A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉVÉSZ László: Készenléti íjtartó tegezek a magyar honfoglalás kori sírokban

övezik, 13 cm sugarú körben. Az íj tegez alsó harmadát két szélén és középtengelyében rozettás fejű szegecsek díszítik, melyek sorát egy-egy csepp alakú veret szakítja meg. A szegecsek sorát alul félkör alakú ezüstlemez zárja le. Valamennyi fent bemutatott szerelék aranyozott ezüstből készült, csakúgy, mint a tegez szájának jobb oldalára szerelt függesztőveret. Ez utóbbi szinte pontos mása a 11/52. sír függesztőinek, feltehetőleg azonos öntőmintából kerültek ki. 1-2 milliméternyi eltéréseik az öntés utáni megmunkálásból eredhetnek. Másik függesztőt nem szereltek a tegezre. Nyilván hozzá varrhatták azt a függesztőszíjat, melynek két veretét és kisszíj végét a kör alakú veretsor mellett figyelhettük meg. Rekonstrukciónk pontosságát az tenné vitathatatlanná, ha az íj csontokat a veretek közt találtuk volna meg. Sajnos, ez nem így van. A 11/52. sírban az íj markolatcsontok a nyíltegez szája felett feküdtek, a III/ll. sírban az íj felső végének csontborítása a jobb alkar mellett, a markolatcsontok a jobb térdnél, az alsó íjvég csontjai a jobb boka mellett kerültek elő. Ez utóbbi fegyver kb. 130 cm hosszú lehetett (pontos méretét az íj végek töredékes volta miatt nem tudtuk meghatározni). A 65-70 cm hosszú íj tegez tehát a fegyvernek mintegy a felét fogadhatta magába. Hogy a sírokba nem ebben az állapotban került, az magyarázható a sajátos temetési rítussal (megfordított szablya, felhajtott végű öv, egyik esetben a bal lábnál lévő nyíltegez), tehát a fordított túlvilágkép tükröződésével. III. Véretekkel díszített készenléti íjtegezek honfoglaló magyar sírokban Készenléti íj tartó tegezeket már korábban is találhattak a honfoglalás kori régiségek között, mivel azonban az azokat rejtő sírok közül egyetlen egyet sem régész tárt fel, így a változatos formájú leletek rendeltetésére mindeddig nem derült fény. Az imént bemutatott karosi leletek segítségével azonban néhányat sikerült rekonstruálni, mások esetében pedig legalább a fegyver sírba helyezését regisztrálni. Anyaggyűjtésünk során a következő leletegyüttesekben találtunk íj tegez létére utaló véreteket: 1. Eperjeske, 2. sír: A 8 sírós temetőtöredék első öt sírját Jármy Miklós, Tibor és Tamás földbirtokosok tárták fel, majd Kiss Lajos folytatta a leletmentést. A 2. sírban lócsontok, lószerszám, nyílhegyek, tegezvasalások, aranyozott ezüst haj karikák, pasztagyöngy és a medencén fekvő tarsolylemez társaságában került elő íjtegez díszítményeként meghatározó veretsor.

18 Jármyék kivételesen pontos megfigyelései, valamint a karosi III/ll. sír íjtegeze alapján, úgy vélem, sikerrel kísérelhetjük meg a fegyver rekonstruálását is. Kiss Lajos feljegyezte, hogy „a találók bemondása szerint a derékon volt az 5. kép

19 négyféle szíj díszítése, de úgy, hogy a lábszárak között lehúzódott az alsó lábszár közepéig". Noha néhány veret elkallódhatott a feltárás során, a meglévők alapján az alábbiak szerint írhatjuk le az eperjeskei 2. sír készenléti íjtegezét (10. kép) 1. A tegez felső harmadát a szájnyílás alatt három sorban elhelyezett, 2,2x2,2 cm nagyságú négyzet alakú veretek díszítették. Formailag hasonlók a karosi III/ll. sír veretei is (4. kép 2), csak az eperjeskeiek kidolgozottabbak.

20 Ezeket valószínűleg két 18. Kiss L., 1920-22. 44., 5. kép. 19. Uo. 20. Úgy vélem, mindkét veretegyüttes szoros rokonságot mutat a karancslapújtői övdíszekkel: Dienes /., 1964. 18-40. Dienes úgy véli, az eperjeskei leleteket a találók összekeverték, a tárgyalt díszítmények pedig övveretek lehettek. Tévesen közli a veretek nagyságát is (2,4 cm). Uo. 24. Ezt a Jósa A. Múzeumban az eredeti tárgyakon végzett mérésekkel korrigálhattuk. Leletkeveredésről pedig - ma már tudjuk - szó sincs, csupán egy új tárgytípus megjelenéséről. 42