Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Forbes, T. R.: Chronicle from Aldgate. Life and death in Shakepeare's London (Karasszon Dénes)
méltatja. A szövettanhoz vezető utat egyengeti Domenico Contugno anatómus, írja róla Luigi Belloni, amikor már 1769-ben közölte a bőr himlő okozta elváltozásairól nagyítóval észlelt megfigyeléseit. A kortársak meg-nem-értésével harcolt Karl Strack mainzi orvos, közegészségügyi szakember, a kórházak felújítása és a betegellátás javítása érdekében, írja Helmut Mathy, s e korszakkal foglalkozik Hermann Terhalle is, amikor Ludwig Hoffmann küzdelmes életútjáról, a ,, Collegium medicum" megreformálására tett erőfeszítéséről szól. Georg Rosen angol cikke Auenbruggernek, a kopogtatás feltalálójának alig ismert, 1783-ban megjelent, az öngyilkossággal mint kor- és kórtünettel foglalkozó tanulmányát elemzi, míg a Wittmann házaspár Johann Heinrich Jung-Stilling orvos-nemzetgazdász rögös kutatói, de termékeny írói életútját kíséri végig, annak látszólagos ellentmondásaival egyetemben, az okkultizmusig. Munkájukat e polihisztor írásainak szakok szerinti felsorolásával végzik. Az amerikai gyermekgyógyászat múltjáról, jelenéről és a jövő lehetőségeiről Richard A. Shyrok szól, míg Heinz Goerke a svéd teológusok kiegészítő orvosképzésének kísérletét, annak népegészségügyi hatását jellemzi. A cseh Jan Purkinje ,,Ziva" című természettudományi folyóiratának létrehozásáról. (1853—1867), küzdelmes fenntartásáról, majd a megszűnését követő időről szűri le megfigyeléseit Otakar Matousek. Otto Winkelmann a 19. századi magánklinikák, kórházak gyógyászati jelentőségét emeli ki, Glenn Sonnedecker pedig az amerikai gyógyszerészképzés és az oktatói kutatómunkája fejlődésének két szakaszát — 1870 előtti és utáni időben — taglalja. Alexander Braun botanikus fejlődéselméletét, ember és természet, élet és értelem egymásrahatását Brigitte Hoppe magyarázza. Georg Uschmann a Haeckel-féle fejlődéselméletet és az összefüggéseket Lamarck és Cuvier nézeteivel hasonlítja össze, ismertetve azok állásfoglalását is. A Billroth-i iskolán fejlődött Johannes Mikulecz klinika-alapításairól, a „Zeitschrift aus den Grenzgebieten der Medizin und Chirurgie" folyóirat megindításában kifejtett tevékenységéről írt Zdzislaw Wiktor. Virchowról szól Loris Premuda és Johannes Wiesner egy-egy cikke. Az első annak Carlo de Manchesettihez fűződő barátságát és levelezését, a második a nagy tudós régészeti tevékenységét ismerteti. A kötet íróinak komoly munkáját a sok lábjegyzet is alátámasztja, míg Ingeborg Raue a jubiláló házaspár munkáiból állított össze gazdag bibliográfiát. Székely Ferencné Forbes, T. R.: Chronicle from Aldgate. Life and death in Shakespeare's Lon n Yale Univ. Press, New-Haven, London, 1971. 235 p. ill. 11 tábl. A XVI. századi London egyik jellegzetes külvárosában, a külső aldgate-i városrészben fekvő és a 654 körül élt, 959-ben szentté avatott kolostoralapító apátról elnevezett Szt. Botolph templomban 1555-től 1625-ig vezetett egyházi anyakönyv ismertetésével a szerző — aki a Yale egyetem orvosi karán az anatómia professzora — nemcsak a vitális statisztika tudományát megalapító John Graunt legkorábbi adatait jóval megelőző időszak egészségügyi statisztikai feldolgozását végezte el; nemcsak az urbanizációval kapcsolatos közegészségügyi viszonyok fejlődéstörténetének eddig ismeretlen szakaszát állította elénk, hanem irodalmi szempontból is figyelemreméltó
