Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-11 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
mmm VIII. 11 mm a mmm A tiszai átkelés a magyar Vörös Hadsereg utolsó — nagyszabású — hadművelete volt. Különös figyelmet érdemel katonai szempontból is, jóllehet a Vörös Hadseregnek ezúttal nem sikerült az ellenfelet két vállra fektetni, mint előzetesen az északi hadjárat idején. A kudarcnak több oka volt. Amíg az északi hadszíntér az ellenséges lánc leggyöngébb szemének bizonyult, a Tisza keleti partján a román intervenciós hadsereg nagy túlerővel állt szemben velünk. Ez azorn- ban csak az átkelés után derült ki, aminthogy utólag, a Tanácsköztársaság leverése után tűnt ki az is, hogy julier l'erenc vezérkari főnök fStromfeld Aurél utódja) összejátszott az ellenséggel. Fokozta a nehézségeket a nyomasztó hangulat, amely a Vörös Hadseregnek az északi hadszíntérről való visszavonása a tisztikar soraiban okozott. Engem az északi hadjárat után u 101. Vörös Gyalogezredhez helyeztek át. Ennek az alakulatnak a kötelékében vettem részt a tiszai átkelésnél. Az ezred Szolnoknál kelt át a Tiszán, a vasúti hír mellett, amelyet az ellenfél július 21-re virradó éjjel felrobbantott. A vízi akadályok leküzdése ma sem gyerekjáték, de akkor különösen koc. kázatos vállalkozás volt. A román Hadseregfőparancsnokság 1919. július 23-i jelentésében a Tisza alacsony vízállására vezette vissza az átkelés sikerét. A románok szerint „a vízállás a tartós szárazság folytán olyan alacsony volt, hogy egyes gázlókon gyalog is ál lehetett menni". Ez az állítás valótlan. A vízállás átkelési szempontból nagyon fontos szerepet játszik, hiszen jórészt ettől függ a folyó akadályjellege. Ezt mindenki tudja, aki valamelyest jártas a katonai kérdésekben. De az átkelés pillanatában a Tisza vízállása sehol sem volt olyan alacsony, hogy a természetes átkelés lehetséges lett volna. Ezért csak a mesterséges — erőszakos — átkelés jöhetett számításba. A Tlsza-part képe nagyon megváltozott 1919 óta. Szolnoknál akkor a folyó bal partja — a vadvíz folytán — még teljesen mocsaras volt. A part mentén, az átkelési pont közelében nádasok susogtak. A vadvíz a partot mintegy ötven méter szélességben járhatatlanná tette. A túlsó part omladé- kos volt: • magassága itt-ott a másfél métert is elérte. A partviszonyok kedveztek a védekezésnek, átkelési szempontból azonban hátrányosak voltak. A támadásra kijelölt alakulatok a sötétség leple alatt már július 19-én elfoglalták helyüket. Az ütegek már előző nap állásaikba mentek. Táloldalt az ellenséges 'lövészárkok némák, voltak; egyetlen puskalövés sem törte meg a csöndet. Minden jel arra mutatott, hogy az ellenségnek sejtelme sincs szándékainkról. Egész éjjel nem hunytam le a szemem: a túlsó partot fürkésztem, amelynek körvonalai belevesztek az éjszakába. © Kelet felől már derengett, amikor a támadás megindult, de körös-körül még sötét volt. Az átkelést rendkívül heves tüzérségi előkészítés vezette be. A Hadseregfőparancsnokság több mint kétszáz ágyút vont össze a folyó jobb partján a vállalkozás támogatására. A Tisza mentén a vörös tüzérség fölénye még világosabban mutatkozott meg, mint a Hernád-vonal áttörésénél. Félórán át rengeti a föld. A tüzérségi előkészítés látványként is hatásos volt: a füzesek mögött, az egész part mentén villogott az ágyúk torkolattiize. Az átkelést pontonokon hajtottuk végre. Mi tagadás: sokkal simábban ment, semmint elképzeltem. Félő volt, hogy a románok — a túlsó partról — mindjárt megnyitják a tüzet, mihelyt az első ponton feltűnik a vízen. Ez az aggodalmunk alaptalannak bizonyult. A román tüzérség ágyúi, amelyeket a vörös tüzérségnek nem sikerült elhallgattatnia, továbbra is lőtték a folyó jobb partját, a ellenséges gyalogság azonban nem adott életjelt magáról az átkelés alatt. A ponton közelében, amelyben huszadmagammal szorongtam, újabb és újabb vízoszlopok emelkedtek a magasba. Ügy