Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)
Barna Gábor: Német telepesek az egykori Északkelet-Magyarországon
Ennek a szokásnak a párhuzamait megtaláljuk a szatmári német települések egy részében is, az eredet szálai pedig meghatározott délnémet területek felé mutatnak. összefoglalójában BALASSA Iván külön is hiányolja a szatmári német települések bemutatását, ezért néhány szóban kitérek erre. Marcsak azért is, mert a közelmúltban megjelent Tanulmányok Szatmár néprajzához című gyűjteményes kötet összefoglaló jellegű írásaiban sem találjuk meg a szatmári németségre vonatkozó gyér irodalmat. Ebben VONHÁZ István településtörténeti összefoglalója mellett más összegező igényű írást ugyan nem találunk, de több kisebb cikk szól a németség sajátos kultúrájáról. Közülük különösen fontos CSALLÁNY Gézának a vállaji hiedelemalakokat bemutató és elemző tanulmánya. Néhány rövid közlésben én is hírt adtam a kaplonyi és környéki svábok sájbózásáról, állattartásáról, mágikus eljárásairól, gyógymódjairól, zenei életük egy részletéről. Sem ezek az írások, sem pedig a romániai németség kutatóinak legújabb, Szatmárra vonatkozó eredményei nem épültek be a magyar szakmai köztudatba. A romániai eredmények közül néhány fontosabb irodalmat említek ezért: Handwerk und Brauchtum. Beiträge zur Volkskunde der Banater Deutschen. Hrsg. von Hans Gehl. Temeswar, 1975. Schwäbischer Jahreslauf, Beiträge zur Volkskunde der Banater Deutschen und der Sathmarer Schwaben. Hrsg. Hans Gehl. Temeswar, 1978. Schwäbische Familie. Beiträge zur Volkskunde der Banater Deutschen. Temeswar, 1981. Ezek közül a címükben Szatmárra nem utaló két munkában is találunk vidékünk népéletére vonatkozó adatokat. Itt most csupán mozaikok ismertetésére van mód, amelyeket saját kutatásainkból merítettünk. Előre kell bocsátanunk, hogy adataink főleg a nyugati szatmári német falucsoportból származnak, amelyek népe századunkban már kétnyelvű (német és magyar) vagy pedig teljesen elmagyarosodott. Vannak nyelvüket szívósabban őrző csoportjaik is, bár német anyanyelvű iskolával pl. — szlovákiai társaikhoz hasonlóan — nem rendelkeznek. E kétnyelvű, erősen magyarosodó falvakban Fegyvernekhez hasonlóan német az ételkészítés, a táplálkozás, a konyha, valamint a kendertermesztés és kenderfeldolgozás szakszókincse. Ez utóbbiban sajátos formájú eszközök is megmaradtak napjainkig, bár a termesztéssel a szövetkezesítés óta felhagytak. E falucsoport életét nagymértékben befolyásolta az ecsedi láp közelsége, ám ennek részletes vizsgálatával még adós a kutatás. Az eddigi kutatások sokkal inkább foglalkoztak sajátos kulturális jegyeikkel, semmint asszimilációjuk, kulturális integrálódásuk vizsgálatával. E sajátosságok pedig — a BALASSA Iván által ismertetett Hercegkúthoz hasonlóan — vallásos népéletük területén is szembetűnőek. Megemlíthetjük itt is a Vendel-k\Atusz hangsúlyos voltát, amelynek részeként Vállaj Vendel-napi búcsúja révén az itteni német falvak egyik kultuszközpontja lett. A hegyaljai német falvakhoz hasonlóan itt is jelentős Ágota-nap szerepe, amelyet a nem német csoportok nem is tartanak, a sváb falvakban viszont fokhagymát és sót szenteltetnek. Szent Cecília novemberi emléknapja Kaplonyban a helyi fúvósbanda, parasztbanda fontos ünnepe, tisztújítási napja. Ezt nagy mulatság keretében ülik meg. A banda egy-egy évben több mint 30 alkalommal játszik egyházi ünnepek nagymiséin, de messze környékbe is elhívják őket lakodalmakba, temetésekre. Repertoárjuk is ennek megfelelően széles, sokrétű. 87
