Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: Német telepesek az egykori Északkelet-Magyarországon

Jeles napi szokásaik közül a sájbózást emelhetjük ki. Ennek falvanként eltérő változatait találtam meg. Többnyire — Károlyfalvához hasonlóan — nagyböjt első vasárnapján gyújtják meg a tüzet, amelyben pl. Mérken és Vállajon a boszorkányt égetik, míg Kaplonyban a tüzes karika hajigálása közben lányokat és legényeket párosítanak össze. Az évközi tűzgyújtásnak számos változata él másutt is hazai németségünk körében. További példák szaporítása helyett csupán a szatmári német falvak etnikai tudatára, csoporttudatára utalok röviden. Jellemző, hogy a szatmári svábok önmaguk és környezetük között felekezeti és nem nemzetiségi alapon tesznek különbséget. Ők a katolikusok, a magyarok pedig a reformátusok. Csupán az Alföldre közéjük 1920 után telepített románokat jelzik oláh néven, s nem vallási alapon. Hozzászólásomban csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy bizonyos kutatások folytak és folynak a tiszántúli, szatmári német településeken is, amelyek még sok hasznos és értékes tapasztalattal szolgálhatnak.