éreztem magam, mint drukkoló diák: türelmetlenül vártam az óra végét jelző csengetést ... Amikor a ponton orra a parthoz ütődütt, órámra pillantottam. Három óra negyven percet mutatott. Az út alig húsz percig tartott. Az átkelés az óramű pontosságával kötelékek szerint zajlott le. A pontonok szünet nélkül szállították át a katonákat a Tisza túlsó partjára. Egy forduló húsz-huszonöt percig tartott. Három órán belül az egész ezred átlépte a folyót. © A híd közelében fekvő lövészárkokat üresen találtuk. A tüzérségi előkészítés váratlanul érte az intervenciós csapatokat: nem volt merszük szembenézni a gyalogsági támadással, hanem kereket oldottál?. A terep az állások közelében tele volt eldobott felszerelési tárgyakkal: kulacsokkal, kenyérzsákokkal, tölténytáskákkal. A román lövészárkok rendkívül alkalmasak lettek volna védekezésre: teljesen ki voltak építve, tehát géppuskafészekkel is el vol»ak látva. Látszott, hogy az ellenfél itt hosszú időre rendezkedett be ... A többszörös drótakadály mögül, amely az állást körülvette, jól lehetett látni az átkelési pontot. Az átkelés ennek az állásnak a semlegesítésén fordult meg. Ha az intervenciós csapatok nem vesztik el a fejüket, nem sikerült volna veszteség nélkül partot váltanunk. Arról, hogy kifújjuk magunkat, szó sem lehetett. Az 1. Zászlóalj, ahogy együtt volt, felfejlődött. Csatlakoztam hozzá. A zászlóalj a vasúti töltés bal oldalán nyomult előre Szajol felé, toronyiránt. Egy ideig még hallottuk sivítaní az ellenséges lövedékeket. De a gránátok messze a hátunk mögött csapódtak be. A románok vaktába lőttek. A süppedékes talajon, sok lövedék nem is robbant fel. Fejünk fölött két repülőgép körözött. Nem tüzeltek: vörös felderítögépek voltak. Az ellenséges ágyúk rövidesen teljesen elhallgattak. Minden ellenállás nélkül jutottunk el Szajolig. A falu kijáratat valóságos erőddé változtatták a románok. Ahogy az első házak feltűntek, azonnal feikelepel- tek az ellenséges golyószórók. A golyók két-három méterrel előttünk csapódtak be. Földre vetettük magunkat. A vasúti töltés mentén elterülő rét telis-tele volt gránáttölcsérekkel: ez megkönnyítette a védekezést a golyózápor ellen. így számottevő veszteség nélkül sikerült megközelítenünk az ellenség' lövészárkait. Ogy látszott, ezúttal nem ússzuk meg kézi tusa nélkül. Nem így történt: az Intervenciós katonák — az utolsó pillanatban — eldobták fegyvereiket: megadták -magukat. Az ellenség vesztesége sokkal nagyobb volt, mint hittük. Az állást több telitalálat érte a tüzérségi előkészítésnél. A «drótsövény mögött tucatjával hevertek u halott katonák. Ogy feküdtek ott, mint megannyi rongycso- mó, amelyeket valaki elszór. Egyik- nek-másiknak egész fekete volt az arca: a légnyomás ölte meg őket. Hát- borzongató látvány volt. O Szajol után hevesebb ellenállásba ütköztünk. A román csapatok azonban nem jutottak hozzá, hogy beássák magukat. A vasúti töltés mentén fekvő akácfaerdőbe húzódlak vissza: o«- nan lőtték az előrenyomuló vörös csapatokat. Többnyire színüket sem láttuk: az erdő fái teljesen eltakarták őket szemünk elől. Csak a fegyverropogás árulta el jelenlétüket. Közelharcra csak egy vagy két esetben került sor. Rekkenő hőség volt. A nap sugarai inkább zavartak bennünket, mint az ellenség puskagolyói. A katonák arcáról patakzott a verejték. De nem vesztegettük az időt: folytattuk az előrenyomulást. Az éjszaka minden különösebb esemény nélkül telt el. Az ellenség nem mutatkozott: csak elvétve hallatszott egy-egy lövés. Éjfél után már teljesen csönd borult a tájékra. Ogy látszott, mintha a tiszai átkelés első szakasza ezzel lezárult volna. Ez a feltevésünk helytelen volt: kora reggel — hat óra tájban — megdördüllek az intervenciós csapatok ágyúi. Az ellenség egyidejűleg támadásba ment át. Sikerült ezúttal is visszaszorítanunk az ellenséget. A szürkület beálltával Törökszentmiklóson is kitűztük a vörös lobogót. Ezen a napon kilenc