Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-12-29 / 80. szám
V Brassó, 1873. Harmadévi fol} am SO.szám. Kedd decz. 29. Megjelenik er. a lap het*n- kint. kétszer, kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . . 6 ft. — kr Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája : Halp iaoz 311. szám, Kiadó - hivatal ugyanolt. y'y Politikai, kÖ2ga2dás2ati és társadalmi lap, Hirdetési dij: \ 4 liasáhos garinond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. 1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr. — Bélj'égdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. ^ Előfizetési felhívás a czimü politikai, társadalmi és közgazdászati lap IV. évfolyamára. Előfizetési feltételek: Egész évre . . (i fi't, — kr. Fél évre . . . 3 „ — „ Negyed évre . . 1 „ 50 „ Az előfizetési pénzek a „Nemere“ szerkesztőségének Brassóba, halpiacz 311. szám alatt küldendők. Ä ^Nemere1* szerkesztősége. ■ ujKih^i —■ míítt. -------•’ * -—' — ■ * —— Brassó, 1873. decz. 29 én. Most midőn a „Nemere“ egy uj korszak küszöbén áll, nem tartom feleslegesnek egy futó pillantást vetni azon időre, mely alatt én vezettem e lapot, Másfél év előtt lettem a „Nemere“ szerkesztője. Alig -20 éves voltam, a journalistikáról fogalmam nem lévén. De hazafias érzékkel felfogtam az ügy nemzeti jelentőséget és elszántan vállalkoztam a nagy munkára. Nehéz idők voltak! Midőn a „Nemerét“ átvettem, azelőtti politikai iránya folytán el volt a laptól idegenitve a székelység nagy része, kevés volt az előfizető. Én kezemhez vettem a lapot 1872. aug. elején azon kötelezettséggel, hogy azon évnek egész évi, második félévi, és harmadik évnegyedi előfizetőinek a megfelelő időre lapot szolgáltatok. Ezen passiva mellett a lapot 250 ftnyi adósság terhelte, mivel szembe én a „Nemere“ pártolóitól 400 Irtot kaptam készpénzben. E kívül aetivák gyanánt még átadattak nekem 350 írtra menő előfizetési és hirdetési hátrálékok, melyeknek nagy része már nyugtázottnak bizonyult, később, más része pedig eddig sem volt felhajtható, úgy hogy azon összegből csupán mintegy 150 ftot vettem be; az 1872. 4. évnegyedi előfizetésekből és hirdetésekből pedig mintegy 350 ftot. Éhez járul a helyi raagy. casino- tól nyert 100 fi t. segély. Egészben volt tehát 1872. bevételem ; 400 + 150 f 100 + 250 = 950 írt. Kiadásaim : 250 frt. rám maradt adósság, 100 frt. hirdetési bélyeg (a hirdetési bélyegilleték 1871. november óta nem volt fizetve) a nyomdásznak 5 hónapra (aug.—deczemb. 1872.) k 200 = 1000, hirlapbélyeg 100 frt., expeditio és irodai költségek 100 írt. összesen: 250 + 100 + 1000 + 100 + 100 = 155Ö kt. ; ebből levonva a bevételt = 950 marad d-Nicit 600 frt, melyet én tanári fizetésemből és szülőimnek ügyem iránti jóindulata folytán fedeztem. 1872. év végén azok, kik hivatvák a brassói magyarságot képviselni, gyűlést, tartó'tak a „Nemere“ ügyében, melyen ki lön mondva, hogy ők_lemtmda- nak azon morális jogokról és befolyásról, melyet a lapra gyakoroltak és teljesen rám bízzák, akarom-e egészen magam erőmből folytatni a Nemerét, vagy sem. Én az elsőre hatá-’ roztam el magam és az 1873-iki évet nagyon csekély számú előfizetőkkel megkezdettem. (A lefolyt évről szóló számadás, mat, mivel a neta- láni tiszta jövedelem a ékely