Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Ussery, H. E.: Chaucer's Physician (Karasszon Dénes)

orvos és beteg közt); 3. A páciens világa (babonák; pikáns és „gusztusos" népi gyógymódok; bűnös szenvedélyek). „A testi hibák és fogyatékosságok szintén alkalmasak tréfálkozásra; de vizsgáljuk meg azt, amit minden más dologban is nagyon alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy milyen mértékben? Ezen a téren nemcsak az a szabály, hogy ne legyünk ízléstelenek, hanem az is, hogy ne vigyük túlzásba a nevetségessé tételt" — írja Cicero a De oratore c. munkájában. Fenti kötet fő témája a betegség — az ezen való tréfálkozást korok és emberek ízlése szabta meg —; a komikum különböző válfajaira találunk benne példát. Ha a szó szoros értelmében nem is erkölcstörténeti tanulmány, jól illusztrálja az orvostudomány területén azokat a viszszásságokat, amelyeket egyes korok emberei nevetségessé tettek, vagy azokat, amelyeket mi találunk nevetségeseknek — így valóban jó adalékokat szolgáltat az orvosi és a páciensi etika, szokások történetéhez. A szerző mottójául egy Arisztotelész-idézetet választott: Az ember abban különbözik az állattól, hogy nevetni tud. Az idézethez hozzátehetnénk: Egyes korok és egyes emberek abban különböznek egymástól, hogy min és hogyan tudnak humorizálni, nevetni. E kötetben minden humort kedvelő ember talál egyéniségének megfelelő nevetni valót — a szellemesnek hitt szellemtelenségtől a komikum ún. magasabb kategóriáiig; a könyv olvasói bővíthetik orvostörténeti ismereteiket, elelmélkedhetnek az erkölcs változásain és alakulásán — és végül mindannyian találhatunk benne olyan olvasni- és látnivalót, amelyben — miközben fölényesen mosolygunk vagy kacagunk az ábrázolt visszásság komikumán — önmagunkra ismerhetünk. Steinbart könyvének — a szó eredeti értelmében vett — morbid, ill. „haláli" humorához jó szórakozást ! T. Pajorin Klára Ussery, H. E.: Chaucer*

s physician. New Orleans, Luisiana, Tulane Univ. 1971. 158 p. . Az erősödő polgári kultúra legnagyobb angol költője : Geoffrey Chaucer (1340—1400) korának orvosát állítja elénk Ussery legújabb könyvében. Az angol költészet atyja ugyanis „Canterbury mesék" c. világhírű művében — a Southwerk-i „Rövid Kabát" fogadóban összeverődött vendégek (zarándokok) között a priornő, a barát, a kalmár, az oxfordi véndiák és a pap mellett — az orvos figuráját is megrajzolja. Ez szolgáltatott alkalmat Ussery-nék arra, hogy Chaucer orvosának alakján keresztül a késő középkori Anglia orvostörténelmi emlékei közül a kalandos életű költő korát tüzetesebben megvizsgálja. Bemutatja a XIV. századbeli Anglia orvosainak helyzetét; felsorolja Chaucer orvoskortársait; megpróbálja felrajzolni a chauceri kor orvosának portréját, ismerteti az orvos személyéről alkotott korabeli közfelfogást, végül elénk tárja az orvos elbeszélésének sajátosságait, mint mondja, az olvasóra ma is inkább művészi erejük, semmint mosolyt fakasztó tévedéseik révén hatnak. A XIV. sz. a művelődés történetében a humanizmus kezdetét, Petrarca korát jelenti, aki már támadást intézett a skolasztikus orvostudomány ellen. Angliában Vyclif hirdeti tanait; Itáliában Boccaccio ecseteli az Európa-szerte