Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
„Febmár 25.-én vettem Máramaros megyéből a távirati tudósítást, hogy a Tisza folyó aggasztóan árad, erről ugyanaz nap a Tisza menti községeket a járási közegek útján értesítettem, s egyszersmind meghagytam, hogy a víz emelkedését folytonosan szemmel tartván, a partok és töltések igazítását és erősítését eszközöljék, a szükséges anyagot készen tartsák, minden községben árvízbizottság alakíttassék. Az emberek, valamint a hasznos házi állatok megmentése, megóvása, biztos helyre szállítása, s a vész elmúltáig való élelmezése körül a legserényebben és legbuzgóbban járjanak el. A víz emelkedéséről és a netáni veszélyekről 24 óránként távirati úton tegyenek jelentést. Március 2.-án általános közrendeletben figyelmeztettem a közigazgatási járási közegeket mindazon kötelességekre, melyeket az 1871. XI a gátrendőrség ügyében reájuk ró. Március 14.-én midőn Szolnokon a vízállás a 20 láb 3 hüvelyket (642 cm) meghaladta, kezdődött már a veszély, ekkor küldtem ki a megye egyik mérnökét Timon Bertalant Szolnokra, mivel addig a szandai töltésnél munkálkodott. Szolnok városi közerő a fenyegetett Zagyva töltésekhez volt alkalmazandó, az alsó tiszai és tiszazugi szolgabírói járásból rendeltem munkásokat a szandai töltés megoltalmazására. Márciusi 5-én minthogy Dévaványa az ár által fenyegette tett, oda Hám Ignácz megyei segédmérnököt küldöttem ki, s Fegyvernekre, hol a veszély nagy volt, Szolnokból 12 katonát kértem és nyertem a szolnoki térparancsnokságról, egyszersmind a járási szolgabíró a munkaerőnek karhatalommal való kirendelésére is utasíttatott. Március 17.-én Tiszasüly községnél, ahol az ár veszélyesen fenyegetetett, egy új töltés emelése kezdetett meg, ami legalább eddig megvédte a községet. Március 18-án azon értesítés folytán, hogy Szolnokon az ár, a Pest megyei paladicsi 225 pusztán keresztül tolul, utasíttatott a vészbizottság a víz eltöltéséről szakértő mérnök meghallgatása után intézkedni. Ugyanekkor utasíttatott az alsó tiszai járás szolgabírája, hogy a Heves-Szolnok-jászkiséri Tiszaszabályozási Egylet felhívására annak a kellő segédkezést nyújtson, ha a körülmények azt szükségessé teszik, katonaság kirendelése iránt, minthogy ezt a társulat kérelmezte jelentésében. Március 19.-én a Felső-Tiszáról ismét nagy áradás jelentetett, minek következtében újabb figyelmeztetés bocsátatott ki. Március 20.-án Sarudon elszakíttatott az úgynevezett Hartl-féle kétrendbeli 226 gazdasági védgát, minek következtében Sarud, Tiszanána, Kisköre községek az elpusztulással fenyegettettek a társulati védgátak megkerülése miatt. Ezen veszélynek minden kitelhető módon leendő elhárítása végett a Felső-tiszai szolgabírói járás a Tisza mindkét partján elvonul, a jobb parti községekhez a mentési munkák vezetésére a Felsőés Alsó-tarnai járási szolgabírókat küldöttem ki. A rend fenntartására ugyanezen járások csendbiztosait s pandúrjait rendeltem oda és a Jászkun kerületeket Kunhegyes község munkaerejének kiállítása iránt megkerestem. Egyszersmind a Közmunka és Közlekedési Miniszterhez is jelentést tettem értesítvén, hogy a Szolnok város és vidéke kormánybiztos kirendelését kéri. Március 21.-én minthogy Tiszasülynél a töltések védhetősége már-már kérdésessé vált, és gátszakadás esetében Tiszasüly, Nagykörű és Kőtelek községek az ár által akként támadtatnának meg, hogy a lakosság a legnagyobb veszélyben forogna, felterjesztést intéztem a Közmunka és Közlekedési Miniszter úrhoz, melyben egy gőzhajónak a kirendelését kértem. Ugyanekkor felhívtam a szolnoki árvízbizottságot, hogy a szandai töltésen levő hidakat vizsgálják meg és azokon esetleg, ha a hidak megrongáltatva találtatnának, közbiztonsági tekintetekből a közlekedést szüntesse be. Térkép nem mutatja. Lehet hogy másodrendűt akartak írni.