történeti pálya- dijia volt szánva, közelebbről részletezni fogom.) Márc. elején előfizetőim mintegy 150-nel szapa- rodtak, minthogy az „Udvarhely“ czimü lap szerkesztője ezen közlönyt pártoláshiány • miatt be- * szüntette és összes pártfogóit lapomra utalta. Ezután csak ment a dolog egész julius élőjéig, midőn az elő nem teremhető költségek és a senkivel meg nem osztott fárasztó mnnka folytán kimerülve, a rendetlenül megjelenő és egyhangú tartalmú lapot egyidó're beszüntetni kénytelen voltam. Ezután 2 hónapig beutaztam Háromszéket, megismerkedendő a viszonyok és befolyásos személyekkel. Már régebben üzlettársammá szerződött gyula-fehérvári nyomdász Pollák Mór Brassóba érkezvén, én a Székelyföldről bátoritó ígéretekkel és ujult erővel tértem haza s leköszönvén a helyi rom. kath. főgymnásiumnál elfoglalt tanári székemről teljes erővel a „Nemere“ ügyének szenteltem magam, minek folytán sikerült a lapnak uj lendületet, fokozott élénkséget kölcsönözni. Szeptember hóbana „Nemere“ csak he- tenkint jelent meg s a közönségnek díjtalanul küldetett meg. Októberben meglehetős részvét mellett kezdődött a f. évi 4. évnegyed, mely a mai számmal bevégzó'dvén — méltó előkészítője volt az uj korszaknak, mely a jövő számmal kezdődik, s melyben a „Nemere“ barátainak. kikkel reményiem, kivétel nélkül szerencsém lesz találkozni, boldog uj-évet kívánok. Herrmann Antal, a „Nemere“ felelős szerkesztője és kiadó-tulajdonosa. Csevegések egyröl-másról. (Uj év) Uj év! — Sajátságos fogalom, ezerszer megdöntve a valóság által, de folyvást uj életre ébredve az ember kedély világában; — uj czimmel ellátott régi könyv, melynek előszavából rózsaszínű szemüvegünkön át minden jó és szépnek Ígéretét olvassuk, holott tovább lapozva folytonosan hiányokra, boszautó visszásságokra akadunk; — rósz vers, melynek kezdő betűje élénk színek és czifraságoktól ragyog, de mely egyetlen sorában se végződik kedvünk szerinti rímmel; — reményforrás, melyet követve folyvást szirtekbe ütközünk s végre a csalódások tengeréhez jutunk. Azonban hagyjuk az elmélkedést és csevegjünk, ha úgy tetszik, „uj-év napjának“ egyes részleteiről. Tekintsünk be Zsarlóffy orvostudor úrhoz; ő híres doctor; minden semmi emberhez bizony einem megy s az kihez elmegy nem félhet attól, hogy tulterhelődik vagy megpuffad — a tárczája. íme ott ül iró asztala előtt; tegnap és ma délelőtt megjöttek mind amaz uj évi „szerencse kiváljatok“, melyekre számított; feltöri egyenkint és kiszedi mindenkinek a „béllését“: ott gyűlnek balomra a fenevadas „Ötvenesek“, emitt terpeszkednek kövér gyermekeikkel a „százasok“, mig tulnan merész al- kotásu tornyokká magasulnak a csengős dús aranyok s hatalmas pyramissá a jól táplált tallérok. Csak hatezer forint, kiált boszusan az összeg felett, melyet mint háziorvos azoktól vett be, kiket egy egész évig — nem gyógyított: — hatezer forint! s e rongy összegért fáradtam éjjel nappal egy egész évig! Hát érdemes ennyiért öntetsző özvegyek glycerin — puhított kezeit csókolni s émelygős beszédeiket órákig elhallgatni, sőt egyik-másiknak komoly gondolatokat gerjesztő bókokat mondani! S ezért pazaroltam drága időmet unalmas thea-estélyek patikába való lőréje mellett, s ezért magasztaltam annyiszor izléspusztitó ebédeiket, melyeken