Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Szabó Ferenc: Szabó Mihály orosházi közvitéz korabeli verses históriája az 1866-os königrátzi csatáról

Borzasztó rémület terült a föld színén, szóltak az trombiták, bömböltek az ágyúk, az porosz sereget már előttünk láttuk. Számtalan ágyúk elbődültek reánk. Tüzes sárkányokként hullt a golyó reánk. Mely sok Jó hű vitézt teremtett az földre, És azért is mindég szem közt álltunk vele. Reggeltől dél után egy óra tájban. Tikkadtan meg állva az utolsó csep vérig. Ágyúsaink hősen tüzeltek előre. Mink is, ahogy csak lehetett, hajtottunk előre. Egyszer meg kellett nekünk reterálni. (5) Most már két oldalról láttunk poroszt jönni. Nem jött a vizió (6) sem jobbról, sem balról, kitől függnünk kellett: a fő komendástól. (7) Egyszer azon vettük észre, hogy az ellenséggel lettünk körül véve. Nekünk akkor muszáj volt meg szaladni, Hogy az ellenségnek markában ne jussunk. Akkor az ágyúknak mérges bufogása. (8) átkozott fegyvernek sűrű ropogása. Sok sűrű golyók közt sok szegény legénynek el marad a teste, Kit ott fel szedének. idegen országban lettek el temetve, Kit sok édes anya meg fog majd siratni, De ne sirassatok, mert ők hősen haltak, ott fönn az egekben ők már most boldogok. Kik élve maradtunk, húzóttunk mind halva Königrécz városnak az jobb oldalára. Jaj veszéj (9). futás közt és elrémülésben. nem —>—(10) szalad a nagy vészben, sokan össze gyűltek itt, egymást meg fogták, de az ijettségben egymást le taposták. Ki által mehetett ott el széledének, de az ezredekhez ők vissza jövének. Csapatok, századok úgy el voltak fogyva, alig maradt benne 13 rata (11). Június harmadik estéli hajnalán el hagyták a lövést mint tiz óra tájban. El voltunk fáradva és éhesek voltunk. De veres hagymánál egyebet nem találtunk. ez volt a mi estvéli vacsoránk. mert töltött káposzta nem várt okkor reánk, Maséroltunk akkor egész nopfelköltig, Június 4 napján egész estig, De még akkor is ott sok szegény vitéz volt, kiknek szájukban egy falat sem volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom