A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Makoldi Miklós: Adatok a Hernád-völgyi avar lovas sírok temetkezési szokásaihoz

míg a lovakat ezzel ellentétes irányban fektetik. így irányították Tiszafüred-Majoros és Tiszafüred-Morotvapart lovas sírjait is; sőt a közelben lévő Új lőrincfalva-M agy aradon és ÁroktöpPélypusztán található lovas sírok tájolása is hasonló (DNy-ÉK). Viszont Pélypusztán a ló már a lovassal azonos irányban fekszik, hasonlóan Sajópetri környékéhez, csakhogy ott már az ÉNy-DK (esetleg a Ny-K) tájolás az általános. Ez az elrendezés (azonos tájolás) és irányítás (ÉNy-DK vagy Ny-K) figyelhető meg: Sajópetri-Hosszúrétdülön, Ároktő-Csík gáton, Sajószentpéteren és Bőcs-Sárgaföldesparton is. Azonos az elrendezés, de a tájolás már különböző (D-É) Kenyhecen (Hranicná pri Hornáde), ami a legészakabbra előforduló ilyen temető.

129 A Kassai medencében az előzőekhez képest nagy a változás, ugyanis az itt elhelyezkedő temetőkben a K-Ny irányítás az uralkodó az embersírok tekintetében, míg a lovakat velük ellentétesen fektetik, hasonlóan Tiszafüredhez. Összegezve tehát: Tiszafüred környékén a sírok DNy-ÉK-i tájolása az általános és a lovak fordítva fekszenek az emberekhez képest; Sajópetri környékén a ló és lovas irányítása azonos, a sírok tájolása ÉNy-DK; míg a Kassai-medencében szintén ellentétesen tájoltak a lovak az emberekhez képest, és a sírok irányítása általában K-Ny. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Hernád-völgy és attól délre fekvő terület tekintetében egészen jól elkülöníthető ez a három kisebb régió a lovas sírok tanulsága szerint. Viszont fontos megjegyezni, hogy Kassa környékén és a tiszafüred-majorosi temetőben is ellentétesen vannak tájolva a lovak és rendkívül sok a fegyver, míg a „Sajópetri típusú" temetőkben,aho! a ló a lovassal azonos irányban fekszik, gyakorlatilag alig találhatóak fegyvernek minősülő tárgyak. A vizsgált területen tehát a fektetési rend összefüggésben van a harcos életre utaló mellékletek alacsony vagy magas számával. Az, hogy melyik temetőben miért van, vagy nincs fegyver, annak viszonylag egyszerű lehet a magyarázata: Kassa környékén egyértelműen határvédelmi funkciót tölthettek be a lovas harcosok, ezért fegyvereik státuszszimbólumokká válhattak, melyeket így - mellékletként a tulajdonosa mellé helyeztek, ha meghalt. Illetve Szentpétery József nyomán az is könnyen elképzelhető, hogy ezeket a fegyvereket, sőt a lovakat is a központi hatalomtól kapták a „hivatásos katonák" örök használatra - akiknek így módjuk volt magukkal vinni azt a sírba.

130 Tiszafüreden pedig bizonyára egy fontos tiszai átkelőhely létezhetett, melyet ugyanakkora erőkkel védhettek, mint egy határőr állomást, ezért hasonlóan sok a fegyver és valami oknál fogva hasonlóan fordítva tájoltak a lovak. Azokon a lelőhelyeken pedig, ahol kevés a fegyver, de mégis vannak lovas sírok, a békés gazdagságra utalnak a nyomok. Arányait tekintve gazdagabbak a lovas sírok, mint a fegyveres lelőhelyeken, tehát több a szépen kidolgozott övkészlet, több az ónfürdős vagy aranyozott, esetleg ezüstből készült tárgy, több a sárga kerámia stb. Ezeken a lelőhelyeken - ilyen például SajópetriHosszúrét-dülő vagy Balmazújváros-Hortobágy-Árkus - a ló nem feltétlen, mint harci paripa, hanem talán „csak" a gazdagság vagy az elithez tartozás jelképeként kerülhetett sírba. Tehát elképzelhető, hogy nem csak katonák kaptak mellékletként lovat, hanem mindenki, aki a közösség legfelsőbb vezetéséhez tartozott.

131 129 Habár Bárcán is van egy olyan temetkezés, melyben a ló a lovassal azonos irányban tájolt, de ez csak egy sír. 130 Szentpétery 1994: 299. 131 Ami természetesen nem zárja ki, hogy az illető katona legyen, sőt sok esetben gondolhatunk arra, hogy az adott közösség vezetői egyben a közösség legjobb katonái is voltak, akiknek jó politikai érzékük és megfelelő hadászati tapasztalatuk is volt.