A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Szörényi Gábor András: A szuhogy-csorbakői vár kutatása
Huszita- vagy parasztkés Leletanyagunkban nincsenek szálfegyverek, ezért egyedinek számít egy parasztkés töredéke. Parasztkés töredéke (Ltsz. 53.1065.42) 11. tábla/6. - Kovácsoltvas. Lapos, középen mélyített nyelén hat hosszanti szöglyuk és kettő a nyélre merőlegesen a nyélvégen. Pengéje széles, foka vastag. Vége letörött. Méretek: teljes h.: 200 mm, a nyél h.: 108 mm, a nyél sz.: 24 mm, a penge sz.: 26 mm. A késeknek ezt a típusát fegyvernek használták. Magyarországon a 15. század első felében, a huszita háborúkkal jelent meg, ezért a Felvidéken gyakoribb. Használata a 16. század elején szűnt meg. 78 Pengéjének mérete tág keretek között mozgott, mindig egyélüek voltak, fokuk pedig általában vaskos. Párhuzamait ismerjük Muhiból, 79 Csepelyről 80 és Veszprém környékéről. ' íjászgyűrű A fegyverleletek körében végül meg kell említeni egy Szuhogy-Csorbakőn előkerült érdekes és ritka tárgyat is. íjászgyűrű (Ltsz. 53.1068.12) 13. tábla/l. - Kovácsoltvas. Széles pántja az egyik oldalon csonkakúp alakban befelé dől és kiszélesedik. Méretek: nagyobbik átm.: 27 mm, a pánt sz. 14 mm. Az íjászgyürüt a kézi íjászok használták, akik ilyen gyűrűvel védték a hüvelykujjukat a húrtól. Leletünk nem túl gyakori az európai leletanyagban, keleti találmány, a mongol és kínai íjászok használták és török közvetítéssel került Magyarországra a 15. század végén. Ekkor már a kézi íjat elsősorban nem harcászatra, hanem vadászatra használták. Magyarországi leletanyagban eddig csontból készült párhuzamait ismerjük, Kőszegről 82 és az egri Tömlöcbástya anyagából. 83 Leletünket tehát a 15. század vége, 16. század közepe közé datálhatjuk. 2. Lószerszámok és szekérvasalások A csorbakői vár területén végzett ásatások során jelentékeny számú, 34 darab lószerszám, illetve lószerszámhoz köthető töredék került elő. Az ilyen típusú leletek nagy tömege bizonyítja a rövid ideig fennálló vár jelentős lovas katonai életét. Sarkantyúk és sarkantyútartozékok Jellemző az élénk magyar lovaskultuszra, hogy egyetlen európai államban sem került elő olyan sok sarkantyú, mint Magyarországon. Minden korszak nagy számban tárja elénk a gazdag sarkantyúsorozatokat. 84 Ezen megállapítás igaznak bizonyult Csorbakőn is. Míg korábban a sarkantyú kizárólagos funkciója a ló hajtása volt, idővel, a lovagi kultusz magyarországi elterjedésével társadalmi rangjelző szerepet kapott. Csak azok viselhették, akiknek joguk, illetve kötelességük volt lóháton harcolni. ' 8 MüllerR., 1976.272. ' 9 Éri I.-BálintA., 1959. XXXIII. tábla/7-8. 10 KovalovszkiJ., 1969. 247, 35. ábra. !1 MüllerR., 1976. 267, 4. ábra/6. i2 HollL, 1992.201, 169. ábra. !3 Kozák K., 1964. 269, 54. ábra. 54 Kalmár J., 1971.359. 252
