Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Szarvasnász

222 TA NOS PÁL disznek is és félelmetes fegyvernek is biztosan beválik. Disznek a nőstényei szemében és fegyvernek a vágytársai ellen. A vadász is azt a napot üdvözli az ősz első napjául, a melynek valamely pillanatában a legmagasztosabb templomban, az erdőn, a legnagyszerűbb orgouazene, a szarvasbőgés, legelőször elhangzik a világ legmerészebb boltivei, a sokszázados fák lombkoronái alatt. Innen 'számltjuk a napokat, ettől fogva jegyezzük az eseményeket és innen kezdve élvezzük nap-nap után, az éjjeleket is napoknak keresztelve, a legmagasabb fokú vadászgyönyöröket. Mert ekkor szabadul föl igazán az elfojtott legnagyobb szenvedély kielégithetése: a vadászat, a mi vadjaink legnemesebb ikére, erdőink királyára, a koronás szarvasra. * Sok mértföldet birtokba vett nagy erdőségben van a kis tanyám egészen elrejtve olyan helyen, a hová csak az Isten szeme lát. Kisded gunyhó az, félig a földbe ásva, s csak a másik felével, a csak embermagasságnyi tetejével emelkedve ki valamenynyire egy őséletü mogyoróbokor ágai alá. A minden szüségletemet, a konyhát, az éttermet, a hálószobát oly pompásan szolgáló 'lakásom főjellege az a négyszögben körülfutó lépésnyi széles árok a földben,