Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-693
10 693. országos ülés 1917 február 5-én, hétfőn. rek, (Halljuk! Halljuk!) hogy a tengeralattjáró-harcz erőteljesebb alkalmazása folytán beállott helyzetre nézve nyilatkozzam, természetszerűleg elsősorban magának a tengeralattjáróharcznak természetével kell foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) üj fegyverrel állunk szemben t. ház, amely tulajdonképen először ebben a háborúban alkalmaztatott. Az erre vonatkozó részletes jogszabályok tehát az életből még nem jegeczedhettek ki (Halljuk! Halljuk!), úgy hogy a tengeralattjárő-harczra ma még csak a tengeri harczra vonatkozó általános nemzetközi jogszabályokat kell alkalmaznunk, természetesen megfelelően, vagyis tekintettel magának ennek ~a fegyvernek különleges természetére. (Ugy van! Ugy van!) A dolog főképen a tengerzár, vagy a blokád eseteiben válik aktuálissá. Ott merül fel az a kérdés, hogy miként vihető keresztül a tengerzár a tengeralattjáró hajók alkalmazásával? És itt, t. ház, kétségtelennek látszik, hogy ellenkeznék a tengeralattjárónak belső természetével, ha ugyanazokat a jogszabályokat akarnók reá alkalmazni, amelyek tengerzárt végrehajtó más tengeri hajókra nézve fennállanak. Beleütköznék ez magának a szóbanforgó fegyvernek a természetébe; de lehetetlenné teszi ezt ellenségeink eljárása is, akik a kereskedelmi hajókat fölfegyverezték s egyenesen arra buzdították és hivták fel, hogy a tengeralattjárókat megtámadják és igyekezzenek legázolni, vagy ágyútűzzel megsemmisíteni őket. (Ugy van! Ügy van!) Hiszen maga ez az eljárás is homlokegyenest ellenkezik azokkal a jogszabályokkal, melyek a tengeri harczra vonatkozólag fennállanak. (Ugy van! Igaz!) De túlhaladottá teszi nézetem szerint ezt az egész kérdést ellenfeleinknek az az eljárása, hogy a tengeri blokád keresztülvitelére a tengernek nagy területein eddig soha nem tapasztalt nagy méretekben alkalmazzák a zárlatnak egy olyan fegyverét, amely legalább is ugyanannyi kárt és veszélyt rejt magában a semlegesekre nézve, mint a tengeralattjáró-harcz. Az u. n. aknamezőket értem. (Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen ellenségeink nagy tengerrészeket jelentenek ki aknaterületeknek, fontos tengeri utakat zárnak el aknákkal. Aknamezőket helyeznek el azzal a következéssel a semleges hajózásra nézve, hogy minden semleges hajó vagy utas saját magára veszi a koczkázatot, ha ezen a vizén jár, ott aknára fut és a levegőbe repül. Hát ha ez megengedett dolog — már pedig ez ellen nem foglaltak állást a semlegesek — akkor valóban kérdem, hogy miért ne lehetne ugyancsak bizonyos részeit a tengernek tengeralattjárók utján venni zárlat alá, amidőn a semleges hajózás ugyancsak annak a koczkázatnak volna kitéve, hogy ha mégis elmegy ezekre az előre megjelölt területekre, ott esetleg egy tengeralattjáró torpedójának esik áldozatul. T. ház! Ez volt a mi álláspontunk ebben a kérdésben kezdettől fogva. Ebben az álláspontunkban csak megerősíthetett ellenségeinknek az az eljárása, hogy ők nem ezt az élesebb tengeralattjáró-harczot, de a valódi, a teljesen kíméletlen tengeralattjáró-harczot alkalmazták velünk szemben. Hiszen a mi összes kereskedelmi és személyszállító hajóinkat, amelyek ellenséges tengeralattjáróknak estek áldozatul, előzetes figyelmeztetés nélkül torpedózták meg. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Épen ezért nem is tapasztaltuk, hogy ennek a fegyvernek megengedett volta más semleges államok részéről kifogásoltatott volna, kivévén az Egyesült-Államokat. A mi álláspontunk ellen csak az Egyesült-Államok tettek kifogást; mindnyájunk emlékezetében élnek azok a jegyzékváltások, amelyek e háborúnak korábbi stádiumában épen ebből kifolyólag ugy a monarchia kormánya és az Egyesült-Államok, mint a német birodalmi kormány és az Egyesült-Államok között lefolytak. Akkor, t. ház, hogy további nézeteltérésnek és súrlódásoknak elejét vegyük •— teljes egyetértésben német szövetségesünkkel — hajlandók voltunk, czélszerünek láttuk egyelőre tartózkodni egy olyan fegyver használatától, amely fegyvernek jogosultságát mindig fentartottuk, amelynek jogosultságáról meg voltunk és meg vagyunk győződve ma is. Ma, t. ház, másként áll a dolog. Ma ezt a tartózkodást lehetetlenné teszi ránk nézve ellenségeinknek fellépése, kik a mi részünkről és épen az Egyesült-Államok elnöke részéről történt béke-lépésre válaszul a legbrutálisabb módon proklamálták megsemmisítésünket. (Ugy van! Ugy van!) Ilyen kijelentéssel szemben nem lehet más válasz, mint megtámadott létünknek megvédése, minden rendelkezésünkre álló jogosult eszköz igénybevételével. (Ugy van! Ugy van!) De feleslegessé is tett minden tartózkodást Angliának az az eljárása, melylyeí kevés nappal a mi tengerészeti akcziónk megkezdése előtt aknamezőnek jelentett ki óriás kiterjedésű olyan tengeri területet, amelyen ez a cselekménj r egyenesen támadó jelleggel bír, egyenesen ÉszakEurópa neutrális államainak hajózását akadályozza és veszélyezteti. (Ugy van! Ugy van!) Es végül ehhez az eszközhöz folyamodunk most abban a tudatban, hogy a teljes sikernek minden előfeltétele megvan, (Éljenzés jobbról.) hogy ez eszköz síkeres alkalmazásának időpontja elérkezett. (Éljenzés jobbfelöl.) T. ház! Ezek voltak azok a szempontok, melyek a német birodalom kormányát és a monarchiát arra indították, hogy az erőteljesebb tengeralattjáró-harczot kezdeményezzék. Teszszük ezt a semlegesek érdekeinek a lehető legmesszebbmenő tekintetbevételével. Hiszen nyilt utakat biztosítottunk a semleges hajózás számára. Semmi okunk sincs eddig arra a föltevésre, hogy ez az elhatározásunk a neutrális
