Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és a Nyugat-Dunántúlról, III. (Coleoptera)

80 HORVATOVICH SÁNDOR ség, Kaposvár, Baláta-tó, Csorna, Háros-sziget, Ócsa, Lakitelek, Szikra, Pálháza. Az új adatokból is látható, hogy jellegzetesen mocsárlakó faj. Anobiidae Caenocara aííinis Sturm - Barcsi Ösborókás: Középrigóc, tölgyes, avar rostálás, 1979. IX. 12. (H), 1979. XI. 10. (H). A hazai Anobiidae anyag a Budapesti TTM-ban még nincs meghatározva, így a faj elterjedését illetően az faunisztikai irodalmi adatokra vagyunk utalva. Kuthy munkájában csak Kalocsáról szerepel elterjedési adata. Egyéb faunisztikai munkákban mindössze két adata szerepel: Kaufmann (1914) : a Pécsi-Mecsek (közelebbi pontos lelőhelyadat nélkül) és Pillich (1914) : Simontornya. A hazai elterjedési adatait figyelembe véve megállapítható, hogy elsősorban homoki tölgyerdeinkben él. A Dél-Dunántúlról számos újabb adata várható. ! Tenebrionidae Uloma culinaris L. — Mecsek-hegység: Jakabhegy, korhadt gombás tölgyfák kérge alatt egyelve, 1979. IV. 1. (H); Barcsi Ösborókás, számos példány több gyűjtőhely és időpont, fénycsapdából is (1976. VII. 5.), az egyelt példányok elsősorban késő ősszel illetve kora tavasszal kerültek elő; Mike, fénycsapda, 1976. VII. 13.; Zselic Tájvédelmi Körzet: Ropolypuszta, 1978. III. 15. (H & S): 2. A faunafüzetben (Kaszab 1957) faunánkban elterjedt fajként szerepel, de a TTM gyűjteményében csak néhány hazai lelőhelyekről gyűjtött példánya van. Kaufmann (1914) fauna jegyzékében lelőhely nélkül szerepel, de régi példány nincs a Mecsekből a JPM gyűjteményében. A faunafüzet elsősorban fűz és nyárfában élő fajnak tartja, mi azonban elsősorban erdei-fenyőben (Barcsi Ösborókás) és tölgyfában (Zselic és Jakabhegy) gyűjtöttük. A mostani elterjedési adatait, valamint Kuthy (1896) megállapítását „In regionibus montanis frequens" figyelembe véve ez a faj is hangsúlyozza a Barcsi Ösborókás, a Zselic Tájvédelmi Körzet és a Jakabhegy faunisztikai kapcsolatait és montan jellegét. Laena reitteri Weise - Villányi-hegység: Tenkes, északi oldal, gyertyános tölgyes avar rostálás, 1979. IX. 13. (H), 1979. IX. 28. (H). A Villányi-hegység faunájára új. Hazánkból ezen kívül csak a Mecsekből és a Zempléni-hegységből ismerjük. Mivel a nemzetség minden faja teljesen szárnyatlan, jól felhasználhatók faunagenetikai következtetésekhez. A jelenlegi Villányi-hegységben élő populáció - eddig mindössze két példányt ismerünk - egy korábbi, akkor sokkal nagyobb terjedelmű áreának a maradványa. A faj ide kerülésének koráról fossziliák hiánya miatt teljesen biztosat mondani nem lehet. Azonban a faj, sőt az egész nemzetség szárnyatlan volta, eddig ismert elterjedése, ökológiai igénye a harmadkori eredetet lászik igazolni. Eszerint a jégkorszak minden fázisát a faj Mecsekben és a Villányi-hegységben átvészelte, mert a posztglaciális bevándorlása a helyhez kötött életmód és a csökkent mozgásképesség miatt kizártnak látszik. A Villányi-hegységben való új lelőhelyadata fokozottan felhívja a figyelmet a hegység bogárfaunájának kutatásának fontosságára. Meloidae Melóé decorus Br. & Er. - Baranyai Zselic: Korpád, Sormás patak völgye, higanygőzlámpa, 1979. III. 26. (U). Dél-Dunántúl faunájára új. Kaszab (1956) faunafüzetében Nyugat- és Délnyugat-Európában szórványosan elterjedt faj. A TTM gyűjteményében a következő lelőhelyekről vannak példányok: Budapest, Budafok, Gánt, Pilishegy, Üjszeged, Kalocsa, Fertőtó, Esztergom és Mosonmagyaróvár (összesen csak mintegy 60 példány). Serropalpidae Orchesia micans Panz. - Barcsi Ösborókás: Középrigóc, 1979. VII. 5. (H & S). Űj a Dél-Dunántúl faunájára. A faunafüzet adatai szerint (Kaszab 1957) hazánkban hegyvidéki el> terjedésű (Budai-, Pilis-, és Soproni-hegység). A TTM adatai: Pinnye, Sopron, Bakony-hegység: Fenyőfő, Pápa, Budai-hegység: Budakeszi, Hűvösvölgy, Dobogókő. Ebből a mindössze 8 adatból is kitűnik, hogy a Dunántúlon két olyan síkvidéki terület van, ahol ez a hegyvidéki ökológiai igényű faj előfordul: a Barcsi Ösborókás és a Hanság (=Pinnye). Pinnye környékének bogárfaunáját Streda gyűjteményéből meglehetősen jól ismerjük. Több ritka fajnál azonosak a lelőhelyek (Olophrum austriacum Scherp., O. piceum Gyll. stb.). Anthicidae Mecynotarsus serricornis Panz. - Barcsi Ösborókás: Középrigóc, Kuti-őrház környéke, a homokos talajról egyelve, 1979. VI. 26. (H & S). A faunafüzet szerint (Kaszab 1956) „Magyarországon az Alföld homokos térségein, elsősorban azonban futóhomokos területeken elterjedt és helyenként közönséges". A TTM adatai szerint is módosítani kell ezen az elterjedési képen: Balatonlelle, Zamárdi és Pilismarót lelőhelyek szerint máshol is előfordul, ha nem is gyakori. Előfordulása újabb dunántúli homokos területekről várható. \