Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Karasszon Dénes—Kurdi József: Adámi Pál (1739—1814) és a loimiatria története

ÉS ADÄMI PÁL (1739 —1814) A LOIMIATRIA TÖRTÉNETE KARASSZON DÉNES és KURDI JÓZSEF „Eben so gross ist der Arzt der eine unheilbare Krankheit kennet als, jener der die heilbare heilt" (Van Swieten) A

XVIIL század figyelemreméltó helyet foglal el az orvosi tudományok történetében : ekkor enyészett el végképp a varázs, amely Hippokratész, Galénosz, Celsus, Avicenna nevéhez fűződött. Az orvostudomány klasszikusainak tanításait azonban nem az emberiség szellemi fejlődése döntötte meg, hanem — a járványok, amelyeknek pusztítása ellen már régóta hiába kerestek védelmet Galénosz vagy az arab orvosok műveiben [19, 24]. Magyarországon 1709—1713 között a „fekete halál" pusztított [33], A pestis leküzdésére a városok Egészségügyi Bizottságokat alakítottak; az 1738—39-i borzalmas pestisjárvány tanulságai alapján Országos Állandó Egészségügyi Bizottságot (Comisso in Re Santitatis Stabiliter Ordinata-t) hoztak létre, amelynek feladatává tették a járványok elleni küzdelem országos irányítását [15], Az 1723ban III. Károly által felállított Királyi Helytartótanács (Consilium Regium Locumtenentiale Hungaricum) 1752-ben intézkedett a megyei és városi physicusok alkalmaztatásáról. 1770-ben kiadták a Hodosi Skollanits Ferenc pozsonyi tisztifőorvos által kidolgozott „Generale Normativum in Re Sanitatis"-t, melynek Orvosi Statútumában a 9, § a megyei és városi physicusok hatáskörébe utalta az állatjárványok elleni küzdelem irányítását is [46], A pestis és a himlő mellé ugyanis — amely Domby Sámuel, Borsod megye főorvosa szerint a XVIII. században „legnevezetesebb oka... a mi méltán megsiratható nemzetünk fogyatkozásának" — 1711 óta újból pusztító erővel jelentkezett a marhavész (lues pecorum), amely egész Európára kiterjeszkedve több millió állatot követelt áldozatul [20, 40b]. A marhavész ellen bevezetett hatósági intézkedések hiábavalósága miatt 1740-ban gr. Nádasdy Lipót, a Helytartótanács Egészségügyi Bizottságának vezetője, belátva minden erőfeszítésének hiábavalóságát, lemondott tisztségéről [14], Az egész Európa szarvasmarha-állományát már-már teljes kipusztulással fenyegető járvány ellen hiába kerestek tanácsot Columella, Vegetius, Varró, Palladius műveiben, így a kor orvostudományának legkiválóbb képviselői : Ramazzini paduai archiater és orvosprofesszor; Lancisi, az egyházi állam főorvosa; Gazola, a spanyol király udvari orvosa; Camper grőningeni és Sandifort leydeni egyetemi professzor; a híres anatómus Vicq d'Azyr, sőt maga „az anatómia Luther je", Albrecht von Haller, teljes figyelmüket a szarvasmarhák pestisének tanulmányozására fordították, hogy az egyre jobban terjedő pusztulásnak gátat vessenek [20, 31, 40b„ 50]. Magyarországon gr. borosjenői Székely Ádám és Szathmári Király György az.