Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
A Tiszától távol eső Kisújszállásról április 4-ről írták, hogy „a hatóságok bűnös indolentiája következtében" a Mirhó-gát, Abád és Tiszabura között a Tisza árjai által megkerültetvén, az ár hajmeresztő nagyságban és terjedelemben borítja el Jász-Nagykún-Heves-Szolnok megye egy részét, az egész Nagykunságot, Békés és Bihar megyék nagy részét. „Ma még fogalom sincs azon óriás veszedelemről, melyben vagyunk és azon óriás károkról, melyeket ezen vidék szenvedni fog. Itt virágzó falvak, városok pusztulnak el talán örökre, éppen úgy, mint a tatárdúlás idejében. Sok százezer holdra menő mentesített földjeink sok évekre nádtermő vadrétségekké fognak változni, melyeket ismét csak iszonyú aszályok lesznek csak képesek kiszárasztani." (NH0307) A Pesti Napló április 10.-i száma mutatja be a Közép-tiszai gátszakadást olvasói levél alapján: „Március 18-án már lehetett látni a taskonyi gát tarthatatlanságát, de a legközelebbi fenyegetett községek még békén pihentek azon való vak megnyugvásukban, hogy a vén Mirhó-gát talpon áll érettük ... Annak megállapításához, hogy az ifjú taskonyi gát elszakadásával, az agg Mirhó megállja-e a sarat, nem történt semmi műszaki kombináció, de nem is kellett. Beláthatta azt egy kis szakértelem, hogy a szabályozás előtti vizek magasságához mérten a Mirhó emberül meg is állott. A szabályozás haladásával aránylag emelkedő, s most rendkívüli magasságra hágott vízszín a Mirhó-gátat meghaladta. Most már utána vagyunk az irtóztató Mirhó katasztrófának. Március 23-án a taskonyi gát elszakadt. A kitörő víz egyik rohama, az 1874-ben rendszeres felügyelet nélkül maradt Gyenda-tiszabői Külön Egylet mentesített árterének tartott, s míg az érdekeltség főként báró Baldácsy részéről, a különben is gyenge Tisza gátat gyámolította, azalatt... a védelem nélkül hagyott lentebbi helyeken, melyeket egypár nap alatt száz ember erejével el lehetett volna rekeszteni, 25-én a víz beömlött, s 26-án az egész 5000 holdnyi gyönyörűen díszlő mentesített árteret elborította. Az ár másik ága a Mirhó-gátnak ment. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy a két gát közötti öböl megteljen. A Mirhó-gát két szélén, a növekvő víz játszva simult át és Kunhegyes vidékét egy tenger ár lepte el. Irtóztató nézni a tiszabői partokról a tenger árvizet, ott van Kunhegyes, amott van Kenderes, de megközelíteni egyiket sem lehet. Fegyvernek védésén négy nap óta már 680 árkász katona dolgozik. Kisújszállásnál a vasút töltése tartja fel a vizet, hacsak ma már a vasutat el nem vágták, s szabad utat adnak a folyásnak a másik vasútig s azon alulra is, amíg a Körösbe nem szakad. Szabó K. mérnök." A Tisza jobb partján is gátszakadás csökkentette a víz mennyiségét a folyóban, Sarudon a Hartl-gátat elsodorta a víz, elöntetett Poroszló és Halász községek határa is. Az elöntés lehúzódott Szolnokig, elöntve Sarud, Tiszanána, Pély, Tarnaszentmiklós, Kőtelek, Besenyőszög, Nagykörű és Szolnok területét. „Ami a tett intézkedéseket illeti," azokról a következőkben számolt be 224 a Belügyminiszternek Tsank László Heves-Szolnok megyék alispánja (Eger), 1876. március 25.-én: Valószínűleg nem volt szabályozva, hogy az árvízzel kapcsolatosan kiknek hova kell küldeni jelentést. Ugyanezt a levelet elküldte az alispán úr a Közlekedés és Közmunkaügyi Miniszternek is. Hasonlóan járt el néhány kollégája is.
