A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Makoldi Miklós: Adatok a Hernád-völgyi avar lovas sírok temetkezési szokásaihoz

Ezzel szemben a fegyveres lovas sírós lelőhelyeken valószínűleg ténylegesen katonák nyugszanak a lovas temetkezések nagy részében, hiszen a fegyvereken és a lovon kívül sok esetben alig találunk más mellékletet, tehát sokkal ritkábbak a gazdag övkészletek és a sárga kerámia is. De mit lehet kezdeni azokkal a női és a gyermeksírókkal, melyek mellékletei közt a ló is szerepel? Ők sem katonák, sem a település vezetői nem lehettek, viszont több lelőhelyen is találkozunk velük: Kassa-Zsebesen: 3 db női, 1 db Infans I. korú, 5 db Infans II. korú és egy felnőtt férfi melletti Infans I. gyerek lovas sír;

132 Sajópetriben 2 db női lovas;

133 Sajószentpéteren 1 db női lovas;

134 Tiszafüred-Majoroson pedig valószínűleg 3 db női és 2 db Infans II. gyermek lovas is található;

135 és a kora avar korból is van egy-egy példa: Tiszavasvári-Koldusdombon a 18. sír női, és az 1981-ben előkerült lovas sír pedig egy gyermeké.

136 Tehát összesen öt lelőhelyről, tíz női lovas és tíz gyermeksír. Milyen társadalmi helyzetben lehettek vagy milyen rangot viselhettek tehát ezek a nők és gyermekek? Az Infans II. korú fiatalokról még elképzelhető, hogy egyik első csatájukban pórul járt „harcosok" voltak, akiknek emiatt kijárt az a megtiszteltetés, hogy lóval temessék el őket, viszont a nők és az Infans I. gyermekek esetében valószínűbbnek tűnik az, hogy olyan magas rangú férfi rokonai lehettek, akinek a közeli rokonait is lóval temették az iránta tanúsított mérhetetlenül nagy tisztelet miatt.

137 Összegzés: Jelen dolgozat során tehát a következő temetkezési szokásokat vizsgáltuk: 1. sírszerkezeti típusok; 2. a ló és a lovas azonos vagy ellentétes tájolása; 3. a sírok irányítása; 4. fegyvermellékletek száma; 5. a lovas és a ló közötti szintkülönbség megléte vagy nemléte. Ezen temetkezési szokások alapján tehát körvonalazódott, hogy a vizsgált területen három, egymástól alapjaiban elkülönülő mikrorégiót lehet elkülöníteni, melyek különböznek egymástól a sírjaik fektetési rendjében, a sírokba rakott fegyvermellékletek számában és nagy valószínűséggel a társadalmi felépítésükben is. Tiszafüred környéke tehát a legkorábbi hagyományokkal rendelkező és azt a 9. századig megőrző településterület, ahol viszonylag jól kimutatható, minden valószínűség szerint a tiszai átkelőhelyet védő, katonáskodó, lovas réteg. A térben és időben „középső" régió - Sajópetri és tágabb környéke - temetkezési szokásaiban már sok átmeneti jelleget mutat - a legfiatalabb és egyben legészakibb településterület felé: ami a mai Kassa környékén helyezkedik el. Viszont a „Sajópetri típusú" temetők mellékleteiket tekintve sokkal gazdagabbak és 132 A pontos sírszámok: 5 (nő); 58 (férfi mellett Inf.I.); 84 (Inf.II.); 93 (nő); 111 (Inf.II.); 170 (Inf.Il); 187 fJnf.II.); 289 (Inf.Il.); 321 (Infi); 341 (nő). 133 Ezek a 109-110. és a 622. sírok. A temetőben antropológiai vizsgálat nem volt, a nemiséget csak a mellékletek alapján, régészeti módszerekkel állapítottam meg, illetve feltételezem (Makoldi 2006: 27-28, 89-90). 134 Lásd: Végh 1964: 16. 135 A sírszámok a következők (részletekért lásd az I. függeléket): 285-309 (nő); 294-301 (nő); 580-588 (nő); 906-902 (Inf.IL); 964-961 (Inf.II.); 136 Csallány 1960: 51-59. 137 Az avar korban előforduló női lovastemetkezésekkel Zlata Cilinska foglalkozott bővebben 1990-es tanulmányában (Cilinska 1990).