Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Győrffy Lajos: A női munka a régi arató- és cséplóbandákban
- LZÓ miért ránk, szegény marokverőkre ezt az örökös nyomort és unokáinkra rázúdítottad, hogy minden kévét bekötöttél gazdád után. 1 * Ezzel szemben a Szálaival egyidős F* Kovács Sándor szerint, mióta csak a gőzgéppel való cséplés és a kévekötés negkezdődött Turkevén, mindig ugyanúgy arattak, nint most. Mindig a marokverőnek kellett bekötni a kévét egyedül. Ô* maga 75-ben volt először marokverő, de általánosan csak a 80-as évektől kezdték a kévét kötni. Emlékszik, hogy akkoriban rendrevágva arattak ti zenharmadán, de mindig a marokverő kötözött egyedül. 1893-ban már négy ökrös gazda volt. Ekkor egy fegyverneki emberrel társult aratásra ugy, hogy egyik héten ő, másikon amaz aratott, közős narokverőjtlk pedig a fegyverneki enber lánya volt. Ez a lány kikötötte, hogy csak ugy veri utána a markot, ha rávág. így kénytelen volt megtanulni a rávágást. A lány sarlóval szedte utána a gazt, ő viszont nem volt hajlandó a kévét bekötni, mert azt a kevi ember nem tette meg semmi áron. Tudomása szerint akkor már Fegyverneken kivtil Mezőtúron, Karcagon, Kisújszálláson is rávágással arattak, csak a ványaiak végezték még - a közelmúltban is - az aratást ugyan ugy,mint a keviek. özv. Finta Imréné 90 éves asszony, fiatal lány korától marokverő volt, de - szerinte - mindig éppen ugy kellett a markot verni, mint most. Bávágásról sohasem szedte a markot sarlóval 03 mindig maga kötötte be a kévét. Látjuk tehát, hogy a cséplőgépek megjelenésével egyidőben - a géppel való cséplés technikai követelményeinek megfelelően - uj aratásmódra kellett áttérni. Ebben tulajdonképpen csak a kévekőtés volt az uj munkafolyamat, bár ezt sem lehet teljesen újnak tekinteni, mert a lóval való nyomtatás idején is előfordult néha, hogy ahol a szérűre vontatás a távolság, vagy a rossz terepviszonyok miatt nehézségbe ütközött^ levágott gabonát nagyobb kévékbe kötötték és szekéren hordták be. A géppel való csépléshez ennél jóval kisebb kévéket kellett kötni, ami viszont többszöri hajlongást, kötélcsavarást és kévekötést, tehát munkatöbbletet jelentett. Az aratás, illetve a gabona levágása továbbra is a régi módon, rendrevágással történt, a többnyire nők által végzett marokverés - az u.n. aratási aagédmq nka módja pedig kezdeti kialakulásától fogva szinte változatlanul megmaradt egészen napjainkig. Az aratás munkafolyamata az uj munkamódszer bevezetésivel meg nehezült, de 3 munkatöbblet majdnem kizárólag a segédmunkát végző ma-
