Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

A gyümölcs- és faipari termékek és a fa kereskedése közötti szoros kapcsolatra utal Fényes Elek „Tokajba tűzifa, lécz, szőlőkaró, abroncs nagymértékben szállíttatik, s őszkör gyümölcs oly sok, hogy a szálak egész Tiszát látszanak elborítani."

22 Tokaj ellátta fával a Bodrogközt, Taktaközt és az Alföld északkeleti peremterületeit is. Bakó Ferenctől tudjuk, hogy Dél-Hevesben „... épületfát, vagyis Szálakat, Talpakat, Deszkákat, Léczet vagy Zendereket vízi úton Tokajból vagy Máramarosból 1750—60 között már rendszeresen fogadott a földesúr. 1764-ben Ulrich J. prefektus a tiszanánai kasznárt Máramarosba Bustyaházára küldte épületfáért, és a kontraktus értelmében kötelezte a püspük tiszanánai jobbágyait, hogy onnan a szálakat ide szállítsák, de a nánaiak ezt inkább megváltották azzal, hogy 120 rhénes forintot ajánlottak fel a máramarosi kormányosok számára."

23 Hasonló kontraktus köttetett 1759-ben az egri püspök, káptalani birtok és a tiszanánai, illetve kiskörei jobbágyok között „mely szerződés értelmében kötelesek azok évente a Tiszától 100 fenyőszálakat, azaz tutajgerendát Egerbe vagy egyéb helyre saját szekereikkel felhordani."

24 Az Orczy-jobbágyok kötelesek a földesúr tarnaőrsi kastélyának építéséhez Tokajból Poroszlóig vízen, majd szárazon 600 fenyőszálat elfuvarozni.

25 Tokaj és Tiszacsege látta el pl. Nádudvart is, — ahová közvetlenül vizén ha áradás volt, vagy szekéren — faáruval.

2 6 Tiszafüreden nagy favásár volt a Máramarosból leúsztatott fából, amit főleg hevesi, abonyi, egri asztalosok, olykor ácsok vásároltak meg feldolgozás céljára.

2 7 Tokajtól lefelé haladva Tiszadob, Tiszacsege, a már említett Tiszafüred, Poroszló kisebb tájakat ellátva — Sarud és Kisköre, Abádszalók, Tiszaroff, Tiszasüly, Fegyvernek, Szolnok, Martfű - kisebb jelentőséggel - Cibakháza és Tiszakürt, Csongrád és Szeged azok a települések, melyek szerepet vállaltak a havasok fájának közvetítésében.

2 s Karcag város határa fában igen szegény lévén az építkezéshez szükséges fát máshonnan szerezték be. Az adatok tanulsága szerint a gyakorlat az volt, hogy egyénileg vagy egy-egy megbízott személyében az építtetők felkeresték a közelebb eső Tisza-parti falvakat, ahol a Tiszán úsztatott fa kikötői voltak. így Poroszló, Tiszafüred, Fegyvernek, és Abod nevével találkozunk a forrásokban a XVIII. századtól folyamatosan. Nem egy ízben arról is értesülünk, hogy küldöttség utazik fel az erdős vidékekre (pl. Erdőhát, Tiszahát) favásárlás ügyében. Később aztán annyira evidens volt, hogy hová mennek fáért, lécért, deszkáért, zsindelyért, hogy ki sem írták a falu nevét, ahol megvették az árut, hanem csak a „Tiszánál vásároltak".

2 9 22. FÉNYES Elek 1847.311. 23. BAKÓ Ferenc 1969. 436. 24. BAKÓ Ferenc 1982. 7. 25. BAKÓ Ferenc 1982. 7. 26. SZABADFALVI József 1982. 423. 27.DANKÓImrel985.21. 28. BARNA Gábor 1983. 6. 29. BELLON Tibor 1974. 116-117. 208