Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR ÁLTAL BETÖLTÖTT FUNKCIÓK TÁRGYI EMLÉKEI
jellemző a keskenyebb, laposabb forma. Kérdés, hogy Füzéren jelent-e kronológiai különbséget a nyílhegyek közötti formai eltérés? Az igazat megvallva csak a sáfárházban előkerült, lapos, rombusz keresztmetszetű nyílhegyről állítható teljes bizonyossággal, hogy csak a 17. században vesztették el. Ez megfelel Gere megfigyeléseinek. Az ágyúállásból származó leletanyag korhatározó értéke kétes. A déli szenesház alatti pincéből előkerült nyílhegyről azonban csak akkor tételezhetjük fel, hogy korábbi a 17. századnál, ha feltesszük, hogy csak valamelyik boltozat feltöltéséből került a pincét kitöltő omladékba. Ez végső soron - mint ahogyan arra már a dolgozat elején utaltunk - lehetséges. A szórvány nyílhegyről nincs mit mondani. A számszeríjak a 17. században valójában már nem játszhattak komoly szerepet a kor haditechnikájában. Az egyre hatékonyabb tűzfegyverek - melyekkel sem a lőtávolság, sem az ütőerő szempontjából nem vehették fel a versenyt - lassan kiszorították ezt a fajta lőfegyvert a használatból. Igen szórványos előkerülésük itt is jól tükrözi e folyamat igen előrehaladott voltát. 3. Kézifegyverek A tűzfegyverekhez képest jóval kevesebb információkkal rendelkezünk a kézifegyverekről. Kérdés, hogy fegyvernek számított-e az 1623-ban a kapubástyán talált csáklya, avagy szigony? Valószínűleg annak, mert 1654-ben a „Cejtházban" ( 18. ) is találtak két csáklyát. 1654-ben és 1665/68ban a kapu köze (12.) falán függött egy hüvely nélküli koszperd (egy bizonyos kardfajta). Erős a gyanú, hogy a 11 év alatt el sem mozdították onnan. Ugyancsak a kapu közében volt 1665/68-ban egy láncos bot is. 1670-ben a déli szenesházban (40.) volt egy „paraszt" pallos is, azonban értéktárgyak között. Kézifegyver töredékének tekinthető darab eddig csak egy került elő az ásatáson. Ez egy nagy méretű késnyél, mely talán egy, a fegyverekhez sorolható parasztkés maradványa. A nyéltöredék jelenleg 11 cm hosszú, 2,3 cm széles, vastagsága 4 mm. A nyéllapot 5 kerek vasszegecs töri át, eszerint a késnyél az eredeti faborítással együtt 2 cm vastag volt. A nyél ép vége félkörívesen lekerekített (56. ábra, 6.). Igaz, hogy a parasztkésnek, mint fegyvernek a használatból való eltűnését Kalmár János a 16. század elejére teszi, 392 egyre biztosabb, hogy ez a fegyverfajta továbbra is használatban 392 Kalmár, 1971., 118. maradt." A füzéri példány a déli palotaszárny nyugati pinceszakaszának (42/a.) utolsó járószintjén feküdt, igen nagy a valószínűsége, hogy csak a 17. század végén került ide. Természetesen nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy ez a töredék nem fegyverként szolgáló parasztkés darabja, hanem egyszerűen egy nagy konyhakésé. A többi, a füzéri vár 16-17. századi rétegeiből előkerült kés, illetve késtöredék inkább az étkezéshez kapcsolható. 4. Lószerszámok Nem tartoznak közvetlenül a katonai felszereléshez, mégis itt tárgyaljuk a lószerszámokra vonatkozó adatokat is. Mivel a várba ló nem jutott fel, nem csoda, ha a régészeti leletanyagban nincsenek lószerszámhoz tartozó, vagy egyszerűen a lótartáshoz kapcsolódó tárgyak (patkók, zabiák, lóvakarók stb.). Az istállók a vár alatt, a párkányban voltak, ilyen tárgyak előkerülése inkább ott várható. Hasonlóan ritka a lótartáshoz kapcsolódó tárgyak előfordulása az inventáriumokban. Mindössze 1620ban és 1623-ban említenek két, illetve három istrángot. 1670-ben ugyan több lószerszám-részt említenek, azonban kizárólag a Bónis-féle értékek között, így azok inkább Bónis kincseihez tartozhattak, semmint használatban lettek volna. Különféle lótakarók (két csótár és egy cafrang) és két hám mellett külön említésre méltó két díszes, ezüst szegekkel kivert nyereg. Mindkét nyereg bársonnyal volt bevonva, az egyik zöld, a másik „királyszínű" volt. Alighanem dísznyergek voltak. 5. Hadiöltözet A hadiöltözetről - ha lehet - még kevesebb információval rendelkezünk. Alighanem kevés jelentősége volt, különösen a személyzet szempontjából. Sisakokról ugyan 1620 óta van tudomásunk, azonban kezdetben kivétel nélkül csak az abrakmérésre szolgáló sisakokat sorolták fel. Ezek szükség esetén minden bizonnyal eredeti funkciójuk szerint is használhatóak voltak. Amikor nem az abrakmérő sisakokat számolták össze - mint például 1665/68ban tízet a „Cejtházban" (18. ) — akkor kiderül, hogy ezek kivétel nélkül rosszak voltak. A sisakokon kívül csak egy alkalommal, 1665/68-ban vettek számba két darab nyakvértet is. Jobb híján itt említhető meg egy, a déli szenesház (40.) alatti pinceszakaszban előkerült 393 Gere, 1993, 16, Fülöp, 1994, 222.
