Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-23 / 197. szám

A NÉPÚJSÁG 1984. augusztus 23. FIATALOK ilii FIATALOK Jli 3 „Barátság és vendégszeretet fogadott”... Nem tudom, ki mire gon­dol a cím olvastán. Egy biztos: kevesen lehetnek azok, akikben a dunaföldvá- ri kempinget idézi fel a me­legséget sugárzó sor. Pedig a vendégkönyvéből idéztünk, amelybe néhány hete egy német kislány jegyezte fel: „Csak egy tető kellett volna a fejem fölé, ehelyett barát­ság és vendégszeretet foga­dott. ..” Mi a titka annak, hogy többnyire visszajáró vendé­gek keresik fel ezt a Duna- parti kempinget, és szinte „futótűzként” terjed külhon­ban is híre? Fischer Katalint, a kemping fiatal vezető­jét faggattuk. — Talán a tisztaság, ami nálunk fogadja az érkezőt, s a teljes kiszolgálás. Értem ezalatt azt, hogyha meg­halljuk kint, a sátrak kö­zött, hogy valaki jó húst keres — hentest ajánlunk neki, vagy beszerezzük azt. A hölgyeket pedig kozmeti­kába, fodrászhoz jelentjük be, ha kérik... Jó kapcso­latunk van például a Kék Duna étteremmel, arra ugyanis mindig vigyázunk, hogy ahova irányítjuk az ér­deklődőket, ott ne kelljen csalódniuk. Egyszerű „trük­kök” ezek, de jólesik a ven­dégnek, ha törődünk ve­lük... A kemping nem nagy, 100 sátor férőhelyű, ezenkívül 69 bungaló és vizesblokk várja a vendégeket. Abban azonban, hogy a legforgal­masabb hónapban, júliusban a tavalyinál több mint ezer­rel nőtt a látogatók száma, nagy szerepe van a kedvező földrajzi elhelyezkedésnek is. Mint azt egy vendég megfogalmazta: Magyaror­szág nevezetesebb pontjait, nagyobb kirándulóhelyeit, városait könnyen el lehet érni, igen jó Dunaföldvárról a közlekedés. — Akik megkérdeznek bennünket programról, ta­nácsot kérnek, azoknak uta­zási kiadványt adunk, vagy már korábban „leinformált” szálláshelyet 'javasolunk — folytatja Fischer Katalin. Nem csoda tehát, hogy családok és csoportok is szí­vesen választják nemcsak átmeneti szálláshelyül, de úficélul is. Beszélgetésünk végén, — a rövidke idő alatt ki tudja hányán fordultak meg a kis irodában kéréssel, vagy csupán a kulcsot leadni és nem távozhattak segítő szó, mosolygós válasz vagy ked­ves gesztus nélkül, — kezd­tem megérteni, miért is tér­nek annyian vissza ide, a földvári kempingbe. Azt hi­szem, a legnagyobb vonzerőt éppen az jelenti, ami „em­beri” ebben a kis „turista- marasztalóban”. A mosoly, a cseppet sem sietős felvilá­gosítás, a valóban érdeklő­dő kérdés — vagyis — fi­gyelmesség a vendég iránt. Nyári pkirlatoi a számitáközpinthan A mester és tanítványai Az apró fehér pont lassan megindul a színes tévé kép­ernyőjén. Előbb egyenes vo­nalat húz, majd fordul, pil­lanatok alatt hatszöget raj­zol és megy tovább. A két fiú feszült figyelemmel csüng a képernyőn. Egyikük keze a Commodore 64 bil­lentyűzetén, de most semmi dolga. A számítógép az elő­zetesen betáplált program szerint önállóan kirajzolja a II. hexasakik Európa-bajnok- ság emblémáját. — Amikor a SZÜV az or­szágban tizenhetedikként Szekszárdon is létrehozta számítóközpontját, már az első pillanatoktól eldöntött tény volt, hogy a gazdasági tevékenység mellett minden számítástechnikával kapcso­latos feladatot igyekszünk megoldani — mondja Nádor Iván, a SZÜV Szekszárdi Számítóközpontjának igazga­tója. — Ilyen feladat a szá­mítástechnikai kultúra ápo_ lása, terjesztése. Ezek a fiúk, akik jelenleg nyári gyakor­laton a SZÜV-íben vannak, önállóan jelentkeztek. Már volt bizonyos számítástechni­kai alapképzettségük és meg­kerestek bennünket, hogy szívesen