kilométert nyomultunk előre. Másnap — július 21-én — folytattuk az előrenyomulást. Fegyvernek felé. A románok az esti órákban kiürítették a községet. Már erősen sötétedett, amikor a községbe érkeztünk, de a fél falu az utcán volt. Első utam a községházára vezetett. A direktórium rpég az éjszaka folyamán megkezdte működését. Erre sok előzetes példa volt: Münnich Ferenc még az éjszakai hadjárat során utasítást adott a politikai megbízottaknak, hogy alakítsanak ideiglenes intéző bizottságokat a felszabadított községekben. A Vörös Hadsereg nemcsak az intervenció ellen küzdött, kivette a részét az emberek szívéért vívott harcból is. július 24-en Kenderest is elfoglaltuk. Ebbe a vállalkozásba a 7. Vörös Lovasezred Is bekapcsolódott. A vöröshuszárok énekszóval vonultak be a városba: Nincsen Kun Bélának olyan katonája, Mint az a szép vöröshuszár, Ha jelül lovára. Ha felül lovára, Rágyújt pipájára, Minden szőke, barna kislány Sírva gondol rája. Még egy emlékem van a tiszai átkelésről. Fegyverneket magunk mögött hagytuk, utunk — többnyire — a gabonatáblák mellett vezetett. Az aratás már befejeződött: lábon álló gabonát sehol sem láttunk. Csak a cséplés volt még hátra. Alig ült el a csatazaj egy- egy falu környékén, amelyet a román csapatok kénytelenek voltak kiüríteni, a cséplőgépek máris kattogni kezdtek. Kisújszállás környékén — itt-ott — már a nyárvégi talajmunkák is megindultak. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek ez akkor feltűnt. Az ellátás a Tanácsrendszer egyik legérzékenyebb pontja volt. Ha a Vörös Hadseregnek sikerül felszabadítani a Tiszántúlt, ez nemcsak a Tanácsköztársaság katonai helyzetét szilárdította volna meg, hanem több hó- * napra lehetővé tette volna az ellátás biztosítását is. Nem -kétséges, hogy ez a körülmény belejátszott abba, hogy a Forradalmi Kormányzótanács az északi hadjárat során felszabadított területek kiürítése mellett foglalt állást. ' \ © Kialakult — újabban — az a nézet, hogy a Vörös Hadsereg nem talált számottevő ellenállást a Tisza keleti partján. Ez az álláspont helyesbítésre szorul. A Tisza bál partján lezajlott ütközetek — általában — nem voltak olyan látványosak, mint a Hernád menti harcok. De minél mélyebben nyomultunk előre, annál gyakrabban dörögtek a fegyverek. A románok Szajol eleste után csak lépésről lépésre hátráltak. Amikor a kocka megfordult, puskalövésnylre álltunk Karcagtól. Helyzetünk ekkor távolról sem volt rózsás. A szolnoki csoport teljesen elszakadt a szomszéd alakulatoktól: a csoport mindkét szárnya nyitva volt... Szinte percről percre nőtt a veszély, hogy a románok elvágják a visszavonulás útját. Az ellenségnek öt hadosztály állt rendelkezésére az ellentámadás végrehajtására. De az intervenciós hadsereg nem állt a helyzet magaslatán: kezdetben inkább csak tapogatózott, ahelyett, hogy élt volna előnyeivel, így sikerült egérutat nyernünk. A Vörös Hadsereg határozott fellépése meglepte a román vezérkart. Ezt a foglyul ejtett tisztek is megerősítették. A vöröskatonák a román hadsereg ellentámadása után változatlanul megáIllák a sarat. A Fegyvernek környékén két napon át szakadatlanul ropogtak a puskák. A mieink tizenkét támadást vertek vissza, mielőtt feladták volna a községet. (Ez nem is maradt következmények nélkül; mint később megtudtuk, a románok miután elfoglalták Fegyverneket, megtizedelték a lakosságot.) Makacs ellenállásba ütközött az ellenség Törökszent- miklósnál is. Ahogy az osztályharcban, a harctéren is az erőviszonyoktól függ a siker. A helyzet ebben a tekintetben a román királyság hadseregének kedvezett. A tiszai átkelés erejét meghaladó feladatok elé állította a Vörös Hadsereget. Legalább háromszor any- nyi katonára lett volna szükségünk, hogy biztosítsuk az átkelés sikerét. Persze: a támadás kimenetelét nem a román hadsereg számbeli fölénye döntötte el, vállalkozásunk — Julier Ferenc árulása folytán — eleve kudarcra volt ítélve. O
