M. Kiss Sándor: Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
142 Sorsok és horizontok 2. Közös sors 1956. október 26-án Gulyás a lelkészi hivatalban dolgozott, és csak kora délután értesült arról, hogy Mosonmagyaróváron emberek haltak meg.40 A Levéltől 6,5 km-re lévő városban aznap reggel munkások és diákok békés tüntetésbe kezdtek. Miután a pártbizottság épületéről eltávolították a vörös csillagot, és a járási börtönből kiszabadították a rabokat, a fegyvertelen, békés tömeg egy része a határőr-laktanyához ment, ahol sortűzzel fogadták őket. Az objektum fegyveres védelmére – a hivatalos indoklás szerint – azért került sor, nehogy idegen kezekbe kerüljön a nyugati határ biztosítására ott tárolt operatív anyag. Az áldozatokról máig sincsenek pontos adatok, a halottak száma 50 és 105 között volt, a sebesülteké meghaladhatta a kétszázat. 41 Eközben a megyeszékhelyen, Győrött a Nagy Imrével szimpatizáló politikus, országgyűlési képviselő Szigethy Attila42 elnökletével megalakították a várost irányító új testületet, az ideiglenes Győri Nemzeti Tanácsot. Miután az országban összeomlott a hatalmi struktúra, ilyen és ehhez hasonló új forradalmi intézmények létrehozásával vidéken néhány nap alatt sikeresen felszámolták a szovjet tanácsrendszert, és elindultak a valódi önkormányzatiság útján. Az ideiglenes Győri Nemzeti Tanács első ülésén érkezett a mosonmagyaróvári tragikus kimenetelű sortűz híre. A további vérontást honvédekkel tervezték megakadályozni. A küldöttség vezetésére az önként jelentkező Tihanyi Árpád magyar–történelem szakos tanárt bízta meg Szigethy, majd Földes Gábor színházrendezőt is Mosonmagyaróvárra küldte. Utóbbi a nemzeti tanácson belül alakult értelmiségi tanács elnöke volt, aki végül átvette a „parancsnokságot” Tihanyitól. Földes ugyanis előző nap, Győrött komoly eredményt ért el. A börtönt védő rendőrök és 40 Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Gulyás nem vezette naplóját, így az 1956. október 23-át követő időszakot rendőrségi kihallgatása (Győr, 1957. 02. 07.), előzetes letartóztatásban írt vallomása (Győr, 1957. 02. 13., közli: Kövy i. m. 1999, 71–76.), ügyészi kihallgatásai (Győr, 1957. 02. 18–19.), illetve a Földes Gábor és társai peranyag (első- és másodfok: Győr, 1957. május 24. – december 21.) alapján próbálom rekonstruálni (az iratok őrzési helye: Győri Törvényszék, Irattár, B. 1348/1957, 2. doboz). 41 Mosonmagyaróvár 1956-os történetéhez lásd: Kahler – M. Kiss i. m. 1997, 98–112; Szakolczai Attila: Győr–Sopron megye. In: A vidék forradalma, 1956. II. Szerk. Szakolczai Attila. Budapest, 1956-os Intézet – Budapest Főváros Levéltára, 2006, [141–210] 164–168. A forradalom napjaiban (1956. október 23. – november 4. között) több mint 60 sortűz dördült el országszerte, majd 1956. december–1957. január folyamán több mint 20 esetben nyitottak tüzet a fegyvertelen civil tömegekre. A sortüzek halálos áldozatainak pontos számát mindmáig nem ismerjük. 42 Szigethy Attiláról lásd: Gecsényi Lajos: Szigethy Attila, a Győr-Sopron megyei Tanács elnökhelyettese. In: Szigethy Attila élete és munkássága. Tudományos emlékülés Budapesten 1996. október 31-én. Szerk. Gecsényi Lajos – Győri-Molnár Lajos. Győr, Szigethy Attila Társaság – Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, 1997, 14–29; Nagymihály Zoltán: Szigethy Attila. „Két pogány közt egy hazáért”. Rubicon, 2016/10–11, 52–59.
