Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Szarvasnász

SZARVASNÁSZ 223 a melynek a feneke képezi a szoba padlózatát, a tető alá is benyúló méternyi szélei kínálják a legédesebb álmokat szülő fekhelyeket, a körülkerített közepe pedig adja a világ legjobb ételeinek a gyárát, a vadász öröklött tűzhelyét. A házam teteje egésizen szüzén maradt anyaghói került ki; se ács, se kovács nem fertőztette meg a szerszámaival. A kellő távolságban áll szemközt egymással a már századokat látott fák alatt két magból kelt sarjadék, a melyek mindegyike kétfelé ágazott a fölöttük elterülő lombkoronák nyomása alatt. E'zek az élő ágasfák tartják az egész palotát. Rajtuk nyugszik az áesolatlan, még a héjától se megfosztott szelemen. És erre vannak a felső végeikkel kétoldalt és elől-hátul ráfektetve a szintén héjukban hagyott egyforma, szorosan egymáshoz fekvő szalufák, a melyeknek az alsó végei egyszerűen rajta állanak a kemény anyaföldön. A zsindelyezést szép gyöptáblák pótolják, a melyek még ibolyát is teremnek. Ajtó gyanánt, s egyszersmind világító ablakul is, az a kis nyilás szolgál, a mely a homlokzat szalufái között nyitva maradt. A szellőztetést pompásan végzik együttesen az ajtónyilás, a szelemen hátulsó vége alatt meghagyott ökölnyi lyuk és középen, a tűzhely fölé elhelyezett bürükémény, a melyek örökké nyitva vannak és imégis csuzt, köszvényt, vagy más po-