Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Tiszai gátszakadások, magasparti elöntések okozta árvizek a Sárréten
Nem lehecett emberi életeket kockáztatni. A elöntés nem volt könnyű. Jó, hogy ekkor még nem tudtam, hogy 1888-ban gát ezen a környéken egyszer már elszakadt... A fiatal műszakiakból álló védekezők — velem együtt - még nem életek át gátszakadást. Valaki megszólalt a döntés utáni csendben: „Várjuk meg míg elszakad, ilyet még úgy sem láttunk!" Rőzsetűz mellett dideregve vártuk a pirkadatot. Nem javult és nem is romlott a helyzet, így reggel folytattuk a védekezést. Megerősítettük a veszélyes szakaszt még a délelőtt folyamán, így elkerültük a gátszakadást. Az árhullám levonulása után a műtárgyat kibontottuk, a hibát megszüntettük. Nem kellett titkolni, sokat beszélni sem volt érdemes róla. Erről a tiszai árvízről tudományos cikket írt dr. Bárányi Sándor 16 , amelyben a Vízlépcső duzzasztó hatásának vizsgálatát javasolta. Igazi válasz az volt, hogy még abban az évben az érintett töltésszakaszokat megerősítettük az előítt biztonsági szintre. A kritikus helyzet tudatosította bennünk azt, hogy a hortobágyi kőút mellett kijelölt „lokalizációs vonal egy tiszai töltésszakadás esetére" csak elméleti jelentőséggel bír. Ezért még az árhullám levonulása alatt megkezdtük, majd folytattuk és 1964-ben 70 ezer m 3 föld beépítésével megvalósítottuk Tiszafüred-Tiszacsege között azt a lokalizációs vonalat, amely egyben 295 millió m 3 árvíz tarozására is alkalmas. Persze mindezt még nem azzal a múlt ismerettel és nem a későbbi tudatossággal tettük. Ekkor még nem sejtettük azt sem, hogy ez az újszerű árvízi biztonságot növelő módszer szellemileg előkészített bennünket a váratlanul jelentkező 1966-os jeges ár kitörő vizének lokalizálására. A hatóságot minderről nem sikerült meggyőznünk, mert a „földvédelmi törvény" be nem tartása miatt 1000 Ft pénzbüntetéssel - vagy egy hónapi elzárással - fenyegetett meg a tiszafüredi járásbíróság. Végül a pénzbírságnál maradtunk. (D. Nagy József emlékezése) 1964. évi árvíz, Tiszalök Március végéig kemény tél volt, április első hetében kezdődött meg az olvadás esővel, amely árhullámokat indított el. Az előrejelzések mértékadó szinthez közeli magasságú árhullámot jeleztek. A jelzés bevált, mert 11 árhullám érte utol egymást, 5 centiméterrel volt alacsonyabb a tokaji vízmércén a tetőző vízállás - emlékeim szerint. Tiszalökön ez eddig észleltnél ez 15 cm-rel magasabb vízállást eredményezett. Tiszalök belterületén a kenyérgyári részen voltak problémák. Az ún. hátrai részen kettős padka volt kiépítve, és előbb erős felázást, majd kezdeti kagylós suvadást észleltünk. A szükséges leterhelést rőzse paplanra fektettük és a tetőző víz után kerestük a megoldást a végleges megerősítésre. Némethy Laci bácsi azt javasolta, hogy az árvíz levonulása után l:4-es rézsűt kell kiépíteni azért, hogy a szivárgási görbe ne lépjen ki a töltéstestből, így is lett, és én úgy tudom, hogy ez egy olyan kísérleti szakasz volt, aminek alapján később az egész tiszai szakaszon hasonlóan történt a töltésetősítés. Bárányi Sándor: A Tisza 1964. évi árvize. VK., 1965- 3. sz.