gyomrom mindig üresen maradott —------pedig menuyire számítottam arra, hogy a tavalyi összeget (bár azt is elég fukarul mérték) kiüti s igy kiegészíthetem a második házacskám felépítésére szükséges fél-százezeret! De---------A tudós doctor urat újonnan érkező gratulatiók akadályozzák meg elégületlen kifakadásainak folytatásában; mindenekelőtt előtérbe lép Brassó — ez idő szerinti — ritkaságainak egyik kitűnő példánya; a házmester; „ötöst“- reménylő mosoly játszadozik vastag ajkai körül, és a legvilágosabb kinyomatával arczán ama vágynak, melyet előre nyújtott marka, az óhajtót! tárgy mielőbbi szorithatása iránt látszik táplálni, mondja el uj-évi köszöntőjét, — melyet a doctor ur — kivételesen — egy szépen megfoltozott „egyessel“ viszonoz; mosoly szegetten nézi házmes- erünk a doctornak annyiszor kaput nyitott tenyere kiábrándító tartalmát és átadja az ajtót a hirlap-kihor- dónak, ki részéről — talán csupa nagyrabecsülésből a mester iránt — Guttenberg jeles találmánya segélyével tolmácsolja szive legőszintébb vágyait — számos forintnak birtokába juthatása iránt! ezt felváltja a kémény seprő, ki a keblének eloltatlan lángjai közt forró és izzó „óhajtásokat“ a reménynek legzőldebb színű papié lepedőjére nyomtatva, nyújtja át; most jelenik meg a „világosság és sötétség ura“ azaz hogy szolgája (mert ha „ura“ volna, talán jobban megeresztené a gázlámpák nyilását) — lévén ő a lámpa gyújtogató és óltogató; ezt nyomban követi a „hegyek alkotója,“ ki azokat minden szombatjnapon (bámulatos gyakoriság!) utczáink szemét-ckaosából — seprűje hatalmánál fogva — szokta „létre hozni“ : az utcza- seprö s kíséretében édes testvére: a jelenkor „Maho- medje“, ki, miután az előbbi által alkotott „hegyek“ hozzá nem mennek, maga jelenik meg azoknál, sőt a nagy prófétát felülmúlva, azokat el is mozditja helyeikből és szemétkihordó szerepéhez híven áthelyezi más Vidékre. Következnek aztáu még egyéb celebritások, kik közül az egyik az „Egyforint és társai“ czéggel akarna szorosabb összeköttetésbe jőni, a másik a „Forintosok társulatának“ akarna igazgatója lenni, mely czélra mindenik a doctor ur pártfogását kéri, ki azonban előre kiválogatott, legrougyosabb forintjainak egy- egy példánya által értesíti őket hogy a „ezéget“ “társai“ elhagyták, a „társulat“ pedig szétoszlott, azonban jóakarattal utasitja őket másokhoz kik, ez ügyben „többet tehetnek“. Azonban már dél van, s miután te — kedves olvasóm! — úgyis egész éven át talán családi körödben szoktad elkölteni Ízletes ebédedet, tégy ma az uj-év kedvéért kivételt s kövess engem a vendéglőbe. Az étterem asztalai székiben ellepvék étkezőktől. Elszánt arezok, kik példás nyugalommal várják a József pinezér gratulatiójának kifizetése perezét; épen most jelenik meg ö, száraz arczának vonásai érdekes mosolyra torzulnak, a mint száméit körüljártatva tapasztalja, mily számosán vannak „kiknek“ azaz, hogy „kiktől“ jót kivánni alkalma nyilik. — Karján a szokásos egy-két adag helyett az evés, ivás, ször- pölés, rágás, kanalazás, vágás és szúrásra alkalmas tárgyak óriási halmaza inagaslik ; most nem szaladgál ide-oda, hanem sorban jár, osztogatva az étkeket a vendégek gyomrainak, de sokkal inkább a gratulatió- kat saját zsebének megtöltésére; ezúttal az utóbb