jönnének ide dol­gozni, tanulni. Természetes­nek tartottuk, hogy nem zár­kózunk el a kérésük elől. — Van ebből haszna a számítóközpontnak ? — Közvetett haszna min­denképpen van. Azok a gye­rekek, akik eltöltenek itt egy-ikét hetet, biztos, hogy közelebb kerülnek a számító­gépek világához, megismerik, esetleg megszeretik a számí­tástechnikát, és ha később, iskoláik befejezése után ná­lunk jelentkeznek munkára, akkor kimutatható a haszon. — Tudna erre konkrét pél­dát is mondani? — Egyik munkatársunk, Trapp Ottó rendszermérriök, a bonyhádi Petőfi Gimnázi­umban vezeti a számítás- technikai fakultást. Azok a gimnazisták, akik nála ta­nulnak, az érettségi mellé a számítógépkezelői oklevelet megkapják. Két éve kapcso­lódtunk be a gimnáziumban folyó oktatásba és eddig hét ott végzett tanuló kérte fel­vételét a SZÜV-be. Azóta mindegyikük a munkatár­sunk. — Ezekre a nyári gyakor­latokra önállóan jelentkez­nek a diákok, vagy pedig van szervezett formája is a SZÜV-ben végzett munká­nak? — Számítóközpontunk alig négyéves, így túl sok szer­vezett forma ezen a terüle­ten még nem alakulhatott ki. Az viszont tény, hogy az idén is mintegy huszonöt di­ákot foglalkoztattunk. Van­nak köztük általános iskolát végzettek, de vannak olya­nok is, akik a kecskeméti főiskoláról jöttek hozzánk gyakorlatra. A nyári gyakorlatos diá­kok főnöke Földi István programozó, ö tanítja, fog­lalkoztatja azokat, akik több­kevesebb ismerettel a SZÜV- be jöttek, hogy megismer­kedjenek a számítógépek — csak kívülálló számára bű­vös — világával. — Elvileg hatórás munka­időben dolgoznak a nyári gyakorlatos diákok, de még nem volt Itt olyan, aki az órát nézte volna, hogy mi­kor telik le az idő — mond­ja. — Inkáhb az a jellemző, hogy alig lehet hazazavarni őket. Némelyikük este tízig is itt volt, ha munkát ad­tunk. , — És volt olyan munka, amit el tudták végezni? — Túlzás nélkül állítha­tom, hogy segítségünkre vol­tak. Most például ez a két fiú, aki itt van, elkészítette a hexasakk Európa-bajnok- ság teljes reklámprogramját. A Tolna megyei Idegenfor­galmi Hivatal kirakatában kiállított színes tévéken lát­ható műsorismertetőt, a rek­lámokat, a bajnokság emblé­máját ők írták számítógépre. — Segítséggel... — Természetes, hogy az elején kellett segítenünk, de utána szinte önállóan dol­goztak. Az igazság az, hogy ehhez a munkához rengeteg rutinfeladatot kellett elvé­gezni, nagyon aprólékos, idegölő munka volt, de a srácok nagyszerűen megol­dották. A szövegbedövés egyéhként unalmas, rabszol­gamunka, de megvan az az előnye, hogy aki egyszer végigcsinál egy ilyen prog­ramot, az ha álmából kel­tik, akkor is tudja, hogy mit kell tennie. Az újságíró kedvéért most játékprogram kerül a gép­be. Síelünk a nyárban. Szé­dületes gyorsasággal tűnnek fel az akadályok és bizony feszült figyelem, ügyesség kell a kikerülésükhöz. De eben is nagy gyakorlatot sze" reztek beszélgetőtársaim, akik nyári gyakorlatukat töltik — fizetésért — a SZÜV-ben. Bár mint el­mondták, fizetnének is azért, hogy itt dolgozhassanak. A bemutatkozást Somlai Norbert, a szekszárdi IV-es iskola most végzett diákja kezdi: — Édesapám a szakmun­kásképzőben tanít és ott van már iskolai számítógép. Sok­szor bevitt magával az is­kolába és ott ismerkedtem meg a számítógéppel. Arra gondoltam, hogy itt a SZÜV- ben még komolyabb, nagyobb gép van, jó lenne ezt is meg­ismerni. — Mi ketten barátok va­gyunk — veszi át a szót Papp András. — Amikor Norbi mondta, hogy ide le­het jönni dolgozni, rögtön benne voltam én is. — Ez akkor