Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-12-29 / 80. szám
— 314 — Magyarország uj területi telosztása. (Folytatás ás vége.) A II. fejezet a városi főispánok megszüntetése, továbbá a kisebb városi törvényhatóságoknak az illető vármegyékbe való bekebelezése iránti intézkedéseket foglalja magában. Az 1870. XLII. t. ez. 52-ilc §. oda módosul hogy a megyei főispán egyidejűleg a megye területén fekvő városok főispánja is lehet. Továbbá mint önálló törvényhatóságokat megszűnteti s „másodrendű városok“ neve alatt az illető megyékbe keblezi: Szamosujvár, Szék, Szászrégen, Kolos, Gyulafehér, Erzsébetváros, Abrudbánya, Vajda-Hunyad, Hátszeg, Vizakna, Kézdi- Vásárhely, Sepsi-Szent-György, Bereczk, Ilyefalva, Fo- garas, Oláhfalu és Sz.-Udvarhely városokat. Ezek közül Kézdivásárhely, Sepsi-Szent-György, Bereczk, Ilyefalva és Fogaras városok Brassó vármegyébe és Oláhfalu, Csíkszereda és Székelyüdvarhely törvényhatósági joggal felruházott városok Maros vármegyébe kebeleztetnek. Ezen városok, valamint Besz- tercze, Szászváros, Szászsebes, Medgyes és Segesvár városok, a rendezett tauáesu városok az 1871-dik évi XVni- törvényczikkben biztosított jogokon felül a következő nagyobb önállásban részesittetnek, nevezetesen : a) az 1871. évi XVIII, törvényezikk 26 §-ban érintett határozatok általok nem a törvényhatósághoz, hanem közvetlenül a belügyminiszterhez lesznek jóváhagyás végett felterjesztendők, és b) ezen városok az 1871. XVIII, törvényezikk VIII. fejezetében foglalt községi háztartási ügyeikben hasonlóan a belügyminiszter felügyelete alatt hagyatnak, — ki ezen felügyeletet a főispán utján gyakorolja, és a felebbvitel ezen ügyekben nem a törvényhatósághoz, hanem a belügyminiszterhez tartozik. A tisztujitás ezen városokban a megyei főispán elnöklete alatt tartatik meg. Ezen kivételeken kívül ezen „másodrendű városok“ minden egyéb közigazgatási, árva és gyámhatósági ügyeikben az illető vármegye hatósága alá helyeztetnek, és oly hatáskörrel bírnak, mint a rendezett tanácsú városok. A III. fejezet a törvényhatóságok közötti határ- igazitásokról szól és ötvenhárom ily esetről intézkedik. Ezek között Gyeke, Dobokavármegyei község Kolozvármegyébe átkebeieztetik. Várhegy, tordavár- megyei község az újonnan alakított Marosvármegyébe átkebeieztetik. Lupsa, Tordavármegyei község Kü- küllő vármegyébe kebeleztetik. Ladamos, Mundra, Mámor, Ecsellő, Mág, Szeksel, Sugág, Alsó-Kápolna, Laár, Szászcsor, Sebeshely, Rakova, Osóra (alsó) és Tartari a, Alsó Fehéivármegyei községek, Szeben vármegyéhez kapcsoltatnak. Ellenben Kis- és Nagy-Eke- mező, Bogács, Körös, Volcz s Felső-Bajom, Medgyesjobban sikerül. — Most felénk közlekedik, de ni! oh jaj! megbotlik s karjának egész tartalma mozgalomba jő, az „ikra-leves“ látogatóba megy a „budinghoz,“ a „kapucziner“ átvándorol az „apácza fánkhoz,“ a „szardella zósz“ a „linzi tortával“ egyesül, a „székely káposzta“ a „cseh pimaszszal“*) szövetkezik és a mit József elődbe tesz le, az éppenséggel „farsangi fánk“ „eczetes lével“ fel azaz hogy leeresztve. — Arczod óriási kérdőjel tükörévé lesz, mire a pincér „szokott élezés modorában“ azt feleli, hogy talán az étkek is gratulálni mennek ilyenkor. — Ördög vigye a gratulátióját, feleled bosz- szuson. — Tessék elhinni, — mond József — bogy a legtöbben, kik ma ölelkeznek és csókolódnak, úgy találnak együtt, mint ezen összogyült ételnemek. Igazat adva a „gastronomia“ e jeles „bolygójának,“ ki körülöttünk futja be mindennapi pályáját hagyjuk oda a sovány ebéd e gyomorbánatra gerjesztő, helyét és menjünk át a minden jók forrása, illetőleg sülése, fővése, sistergése, serczegése és rotyogása színhelyére: az Asszonyossy ur konyhájába. De hát itt épen semmihez se jutunk: Tercsi ‘,lányasszony“ (otthon csak Trézsi volt a neve) már elvégezte a mosogatást és holmiját összeszedve várja itteni utolsó perczeit; „Anis asszony“ pedig — a szakácsnő — nyugodtan követi az állatkirály példáját, nem ugyan