A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szörényi Gábor András: A szuhogy-csorbakői vár kutatása

A lószerszámok közül a sarkantyúk alkotják a legnagyobb csoportot, itt hat leletet említhetünk, továbbá három olyan töredéket, amelyek egy-egy sarkantyúhoz tartoztak. Az első darabot (Ltsz. 53.1071.23) már láthattuk a Korai leletanyag a csorbakői várból c. fejezetben. Ezt tehát még a Ládi családhoz köthetjük. A többi leletünket azonban már a 15-16. századi vár anyagának tarthatjuk. Sarkantyú (Ltsz. 53.1065.8) 3. tábla/l. - Kovácsoltvas. Vékony, fokozatosan keskenyedő, a füleknél felfelé ívelődő szárai végén kettős lyukú fül, amely függőlegesen áll, az egyik letörött. A szárak csúcsba futnak. Hosszú, ovális átmetszetű nyaka fokozatosan keskenyedik, benne hasítás a taréj számára, az egyik fele letörött, a másik vége is letörött, a taréj elveszett. Méretek: h.: 118 mm, sz.: 73 mm. A 14. század végén változás történt a sarkantyúk szárvégződésén. A korábbi „kora gótikus" sarkantyúk végén egyszeres gyűrűs kiképzés volt a felkötés számára. Az ekkor divatossá vált „gótikus" sarkantyúknál viszont a fentihez hasonló kettős nyílású fület készítettek. Váltás volt a nyak tövénél is, ahol már a gótikus sarkantyúk hegybe ugró csúcsot képeztek. Ezen profilált díszü kiképzés adta a sarkantyú gótikus jellegét.

85 A 14. századra jellemző erősen ívelt szárak a századfordulón kiegyenesedtek, így a 15. század sarkantyúira már inkább ez a szártípus voltjellemző. A csorbakői példány analógiájának tarthatjuk a börzsönyi Csarna-völgyben előkerült sarkantyút, amelynek sokágú taréja volt.

86 Ezt tehát az egyenes szára már a 15. századra keltezi, de sokágú taréja visszamutat a 14. századra. Sajnos a csorbakői lelet taréja elveszett, így nem állapítható meg, hogy inkább a 14. századra jellemző sokágú, vagy a 15. századra utaló hatágú taréja volt-e. Példányunkat tehát az egyenes szára alapján a 15. századra, a gótikus sarkantyúk körébe helyezhetjük. Készítési idejét a Csarna-völgyi párhuzam alapján a század legelejére tehetjük. Sarkantyú (Ltsz. 53.1065.9) 3. tábla/5. - Kovácsoltvas. Vékony egyenes szárairól a fülek letörtek, a szárak csúcsba futnak. Nyaka ovális átmetszetű, hosszú, hasított, a taréj elveszett. Rossz megtartású. Méretek: h.: 116 mm, sz.: 32 mm. Lényegében teljesen hasonló az előbb bemutatott darabhoz, csak ez nagyon rossz állapotban került elő. Valószínűleg ez is hasonló gótikus sarkantyú volt, valamivel hoszszabb nyakkal. Belő Polla Zsaluzsányban (Zaluzany, Szlovákia) pontos analógiáját találta meg.

87 Korát az előzőhöz hasonlóan a 15. század elejére tehetjük. A két, szinte teljesen azonos darab alapján feltételezhető, hogy a várban, vagy pedig a közelben működő ugyanazon kovács munkája mindkettő. Sarkantyú (Ltsz. 53.1067.5) 3. tábla/2. -Kovácsoltvasból készült. Cipóátmetszetü, domború szárai végéről a fülek letörtek. A szárak V-alakban csúcsba futnak, itt a csúcsból a nyakra hajlított nyúlványt, szárcsúcsot képeztek ki. Hosszú nyaka ovális átmetszetű, hasított, a taréj elveszett. A szárakat és a nyakat >» - alakú vésés díszíti. Méretek: h.: 106 mm, sz.: 82 mm. A 15. század folyamán megváltozó tornasarkantyúk nyakdíszítése volt hasonlóan vésett. A díszítésre példaként hozhatjuk a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében szereplő darabot.

88 Mindezek ellenére a csorbakői példányt nem tehetjük a tornasarkanKalmár, 1971,360. MRT, 9, 141,58. tábla/15. Polla, 1962, 132, 103. ábra/3. Kalmár J., 1971. 361. 362, 59. ábra/b. 253