Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

A Tisza és a Maros nagyarányú tutajozása mellett a Körösök faúsztatása sokkal kisebb arányú és jelentőségű volt. Azonban az itteni tutajozás egyszerre jelentette a tutajok árral történő leúsztatását, illetve a fenyőtutajoknak a Tiszáról történő felvontatását a Körös menti településekre. Barna Gábor szerint az építkezésre alkalmas hosszú szálfenyőket vagy valamelyik Tisza menti kikötőben, purtuson (Szolnok, Tiszasüly, Fegyvernek, Tiszakürt, Martfű) vették, vagy pedig a szükséges és megrendelt mennyiséget a Tiszáról vontatták fel a Körös menti városokba: Kunszentmártonba, Öcsödre, Szarvasra.

41 A kisebb méretű faárut, melyből tutaj nem volt készíthető, fahajókkal szállították rendeltetési helyükre. Szolnokról és Szegedről pl. így vittek Kunszentmártonba kisebb méretű tutajfát, deszkát, gerendát.

42 A nagyobb arányú fenyőtutajozást megnehezítette a Körös lassú folyása, kanyargós volta és a nagy vízszintingadozás, és persze a szabálytalan tutajozás is. 3 A Körösökön lefelé elsősorban a bihari lombos erdők fáit úsztatták le, bár a múlt század második felében egy rövid ideig a fenyőúsztatás is nagyobb méreteket öltött. Ennek oka a Körösök szabályozása mellett a gőzfűrészmalmok kiépülésében rejlik.

44 A Körösök felső szakaszán fontosabb falerakó helyek, piacok Gyulán és Nagyváradon voltak. A középső folyása mentén Békés, Békéscsaba, Mezőberény, Köröstarcsa, Körösladány, Szeghalom, Gyoma, Endrőd, míg az alsó folyásánál a Hármas-Körös mentén Szarvas, Békésszentandrás és Kuntszentmárton voltak.

45 A feldolgozatlan lombos tölgy és a fenyőszálak mellett a bihari oláhok már gerendát is hoztak a tutajokon, sőt olyan adataink is vannak, miszerint szétszedett állapotban kész ólakat is szállítottak.

46 Dankó Imre a Körösök kapcsán leírta a tutajozás egy sajátos helyi formáját, a Kötegyán központú lápolást. A Fekete-Körösről jövő nagyobb szállítmányokból leválasztottak kisebb részeket, és a Gyepes nevezetű (kiágazott a Fekete-Körösből, és Sarkadnál visszaömlött oda), akkor jelentős folyón szállították a lápokat, rönkfából összetákolt tutajokat Kötegyánba, vagy az érintett falvakba. Kötegyán mellett tovább vitték még Sarkadra és Méhkerékbe is, sőt a Fehér-Körösön át Gyulára is. Gabonások, házak, tornácok, pallók, kerítések, kapuk építéséhez úsztatták így le a szálfákat a Gyepesen.

4 7 A dolgozat kutatási területeként kijelölt keleti országrészen az említetteken kívül is vannak még hajózható vízi utak, kisebb folyók, amelyeknek tutajozásáról, a fakereskedésben betöltött szerepéről már jóval kevesebbet, vagy alig tudunk. Az Ung folyó menti fűrésztelepeket már említettem.

48 S ugyancsak Fényes Eleknél olvashatjuk, hogy Ung megyében számos fűrészmalom van a Latorcán,

49 csakúgy, mint a Torna megyei Bódva 41. BARNA Gábor 1983. 8. 42. BARNA Gábor 1983. 8-9. 43. BARNA Gábor 1983. 9. 44. BARNA Gábor 1983. 9. 45. BARNA Gábor 1983. 9-10. 46. BARNA Gábor 1983. 10. 47. DANKÓ Imre 1977. 206-211. 48. FÉNYES Elek 1847. 319. 49. FÉNYES Elek 1844. 370-380. 210