Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

FÓRUM — Wesselényi Miklós megvakulása - Karasszon Dénes: Wesselényi Miklós boncleletéről Korányi Frigyes naplójegyzetei alapján

FÓRUM WESSELÉNYI MIKLÓS MEGVAKULÁSA* 1. BEVEZETŐ ELŐADÁS WESSELÉNYI MIKLÓS BONCLELETÉRŐL KORÁNYI FRIGYES NAPLÓJEGYZETEI ALAPJÁN KARASSZON DÉNES A

Királyi Tábla ítélete alapján a hűtlenségi perbe fogott hadadi báró Wesselényi Miklós (1796— 1850) „a közbátorságot és csendességet felzavaró, a társaságot fellázasztó intézkedései, törekvései és egyéb vétkes tetter miatt 1839 február havában a budai vár Ferdinánd kaszárnyájának börtönébe vonult büntetésének megkezdése céljából. Deák Ferenc és Széchenyi István közbenjárására három hónap elteltével engedélyt kapott arra, hogy két katonatiszt kíséretében salvus conductus-szal az osztrák-sziléziai Gräfenbergbe utazzék: homoeopathiás meggyőződésének megfelelően a híres empíriás népi gyógyító Winzenz Priessnitz hidegvízgyógyintézetében kívánta megrendült egészségi állapotát kúráltatni. A homoeopathia mintájára akkoriban hydropathiának is nevezett hydrotherapia természetesen nem használt, erről Wesselényinek Deák Ferenchez, Újfalvy Sándorhoz és másokhoz írt levelei is tanúskodnak. Wesselényi ugyanis 1841. januártól kezdve, amikorra egyik szemevilágát már teljesen elvesztette, egész élete fogytáig rendszeres levélmásolati könyvet vezetett. Levélmásolati könyvei 1850. április haváig 45 kötetet tesznek ki [9, 15, 17]. Wesselényi 1850-ben, a másfél évig tartó második gräfenbergi (freywaldau-i) tartózkodás után, előrehaladott betegsége miatt testileg, a két kúra eredménytelensége miatt lelkileg megtörve készült hazautazni. „Április derekán útra is kelt, Pozsonyon innen a gőzösön meghált és Pestre betegen érkezett — írja emlékirataiban Újfalvy Sándor. Mások segédcségével alig tudott az István herceg szállódéiba /elvánszorogni. Azonnal Balogh Pál hason szemes orvost hivatá, ezt nem találván, Garay orvos jelent meg, aki mindenek felett rögtöni ér vágást javasla. De a beteg indulatosan lobbanta szemére a fiatal orvosnak, hogy a hason szem fő elve ellenére, hogy mondhat illy kárhozatos szót? Garay igyekszelt kimutatni: hogy a tüdő már annyira megtámadtatott, hogy a csekély mennyiségű hason szenv elegendő hatást többé nem gyakorolhat. Azért nem gyözé eléggé sürgetni az ér megnyitást, különben semmiről sem áll jót. De a beteg nyakason vissza utasító. Balogh Pál később merőben osztá a Garay nézetét: szokásos nyers modorán kimondván, hogy nagy hiba volt az érvágcist megakadályozni. Azóta a baj elévült s aligha már most sikerrel alkalmazhatni. »Tegyetek, mit akartok ! « mondta a beteg, már nagyon gyenge hangon. »Szegjetek meg rajtam a hasonszenv legszentebb elvét«. Az ér megnyittatik, de vér helyett genny folyt ki. A tüdő lob sebesen nyargalva * A Magyar Orvostörténelmi Társaság 1971. március 25-én „perújítást" rendezett Wesselényi Miklós megvakulásáról. Az ülést Réti Endre dr., a Társaság elnöke vezette. Az ülésen elhangzott előadások anyagát az alábbiakban közrebocsátjuk.