Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Tiszai gátszakadások, magasparti elöntések okozta árvizek a Sárréten

Madaras, Szoboszló, Nádudvar, Püspökladány, Karczag, Kis-Új-Szállás, Csege, Tisza-Keszi, Tisza-Tarján, Palkonya, Szederkény és Polgár határában összesen 151 440 kh területet öntött el."

13 A Tisza-Beő és Fegyvernek között levő magaslatokon a Középtiszai Armentesítő Társulat által épített és védelmezett 9 km hosszú nyúlgátat március 29-én reggel 4 órakor nagy orkán segítségével a vihar szétrombolta, s az ár két irányba haladva, az egyik irányban a Nagy Fertőn elborította a tisza-beői határ felső részét, a gyendai, a rofíí, burai és taskonyi határoknak mintegy fele részét, s a kunhegyesi határ egy részét. A másik irányba haladva elborította a tisza-beői határ többi részét és Fegyverneket, valamint a kakati, kenderesi, kisújszállási és karczagi határok egy részét. Az árvíz tovább haladását Tisza-RorTnál, Buránál, a búszerzői Csárda-Laposnál, Taskonynál és Fegyverneknél is próbálták megakadályozni, ez azonban nem sikerült, s a karczagi határban egyesült a Tisza-dada és Tiszalök térségében kitört árvízzel.

14 Az 1964. évi árvíz (Dr. Papp Ferenc visszaemlékezése) A sors jóvoltából védelemvezetői minőségben három olyan árvízi helyzet alakult ki, amelyben döntenem kellett. Az első eset 1964-ben volt, amikor a Tiszán nagyobb árhullám vonult le. Kiugróan magasan, a legnagyobb vízszintet (LNV-t) 76 cm-rel lépte túl a folyó a „Tiszalöki-kenyérgyári" vízmércén. Ez meglepően magas vízállás volt, s Az ott élő lakosság tudta, hogy ez a vízállás gátszakadás esetén otthonaik elvesztésével fenyegeti őket, s ezt öszszefüggésbe hozták a Vízlépcső duzzasztó hatásával. (Volt is benne valami...!) Szinte „lincshangulat" alakult ki, de néhány óra alatt nem lehetett sokat tenni.

15 Pedig a tokaji vízmércén még csak az 1919. évi LNV-t mérték. Megrázott kicsit bennünket ez az árvízi helyzet, de rugalmasan azzal zártuk, hogy ahol kellett még az évben megemeltük a töltést. A Tiszalöki Vízlépcső és a falu között pedig új töltést építettünk. Közel egyidőben a magasabb vízszint hatására Tiszadobon a „legrégibb" Andrássy gáton (a Tyúkházi zsilipnél) egy műtárgy meghibásodása okozott „pontszerű" veszélyt. Ellennyomó medencével és szádfalazással védekeztünk már a délutáni órákban. Éjfél körül kritikussá vált a helyzet, de kivilágítatlan körülmények miatt veszélyes lett volna a munka folytatása. Ugyanis az ÁKSZ osztag emberei létraállványról dolgoztak. Egy esetleges szakadás után e térségben kiömlött víztömeg a Berettyó Sárrétjéig folyhatott, e tudat, ill. az ettől való félelem elbizonytalanított volna döntésemben, a közerőt pedig a Tiszadobi Gyermekváros erősebb fiúi jelentették. Az igazi félelmet az okozta, hogy ha kiszakad a gát, elsodorja nemcsak a létraállványt, hanem a védekezőket is. Kihez is fordulhattam volna, néhány óra alatt kialakult ilyen döntési kényszerhelyzetben. Gyorsanfelmértük, mi a kockázat? 25-30 házra becsültük. Bár árvízi elöntésből egy is sok, de dönteni kellett, hogy „feladjuk" a védekezést. Mást nem is tehettem. 13 Alsószabolcsi Társulat Jegyzőkönyvek Gyűjteménye. 1881. május 1.- i Választmányi ülés jegyzőkönyve 1-11. p. TIKÖVIZIG Könyvtár. A kiemelések a szerzőktől származnak! 14 A Középtiszai Armentesítő Társulat ötven éves történetének folytatása. Szolnok, 1895. 8-10. p. 15 Ekkoriban még nem volt - főleg az OVH-ban - olyan súlyponti feladat a tiszántúli árvédekezés, e vidéken inkább az öntözés volt a kedvezményezett.