát kért a fővárosi hatóságtól, melyet még aznap este útnak is indítottak. 223 Ezek segítségével talán lehetséges lesz a töltést megerősíteni, hogy a még nagyobb bajnak elejét vegyék. (NH0330) !3 Árvíz után hetekig keresték a taligákat, a Pestről kért csónakokkal együtt.