pályaválasz­tásnak is számít? — Nem biztos. Egyelőre a Garay gimnáziumba jelent­keztem, de szerintem bár­milyen pályára megyek, mindenütt jó, ha van vala­mennyi számítástechnikai is­meretem. — És Norbert? — Zalaegerszegre jelent­keztem, a közgazdasági szak- középiskola számítástechni­kai szakára. Most már tu­dom, hogy felvettek, úgy­hogy biztos nem szakad meg a kapcsolatom a SZÜV-vel sem, mert az egyhónapos nyári gyakorlatra mindig ide fogok jönni. — Fiúk, hogy álltok a ma­tematikával ? — Nekem négyesem volt — mondja Norbert, — de itt attól függetlenül élvezem a munkát, nem érzem, hogy csak a legjobb matek ások tudnak a számítógéppel dol­gozni. — Ez egy elterjedt tévedés — veszi át a szót Földi Ist­ván, — mindenki azt hiszi, hogy a számítógép nyelve­zetéhez, működtetéséhez leg­fontosabb a matematika is­merete. Kell hozzá az is, de fontosabb a kreativitás, a logikai készség. Akinek van fantáziája, sok ötlete, logi­kája, az örömöt talál a szá­mítógéppel végzett munká­ban, annak nem unalmas, száraz tudomány a számí­tástechnika. TAMÁSI JANOS Fiatalok könyvespolcára Szerelem államcsíny közben Tudományos-fantasztikus írásaival, novelláival hírne­vet szerzett és egy sajátsá­gos, mindmáig támadott vi­lágértelmezést kidolgozó fia­tal magyar szerző, Nemere István könyvét ajánlom e sorok olvasóinak. Az érintett könyv — nem­régiben a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg — költői címet visel: Az anyák éjjel sírnak. Ez olvasható az alig több, mint kétszáz oldalas kötet címlapján. Nem öncélú a megható és lírai cím, nem rászedés és nem szerzői fo­gás. A cím, Nemere István könyvének keresztmetszetét adja. Az olvasó, aki találkozott már a szerző egyéb — a mai magyar irodalomban érték­telenebbnek nyilvánított sci- fi-írásaival, ne lepődjön meg, mert a hagyományos regényműfajban is ugyanazt a gondolat- és képzetgazdag­ságot találja, melyet Nemere eddigi műveiben már meg­szokott. Ám e téma ezúttal nem a többféleképpen értel­mezhető valóság, és világke­resés módja, hanem egy em­berpár hitelesnek tűnő, ér­zékletes, intim, de folyamá­ban és regényvezetésében mindvégig líraian humánus hétköznapi történést. Nemere István könyve nem az égbolt valamelyik könyökzsákjában, hanem Af­rikában, egy olyan országban játszódik, amely a szocialista orientáció útjára lépett és szellemi tőkefelhalmozása érdekében mindenképpen szüksége van (magyar) szak­emberekre. Nemere István könyve a szerelemé és az áldozatvál­lalásé. Hiába a több száz ol­dalas izgalom, a magyar or­vos és a svájci fényképész­lány szerelme, hiába a ma­gyar nagykövetségre való menekülés megdöbbentő és elképzelhető menete, az ol­vasó tudja, hogy csak re­gényt olvas. De most ez a jó! Nemere könyvében külö­nösképpen. A tragikus vég­pontok eldolgozása annyira mindennapinak hihető, hogy nem lepődünk meg azon sem, hogy Christine-t éppen a magyar követség felé me­net teríti le egy golyó. szűcs t Sárkányok a levegőben Két esztendeje alakult meg a paksi sárkányrepü­lő szakosztály. A jelenleg 16 taggal működő lelkes kis csoportból négyen ki­képzett pilóták, Schäfer Zoltán pedig motoros sár­kányrepülő oktatói vezető pilóta minősítéssel rendel­kezik, ami országosan is ritka. Gépparkjukat hét vitorlázó és egy motoros sárkányrepülő alkotja. Képriportunk az őcsényi vitorlázóbajnokság meg­nyitóján tartott bemutatón készült. Fotó: KAPFINGER ANDRÄS Trabant-motorrai hajtott sárkány Felszállás előtt... A „jó öreg” PO—2-es fölött T. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom