Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Goerke, H.: Carl von Linné. Arzt — Naturforscher — Systematiker (Lambrecht Miklós)

művet alkotott. Az egészségügyi statisztika sivár számoszlopai, átlagértékei, koordinatív arányai, frekvenciagörbéi és más elriasztó mutatói helyett ugyanis ennek a — jelenleg a londoni Guldhall Könyvtárában őrzött — egyházi anyakönyvnek lapjairól a könyv ihletett írója a művészet megelevenítő hatalmának birtokában életre kelti a Temzén rakodó hajók megkéselt vagy vízbefult matrózait, kézműveseket, kereskedőket, tisztes polgárokat és akasztófán kivégzett kalózokat, csapszékeket látogató tengerészeket és prostituáltakat, hirtelen halállal kimúlt csecsemőket, elaggott véneket, halálba menekült öngyilkosokat, csavargókat, csempészeket, halottkémeket, tűzvész, pestis és éhínség áldozatait; Shakespeare nyelvén szólalnak meg a Szt. Botolph egyházközség feltámasztott halottai és élik az I. Erzsébet és I. Jakab korabeli londoni külváros mindennapi életét. A könyv nyolc fejezete közül az orvostörténész számára különösen azok tűnnek érdekesnek, amelyek a haláloki tényezők közül a betegségekkel (IV), a pestis okozta mortalitással (V), a balesetek és erőszakos — közöttük szexuális — bűncselekmények (VI) és az éhínség áldozataival (VII) foglalkoznak, de nem kevésbé érdekes a demográfiai adatokat feldolgozó I., IL, III. fejezet sem. Mindezekből megtudjuk, hogy pl. I. Erzsébet korában még márc. 25. volt az év első napja; megismerjük az akkor élt s az említett kerületben tevékenykedő orvosok, sőt az illegálisan működő sebészek nevét; a betegségeket korabeli elnevezésük, előfordulásuk gyakorisága és az oktanukról vallott vélekedések szerint; a reneszánsz kor neves költőjének, Thomas Nashe-nak 1593-ban a pestisről írt elégikus költeményét és az öngyilkosok karóval átvert szívű tetemének éjszaka, egyházi szertartás nélkül, a keresztútnál végrehajtott elföldelését, amelyet még 1823-ban is így írt elő az angol törvény; megismerjük ennek a különös szokásnak eredetét és sok minden mást, amelyet a korabeli helyesírással visszaadott eredeti szöveg segítségével az író a saját élmény élénkségével vetít az olvasó elé. A kérdés egészét összefoglaló értékelés után 111 irodalmi adat és részletes tárgymutató zárja ezt a jól sikerült művet, amely az orvostörténészeken kívül az irodalom-, nyelv-, társadalom- és helytörténészek számára is nem egy hasznos információt tartogat. Karasszon Dénes Goerke, Heinz: Carl von Linné. Arzt — Naturforscher — Systematiker. 1707—1778. (Grosse Naturforscher sorozat Bd. 31.) Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft M. B. H. Stuttgart, 1966. 232 p. 28 kép A szerző, Goerke prof. könyve írásakor a nyugatberlini egyetemen volt az orvostörténet tanára, de köztudott, hogy 1974 óta Münchenben működik. Több évig élt Svédországban, tud svédül és több tanulmányban foglalkozott a 18. századi svéd tudományos élettel. így otthonossá vált Linné légkörében. Könyvében a rövid előszó utáni bevezetőben felvázolta a történelmi és művelődéstörténeti hátteret; az előbbin érezhető XII. Károly üstököspályájú uralkodásának elbűvölő hatása. Majd az I. rész 10 fejezete Linné családját, életét és ennek állomásait ismertette. A II. rész 6 fejezetében L. tudományos tevékenységét és az életművét elemezte. Végül 331 tételes jegyzetrovat, 98 tételes bibliográfia, részben róla szóló