végig nyúlva a földön, de ülve a háromlábú, falhoz támasztott széken. Csendes bóbiskolásá- ból kíméletlen csengetyiihang riasztja fel. Tercsi azonnal bemegy; csak az ur van a szobában. — Hát csak elmégy Tercsikéin ? ) A „bühmisclie Talken" nevezet e sikerült lefordításának érdeme a pesti „Komló-kertet" illeti. széki községek, Küküllővármegyéhez csatoltatnak. Er- ked, Rados, Bencz és Szász-Buda segesvárszéki községek, Brassó vármegyébe átkebeleztetnek. A IV. fejezet azon elveket tartalmazza, melyek az egyesitett, vagy újjáalakított törvényhatóságok közös vagyonának kezelése és elszámolásánál lesznek alkalmazandók, kimondatván, hogy ha e tekintetben vitás kérdések merülnek fel, azoknak elintézése köz- igazgatási utón fog megkisértetni, ha ez nem sikerül a kérdés az illetékes bíróság eldöntése alá bocsáttatik. Az erdélyi szászegyetem felügyelete és kezelése alatt levő közös vagyonról külön törvény fog intézkedni. Az V. fejezet az átmeneti intézkedésekről szól és az egyesitett, vagy újjáalakított törvényhatóságok bizottságának megalakulásáról és tisztikarának megválasztásáról intézkedik. A második törvényjavaslat a közigazgatási járások számát és székhelyét határozza meg minden egyes uj vármegye részére. Ajárások száma 370-ben állapat- tott meg, kimondatván egyúttal, hogy a járási szolga- biró, a járás székhelyén állandóan lakni tartozik. E törvényjavaslatból közöljük az Erdélyt illető részt: 10. §. Brassó vármegyében 9 járás, Kőhalom, Baróth, Kézdi-Vásárhely, Kovászna, Sepsi-Szt.-György, Hidvég, Brassó és Törcsvár székhelyekkel. 12. §. Fejérvármegyében 6 járás, Moór, Vaál, Székes-Fejérvár, Adony, Enying és Sárbogárd székhelyekkel. 17. §. Hunyad vármegyében 8 járás : Nagy Hal- mágy, Kőrös-Bánya, Maros-Ilye, Déva, Algyógy, Vajda- Hátszeg, Hunyad és Petrozsény' székhelyekkel. 19. §. Kolozs vármegyében 9 járás: Bánfi-Hu- nyad, Gyalu, Kolozsvár, Kolos, Mócs, Torda, Alsójára, Maros-Ludos és Felvincz székhelyekkel. 24. §. Kuküllő vármegyében 8 járás: Nagy- Enyed, Dicső-Szent-Márton, Abrudbánya, Tövis, Erzsébetváros, Balázsfalva, Zalathna és Gyula székhelyekkel. 27. §. Maros vármegyében 9 járás : Székely-Ive- resztur, Székely-Udvarhely, Gyergyó-Szent-Miklós, Pa- vftjd. Nyár ád-Szercda, Maros-Vásárhely, Balavására, Csik-Szereda és Csik-Szeut-Márton székhelyekkel. 39. §. Szeben vármegyében 9 járás : Segesvár, Medgyes, Szászsebes, Szászváros, Vizakna, Nagy-Sze- ben, Szelistye, Ujegyház, és Nagy-Sink székhelyekkel. 41. §. Szolnok-Doboka vármegyében 7 járás: Nagy-Somkut, Magyar-Lápos, Bethlen, Deés, Szamosujvár, Pánczél-Cseh és Szék székhelyekkel. 44. §. Torda vármegyében 6 járás: O-Radna, Naszód, Besztercze, Teke, Szász-Régen és Vajda sz. Iván székhelyekkel. — El, mert nem lehet kijön! a „nagyságával“ felel ez, gúnyosan megnyomva az utolsó szót. De e perezben becsap a „nagysága“ mint a nyári zápor és szikár, barázdadus arczát jóval fiatalabb férje felé for- ditva mond: — Mit keres itt még ez a leány, hiszen mondtam már, hogy elmehet ? — Bérem hátralevő részét várom — felel a szolgáló. — Mit! Te haszontalan ; hiszen kivetted három negyedrészét; a kétszeresét pedig eltörted, rontottad, nyíitted, hasítottad és szakítottad, s még bért akarsz ! — S hát nem épen én vigyáztam hitvány lira- lomjára, s nem én fedeztem fel azt is a mit „más“ ellopott? — kiált Tercsi, kinek ajkai, mint látszik, egyszerre elfeledték: hogyan kell a „nagysága“ szót kimondani. — Vigyáztál az igaz ! Hiszen legértékesebb holmimat jónak láttad saját ládádba zárni, nehogy „más“ lopja el, vagy valamikép eltévedjenek kezeim közé. — Kellett is nekem szemétrevaló holmije ! E hangzatos „crescendo“ végcsattanását az ajtó bátortalan felnyitása akadályozza meg. Belép az uj cseléd s urának, asszonyának illedelmesen kezet csókol. — Látszik, hogy faluról jött, — dörmögi Tercsi s látva hogy fizetésről szó sincs, daczosan, haragpirral arczán vonul hátrább. — Hát miért jösz ilyen későn, hangzik a „nagysága“ ajkairól uj cseléde fogadtatása; majd pedig, feleletet se várva, folytatja: — Aztán szeretőt tartani nem szabad. — (Minek is, mikor lesz a háznál, — mormog Tercsi gonoszul tekintve Asszonyossi ur felé.) — - Mindenre ügyelni kell, semmit elrentani nem 53. §. Az egyes községeket a meghatározott köz- igazgatási járásokba, azok száma és székhelye szerint az illető vármegyék osztják be. Ezen beosztás jóváhagyás végett a belügyminiszternek terjesztendő fel. A harmadik törvényjavaslatban a községek rendezéséről szóló 1871 -ik évi XVII. t. cz.