Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-11 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
szépülő falvainkon, s a városok peremén gyakran láthatunk mostanában gázbeton-elemékből épülő családi házakat. Néhol még csak az alapok ásásánál tartanak, az építőanyag azonban már felhalmozva, nagy szürke rakásban várja, hogy ügyes kezek rendben az alapokra helyezzék. A már bevakolt, gázbeton-elemekből készült családi házakat rendszerint arról ismerjük fel, hogy kiemelkednek a többi, hagyományos téglából épüit ház közül, terjedelmesebbek, tágasabbak, minden tekintetben korszerűbbek, s ez nemcsak az építők növekvő igényei! jelképezi, hanem a gázbeton hasznos tulajdonságait is, a nagy térfogat mellett a könnyűséget, a for* málhatóságot, az építőanyag kiváló fizikai tulajdonságait, az építkezés gyorsaságát, egyszóval mindent, ami végső fokon az építkezés gazdaságosságában jut kifejezésre Tagadhatatlan, hogy mint minden újtól, a gázbeton használatától is idegenkedtek eleinte az egyéni építkezők. Először csak óvatosan, j^éhány sort kevertek a téglafalakba, később az arány már a gázbeton javára billent, de az építők továbbra is ragaszkodtak legalább néhány sor téglához, pedig ez nem használt az épületnek., hiszen e két építőanyag fizikai tulajdonságai, elsősorban hővezető képességei eltérőek, különböző módon reagálnak a külső hőmérsékleti viszonyokra, a levegő páratartalmára, ami idővel a két építkezési anyag találkozásánál kellemetlen következményekkel járhat. Újabban azonban szinte teljesen eltűnt a tégla a gázbeton épületekből, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a gázbeton véglegesen és joggal elnyerte az építkezők bizalmát. Nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk, hogy a gázbeton esetében az építőanyag-ipar egyik forradalmasító találmányával van dolgunk, melynek jelentősége messze túlhaladja az építőipari felhasználás lehetőségeit és előnyeit. Az utóbbiakat már az 1965-ös dunai árvíz után is tapasztalhattuk, amikor a gázbetonelemekből szinte egyik napról a másikra egész falvak, utcasorok épültök újjá. Ezzel kapcsolatban azt Is meg említhetjük, hogy a Seredi Gázbeton gyár megépítését éppen az árvízsúj tolta területek újjáépítése tette indokolttá és szükségessé A gázbeton-elemek gyártásának szélesebb értelemben vett jelentőségét azonban csak akkor litdjuk igazán megérteni, ha ellátogatunk Zemianske Kostolanyba, Szlovákia legjelentősebb energetikai központjába, ahol a gáz betongyár első üzemegysége immár 15 éve gyártja ezt a ma már nélkülözhetetlen építkezés! anyagot. Ez a látogatás azért is indokolt, mert éppen a napokban kezdték el a termelést a korszerű, automatizált gépsorokkal rendelkező második üzemegységben. A novákyi szénmedence, Prievidza, Bojnice festőien szép környékét nem szükséges olvasóinknak külön bemutatni. Sokan látogatnak ide, hiszen a kívül-belül látványos bojnicei várkastély környékén kiváló üdülési lehetőségek is vannak. E vidék szépsége Az új üzemegység automatikus gépsorának egyik fontos része a nyolc hatalmas autoklávből álló szárítóberendezés, aliol a gázbeton-tömbök több rétegben egymás fiilé helyezve nyerik el végleges fizikai tulajdonságaikat. 1974. VIII. 11. tenek belőle vasbetéttel szilárdított paneleket, sőt ablakokkal, vagy ajtókkal ellátott komplett házgyári elemeket is. így a gázbeton a családi házak építésén kívül a városi lakónegyedek, az ipartelepek, s főleg a járulékos beruházások építésénél is kiválóan érvényesül. Mint már említettük, Szlovákia első gázbetongyára tizenöt éve üzemel Zemianske Kostolanyban. Ez alatt az idő alatt az 1974-es évre tervezett mennyiséget is beleszámítva összesen 3 742 809 m3 gázbetont gyártottak, melyhez 1 650 000 tonna pernyét és 450 000 tonna meszet használtak fel. Ez azt jelenti, hogy több mint másfél- millió tonnával kevesebb pernye szeny- nyezte a környéket, s ebből a hasznos építkezési alapanyagból csaknem 125 millió darab kézi építőelemet gyártottak, s ebből a mennyiségből 62 500 családi házat lehetett felépíteni. A felsorolt számokhoz nem kell külön kommentár, elég, ha azt megemlítjük, hogy az itteni gázbetongyártás eredményeként több mint 200 000 ember jutott új lakáshoz. Az első szlovákiai gázbetongyár technológiai berendezéseit a Lengyel Népköztársaság szállította. A 80 millió koronás beruházással felépített özem évi teljesítményét 180 000 m3 gázbetonra tervezték, ezt a szintet azonban különböző műszaki újításokkal és a technológiai folyamatok tökéletesítésével már 1965-ben sikerült túllépni. 