Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya
mentén. 50 Sáros megyében a fafeldolgozás központja Sóvár, s a Delna nevezetű mesterséges csatornán Kakasfalutól kezdve úsztatják le a kivágott fát a sóvári fűrésztelepekre. 51 A Bodrog is hajózható volt egy igen hosszú szakaszon. Sok szálfa „szálas" jött le tavaszonként. „A dobronyiak ha estére értek ide (ti. Vajdácskára), kiköttek a falu alatt, bevásároltak, majd reggel tovább mentek." 52 Nagyváthy János gazdászati munkája is említi a Bodrogon szálfák leúsztatását Tokajig. 5 3 Néhány elszórt adatunk van a Berettyó tutajozására is. A fában, s főleg épületfában szegény Sárréten a tetőfaanyagot a Tiszán és a Berettyón leúsztatott famennyiségből kellett fedezniük az építőknek teljesen az első világháború végéig, az erdélyi fakereskedés megszűntéig. 54 Dankó Imre tudósít Berettyószentmárton jelentős fapiacáról is. „A Berettyó partos oldalán árulták a bihari fát, amit csáklyákkal húztak ki az oláh tutajosok a vízből. Ha nagy volt a tavaszi víz, még kész ólakat, hidasokat, kis- és nagykapukat is leúsztattak. A hasábfából volt a legnagyobb kereslet. Mindjárt az új falusi rév mellett volt a gatter, (fűrészes) aki aztán gyorsan deszkát és lécet vágott belőle." 5 5 Mezőtúrba főleg vörösfenyőt szállítottak, de ugyancsak tutajon érkezett a tölgyfából készült nagy vályú is. Itt jegyezték fel, hogy a Körösről a lassú folyású Berettyón lovakkal vontatták fel a faanyagot és értékesítették a part menti községekben, vagy magán az új falusi fapiacon. 5 6 A nyers- és feldolgozott épületfa árucseréje természetesen nem korlátozódott csak a tutajozásra. A fa értékesítésének másik alapvető módja a szekérrel, tengelyen történő szállítás. Sajnos területünkön e témában csak érintőleges elszórt adatok vannak, nincs olyan kiváló összefoglalás, mint például a hétfalusi szekeresek tevékenységében. 5 7 A fuvarozás kapcsán néhány fontos különbséget meg kell jegyeznünk a vízi szállításhoz képest. Tutajjal óriási távolságokat is (pl. Máramaros—Szeged) rentábilis volt megtenni, addig szekérrel kisebb körzetekben jártak. Vízen az északkeleti, északi hegy és dombvidék fenyőjét úsztatták le, míg szárazföldön lényegesen nagyobb volt a lombos és ártéri erdők termésének aránya. A feldolgozott faipari termékek (zsindely, deszka, vályú stb.) mindkét szállítási módnál nagy számban előfordultak. A tutajozásnál adataink túlnyomó része a Bereg, Ung, Máramaros, bihari havasok tájáról származó fenyőfáról tudósít, a tengelyen történő szállításnál viszont nagyobb teret kapnak Zólyom, Szepes, Trencsény, Sáros, Gömör, Kishont, Zemplén, Torna stb. megyék lombos erdei termékei. Új tényezőként lép be a kisebb dombságok ártéri erdős ligetek kitermelt fája a helyi épületfa árucseréjében. Természetesen a tutajos és szekeres fakereskedés nem választható el egymástól. A vízi út ugyan könnyebbé tette a szállítást, de kötött vonala csak meghatározott helysé50. FÉNYES Elek 1844. 340-348. 51. FÉNYES Elek 1844. 251-251. 52. SZOLNOKY Lajos gyűjtése: EA 2373/6. 1951-es gyűjtés. 53. NAGYVÁTHY János 1821. 291-292. 54. DÁM László 1975. 64., 78., 81. 55. DANKÓ Imre DMNA 1622/77-1-2. 56. KISS István Denia 252/1. 57. KÓS Károly 1972. 17-21. 211