-nek a községi illetőségre, a községi háztartásra és a szegényügyre vonatkozó rendelkezései kiterjesztetnek a szab. kir. és törvényhatósági joggal felruházott váró sok, mint községekre. Ki legyen Brassómegye főispánja. A „Nemere“ egyik közelebbi számában indit- ványt tettünk aziránt, hogy a legközelebbről kialakulandó megye minő nevet nyerjen, s hogy a leendő megye megyeháza hova építtessék. A névre vonatkozó indítványunk magasabb elhatározás következtében elesett, a megyeházra vonatkozó indítványunk valósítása vagy elvetése a jövő dolga. Most megkísértjük megfejteni a nagy problémát, hogy ki volna legtalálóbban e megye főispánjává kinevezhető ? Két egyént hozunk candidatióba u. m gr. Péchy Manó volt erdélyi kormánybiztost és gr. Ráday Gedeon volt szegedi kormánybiztost. Péehi Manó grófot nagymértékben ajánlja e eri- tikus állásra az erdélyi és főkép a szász viszonyok ismerete, tapintatossága, erélye s államférfin minősége. Ráday Gedeon grófot ajánlja főkép a szegedi biinkrónikábaia tanusitott, országos elesmerésre méltatott erélye, akaratszilárdsága, szilárd jelleme, s inqui- sitori kitűnő képességei, melyekre aligha nem volna a leendő megyében is tér, még pedig meglehetős tér. A báránybőrbe bujt farkasok seholsem hiányoznak — s Brassóban lehet, hogy többen vannak. Brassómegyének mindenesetre vasakaratu, tör* hetlen jellemű egyénre s szorosanvett hazafira van szüksége, ki a mederben megférni nem akoró separatis- ticus törekvéseket a rendes keretben megtartani tudja, s kit sem a hazaellenes cliquek törekvései sem a cir- cumspectusság alattomos cselei sodrából kihozni ne tudjanak, s ki mindig készen legyen egy csapással megsemmisíteni mindazt, mi a haza jólétével, tekintélye, függetlenségével ellenkezik, s a mi a közjóval összeütközik. Az ajanlatba hozott két egyén úgy tudjuk bir e minőségekkel. Felhivjuk kormányunk figyelmét indítványunkra. Figyelő. (T. munkatársunk ez inditváuya ellen semmi kifogásunk, (kiv éve talán, hogy a „Kr. Z.“ szerkesztőjét kifelejtette a főispánságra jelöltek sorából, a kérdéses megyéről azonban jövő számunkban bővebben szólunk.) S z e r k. szabad ! — hangzik továbbá a leczke, — mert különben béred bennmarad. — (Marad bizony bőröd is ha annyit eszel, menynyit itt kapsz.) — Velem feleselni nem szabad ! — (Ha nem akarod, hogy hátadon végződjék !) — Ha jól viseled magad, részemről ajándékokra is számíthatsz. f — (Epen úgy mint én; kivált ha kitudatik, hogy „mástól“ valóban szoktál kapni.) — S most mehettek. Az uj cseléd zavarának ködében, a „nagysága“ pedig szemeinek villámai s a bevágott ajtó menydörgése közt, tűnnek el; az ottmaradó Tercsi ajkain készülődő vihart azonban elnémítja az „ur“, kihúzván a pénzes fiókot s mosolyogva fizetve ki az előbbinek bérét. — Kár, hogy a falakat nem kérdezhetjük meg, ha vájjon arczát is megsimogatta-e ? De annyi bizonyos, hogy valamit nyomott a markába, mi pénzhez épen nem hasonlított, sőt a leány- asszony sikoltva lökte el, mert megszúrta kezét egy szép arany melltű szuronya (természetes, hogy nem hagyta ott.) Ezzel egyszersmind szent volt a béke és Tercsi egy „nem tudom milyen pillantást“ vetve volt házi gazdájára — ellebegett. Végül reményiem, kedves olvasóm, hogy e rövid nap töredékes leírását hosszadalmasnak találtad, mert igy alkalmam nyilik neked valódi örömet szerezni „uj évre,“ amennyiben czikkemet ezenuel befejezem. Tseweghy T. Gyula.