1973-ban az üzem dolgozói a tervezett teljesítménynek több mint kétszeresét érték el, amikor összesen 367 982 m3 gázbetont gyártottak. Már ez az adat is elárulja, hogy az üzemben kiváló gazdasági eredményeket érnek el. Ez a hét szocialista munkabrigád kezdeményező hozzáállásán, valamint a három műszakban végzett munkán kívül annak is köszönhető, hogy helyben van az olcsó nyersanyag, a hőerőműből kiszűrt pernye csővezetéken érkezik az üzembe. Vannak azonban olyan körülmények is, amelyek fékezően hatnak a termelés további növelésére. A vállalat vezetői elsősorban a mész hiányos meny- nyiségére és minőségére, valamint a termékek elszállításához szükséges vagonok hiányára panaszkodnak. Ezeket a problémákat sürgősen meg kell oldani, hiszen a napokban átadott új üzemegység további háromszázezer köbméter gázbetonnal növeli a vállalat évi teljesítményét. Az új üzemegységről legalább any- nyit elmondhatunk, hogy a korszerű, automatikusan vezérelt gépsort külföldi licenc alapján a Skoda Plzeň nemzeti vállalat gyártotta és szállította. Az új üzemegységben lényegesen nagyobb lesz a munka termelékenysége, s maga a gépsor is sokkal pontosabban dolgozik. A szeletelt elemek méreteiben például maximálisan 1—2 mm-lg terjedhet az eltérés. Ez az építők szempontjából elsősorban jelentős habarcsmegtakarítást jelent, mind az elemek összeillesztésénél, mind pedig a fal vakolásánál. így az új üzemegységben gyártott gázbeton még népszerűbbé válik az egyéni építkezők és az építőipari dolgozók körében. MAKRAI MIKLÖS valóban elragadó, még a hőerőmű füstölgő gyárkéményei is elviselhetően beilleszkednek ebbe a hegyes-völgyes környezetbe. Ezek a füstölgő gyárké- tnények azonban nagy veszélyt is jelentenek a környék számára. Népgazdaságunk egyre több energiát Igényel, s a közeli szénkészletek még hosszú időre lehetővé teszik az energiatermelés növelését. Ez pedig a levegő és az egész környék egyre nagyobb mértékű szennyezésével járna, ha nem gondoskodnának a szennyező hulladékanyagok, főleg a pernye kiszűréséről. De még a pernye kiszűrése sem jelent megoldást, hiszen a felhalmozódó hulladékot valahol tárolni is kellene, erre pedig az itteni vízben szegény és szűk völgy katlanokban kevés a lehetőség. Egyedüli megoldásnak mutatkozott tehát a pernye ipari feldolgozása és hasznosítása, s erre a gázbeton gyártás bizonyult a legalkalmasabbnak. A pernyéből és mészből készített gázbeton gyártása egyébként rendkí. viil egyszerű folyamat. E két alapanyaghoz alumíniumport kevernek, amely — konyhai hasonlattal élve — sütőporként felduzzaszt ja, pórusos szerkezetűvé változtatja a masszát, amely közben megköt és kiszáradva szilárd tömböket alkot. A pórusos szerkezetet az alumíniumpor bekeverése után keletkező gáz okozza, innen ered a gázbeton elnevezés. Ezeket a tömböket még képlékeny állapotban különböző nagyságú és alakú elemekre szeletelik, így készülnek az egyéni építkezéseknél jól ismert kézi építőelemek. A massza „keletkezése“ és szárítása különböző magasságú, hatalmas acél- teknőkben történik, az utóbbi időben a technológiai fejlesztés folyamán már az 50 centiméteres magasságot is elérték. A gázbeton-gyártás nagy jövőjét az Is bizonyítja, hogy már most is készíIlyen formákban „kelesztik“ a gázbet on-masszát az első üzemegységben. A forma szélétől magasabbra emelkedett részt először vízszintes metszéssel levágják (felső kép), majd az egész töm bőt a formával együtt emelőszerkezet segítségével a szeletelőbe szállítják (alsó kép). (A ČSTK felvételei) É «« n PH 10,
