Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya
Az adatok felsorolása még igen hosszú ideig folytatódhatna. Engedtessék meg, hogy a Tiszán lejuttatott fa fogadásában, feldolgozásában, illetve értékesítésében oly nagy szerepet játszó Szolnok példáját bemutatva zárjam le ezeknek a sorát. A Szolnokra érkező tutajokat, amikor a sót lerakták róla, tovább úsztatták a város alatti Tisza-kanyarig. Ott partra vontatták a fát lovak segítségével, majd a fűrészelő gödrök felett gerendákká, deszkákká dolgozták fel. A hulladékból vagy kisebb darabokból zsindelyt hasítottak, míg az egyéb hulladékot a közelben lévő kamarai téglaégető fűtésére használták fel. A gerendákból és egyéb fűrészáruból fejlett ácsiparuk révén nagyobb középületek (pl. Debreceni Kollégium) tetőszerkezetét ácsolták itt, s mint épületelemeket, tetőszerkezeteket darabokban szállították az akkori közlekedési eszközök (kocsik) segítségével a közeli és távoli vidékekre. 30 Szolnok esete jól példázza azt is, hogy a tutajozás először magas színvonalú faipart hoz létre, majd az így képződött tőkefelesleg mozgatója lesz a város egyéb iparágai fejlődésének. A fa árucseréje jelen esetünkben a polgárosodás elindítója is volt Szolnokon. 31 A Maros tutajozásáról részletes összefoglalást ismerünk Orbán Balázs, 32 Kós Károly 33 és Czeglédy Károly 3 * írásaiból, bőséges román és magyar nyelvű irodalmi összefoglalóval. Az áruforgalom mennyiségét jól érzékelteti a következő adat. „A Maroson való tutajozás utolsó virágkora idején (1868-ban) csupán Maroshévízről évente 16 000 „negyedtutaj" ereszkedett le mintegy kétmillió deszkával, rengetek zsindellyel és épületfával." 35 A Gyergyóúj falutól kezdődő nagyszámú kikötőben összeállított sok ezer szálfa 4—500 kilométar megtétele, s több megállóhely, fafeldolgozó központ túlhaladásával lejutott az Alföldre is. A Maros alföldi szakaszán Arad és Szeged volt fő kikötőhely, de a megrekedt tutajok néha Lippa körül is kettő mérföldnyire elborították a folyót. A Maros tutajozásának egyik nevezetessége volt, hogy Gyergyóújfalu ácsai megrendelésre kész faépületeket állítottak össze, s azokat szétszedve, tutajon szállították le a megbeszélt kikötőkig. 36 A Sebes-Körösön Erdélyből Nagyváradra, a Fekete-Körösön a Béeli tartományból Békés és Csongrád megyéig még a múlt században is tutajoztak farönköt, épületfát, zsindelyt, faedényt és egyéb faeszközöket, melyeket a havasi románok lehetőleg kukoricáért adtak el. 37 Fényes Elek leírásában Bihar vármegyében „. .. a Sebes Körös Váradig talpakra hajózható, s ezen hordatik le Erdélyből a temérdek fenyőszál és deszka." 38 A Körösök tutajozásáról egyébként Tábori György 3 9 írt tanulmányt, de legutóbb Barna Gábor is közölt újabb adatokat. 40 30. KAPOSVÁRI Gyula 1974. 9-24. 31. KAPOSVÁRI Gyula 1974. 23-24. 32. ORBÁN Balázs 1868-1873. 33. KÓS Károly 1972. 14-17. 34. CZEGLÉDY Károly 1969. 35. KÓS Károly 1972. 11. 36. KÓS Károly 1972. 16. 37. KÓS Károly 1972. 15. 38. FÉNYES Elek 1847. 378. 39. TÁBORI György 1967. 41-50. 40. BARNA Gábor 1983. 8-10. 209
