Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.1. A töltések kiépítése (A ,,sürgős munkálatok" időszaka 1846—1879)
Az első kiépítési szakasz töltéseit áttekintve megállapítható, hogy azok alig lépik túl az 1852. évi terv kereteit. Az ősi települések magaspartjait, a növekvő árvízszintek ellenére, 1876-ig, sőt 1879-ig még biztonságosnak tekintették és a töltésvonalak folytonosságának biztosítására csak ritkán, pl. a Törökszentmiklósi Egylet védvonalának egyes szakaszain, került sor. Ez csak 1879 és 1888 után vált mindenütt szükségessé és halaszthatatlanná. A töltések vonalozása, főleg a jobb parton, általában megfelelt a Vásárhelyi-féle elvnek és a partmenti övzátonyok vonalát követte; vagyis, önmagában nézve sem a gazdaságosság, sem a szabályosság követelményei szempontjából nem kifogásolható, hacsak az nem, hogy túl közel helyezték őket a parthoz. A szemben levő, bal parti szakaszok töltéseinek különböző idejű, egymástól és az átvágások fejlődésétől független tervezése és építése miatt azonban a töltéstávolság ill. a hullámtér szélessége egyenetlenné vált. Mivel az átvágások lassan fejlődtek, a levágott kanyaroknak is részt kellett venniük az árvizek levezetésében: sem a kanyarokat, sem öblözeteiket nem lehetett kizárni a hullámtérből. Ez gyakran rendkívül költséges többletmunkát okozott. A fegyvernek—szakállasi érdekeltségeknek pl. az öblözet teljes hosszában 1863—1864-ben a Középtiszai Társulatnak Tiszába és Fegyvernek között 1889-ben kellett később (1925 után) teljesen feleslegessé vált töltésszakaszokat építenie. Ideiglenes töltés épült 1866-ban Kiskörénél is, ahol azonban utóbb a kapzsiság szűkítette le a korábban szabályos hullámteret. (Mivel a szemben levő taskonyi töltést indokolatlanul közel húzták a parthoz, a kisköreiek is kedvet kaptak újabb területek nyerésére. így állt elő a kiskörei szűkület.)* A Közép-Tisza rendkívüli kanyargóssága miatt egymást váltották a kanyarulatok ívét követő hullámtéri kiszélesedések és a szűkületek. Ez utóbbiak amúgyis nagy számát azután a közúti és vasúti hidak is növelték. A meder és hullámtér fölötti szabad nyílásuk együttesen sem érte el a 600 m-t, sőt kedvezőtlen esetben (Tiszafüred, Szolnok, Tiszaug) még a 300 m-t is alig haladta meg. A Heves—Szolnok— Jászvidéki Tiszaszabályozási Társulat töltésének legvégén épült szolnoki vasúti híd alig 380 m-es nyílását, már Barócs János ig. mérnök kifogásolta a belföldi szakértők értekezletén. Ismeretes, hogy már az első 1876-os rendkívüli árvíz tapasztalatai alapján nyilvánvalóvá váltak a kialakult helyzet veszélyei. Jellemző a munkálatok ekkori megítélésére az a szakvélemény, amit Kubik Endre Heves megye főmérnöke adott Tiszahalászi község áttelepítésével kapcsolatban, jóval a külföldi szakértők véleménye előtt, 1876. augusztusában. 85 „...tekintetbe véve, hogy a Tisza folyó felsőbbi átmetszései... gyorsabban fognak kiképződni, mint a Halászon aluliak . . . jövőre a kiképződött átmetszések segélyével sokkal rohamosabban és rövidebb idő alatt fog az árvíz Tiszahalásziig leérkezni, ellenben az álló átmetszések kevésbé kiképzett állapota miatt a víz lefolyás nem azon arányban fog történni, mint a felsőbb vizek meggyorsított haladása igényelné, annál inkább, mivel Halász környékén körülbelül egy mérföld (4000 öl — 7584 m) szélességre terjed az áradat, holott Halászon alul mintegy 1200—1500 ölre (~2,3—2,8 km), két töltés közé szorítva csak szűken 300 öl (569 m) szélességben eresztetik tovább; mivel tehát az árvíz oly mérvben és sebességgel, minővel Halásziig érkezik, tovább nem futhat, okvetlenül be fog következni a jövőben is, hogy az áradat nagyobb mérveket fog ölteni... mint ezt az idei árvíz alkalmával is tapasztalni lehetett. Ezeknél fogva kétségkívül lévén, hogy jövőre nagyobb veszélynek nézhetünk elébe, mint az idén, Tiszahalászi községet jelen helyén meg nem hagyandónak ... a kitelepítést minden élhető módon előmozdítandónak véleményezi." E szakvélemény alapján telepítették át Tiszahalászi községet Felső-Magyarád pusztára — Ujiörincfalva néven.
