Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és a Nyugat-Dunántúlról, III. (Coleoptera)

• HAZÁNK FAUNÁJÁRA ÚJ ÉS RITKA BOGÁRFAJOK III. 81 Oedemetidae Xanthorchroa carniolica Gistl. — Nagyrákos, fénycsapda, 1679. IV. 16. Újabban a hazai fénycsapdahálózat megalakulásával több helyről előkerült. Elterjedését - az újabb adatok figyelembevételével - Horvatovich (1979) foglalja össze. A fénycsapda-adatok feldolgozásával újabb lelőhelyei várhatók, elsősorban a Dunántúlról, mert minden hazai adata a Dunától nyugatra esik. A most közölt adat a hatodik Magyarországról. Cetambycidae Rhagium inquisitor L. — Barcsi ösborókás: Középrigóc, Kuti-Örház környéke, erdei-fenyő leváló kérge alatt farakodónál, 1979. II. 6. (H & S) : 24, 1979. III. 11. (H). Kaufmann munkájában (1914) nem szerepel. Kaszab faunafüzetében (1971) mint „faunaterületünkön a hegyvidék tűlevelű erdeiben nem ritka" megjegyzéssel szerepel. Síkvidéki elterjedési adatot a faunafüzet nem közöl. Mindhárom gyakori fenyőfajunkban fejlődik: erdei-, fekete- és lucfenyő. Újabban nemcsak hazai hegyvidéki fenyvesekből (Budai-hegység, Bakony, Zselic) került elő, hanem az alföldi ültetett fenyvesekből is, ahol az erdészeti szakemberek kártevőnek minősítették. Cortodera íemotata Fabr. - Barcsi Ösborókás: Középrigóc, erdeifenyvesben, 1979. V. 5. (H). Kaszab faunafüzetében (1971) melyet a TTM anyaga alapján írt — az egyéb faunisztikai irodalmat alig figyelembevéve — mindössze négy hazai lelőhely adata szerepel: Siófok (a közelebbi lelőhely bizonytalan, mert Lichtneckert féle gyűjtés). Balatonendréd, Berhida, Zempléni-hegység: Pálháza. Kuthy munkájában további adatok szerepelnek, melyek bizonyító példány hiányában is elhihetők, mert megfelelnek a faj ökológiai igényeinek: Budapest, Pécel, Kalocsa, Debrecen, Zalatapolca, Pécs. Leptura scutellata Fabr. - Mecsek-hegység: Mánfa, kb. 200 m tszf magasságban bükkfarakodó, bükkfahasábról egyelve, 1979. VI. 23. (H), Jakabhegy, északi lejtő, kb. 400 m tszf. magasságban kiszáradt bükkfán egyelve, 1978. III. 30. (H & S). Kaufmann fauna jegyzékében csak Viertl Béla adataként említi saját 40 éves gyűjtési adata nélkül. Kaszab faunafüzete (1971) középhegységeink magasabb pontjain adja meg hazai elterjedését. A most közölt mánfai lelőhelye éppen a Mecsek egyik mély völgyében van. így hasonlóan több mentán jellegű fajhoz (pl. Leistus piceus Fröhl.) a L. scutellata F. is magassági inverziót mutat a Mecsekben. Strangalia quadiiíasciata L. — Pellérd, a réten ernyősvirágúakról fűhálóval, 1978. VI. 20. (H & S). Kaufmann munkájában (1914) nem szerepel. Kaszab faunafüzetében (1971) euroszibériai elterjedési típusú fajként jellemzi, amely hazánkban elsősorban hegyvidéken fordul elő. A faunafüzet mindössze négy nem hegyvidéki előfordulását ismerte: Makó, Kalocsa, Bátorliget és Kisbalaton (Vörs). A TTM bogárgyűjteményében mindössze 11 lelőhelye van. A mostani előfordulása a Pellérd környéki-rétek, lápok és mocsarak hideg jellegét erősíti meg. Steropterus flauicornis Küst. - Barcsi ösborókás: Középrigóc, a 9-es halastó környéke, fűhálóval, 1979. VI. 13. (H). Kaufmann jegyzékében közelebbi lelőhelyadat nélkül szerepel, de régi adat nincs a JPM gyűjteményében. A faunafüzet adatai szerint (Kaszab 1971) ritka xerotherm faj. A TTM bogárgyűjteményének anyagában csak 16 a hazai adatok száma, ezek mind a sík- és dombvidék xeroterm helyeire esnek. A Barcsi ösborókás bogárfaunájában ez a faj a kis számban meglévő melegkedvelő ökológiai csoporthoz tartozik (pl. Apalochrus femoralis Er.

; Airaphilus elongatulus Gyll., Oberea pedemontana Chevr.). Clytus tropicus Panz. - Villányi-hegység: Tenkes-gerinc, fűhálóval, 1979. VI. 21. (H). Kaufmann faunajegyzékében nem szerepel. A Dél-Dunántúl faunájára új, habár a TTM bogárgyűjteményében vannak még le nem közölt déldunántúli példányai: Siófok. Egyéb hazai lelőhelyei a TTM bogárgyűjteménye alapján: Velenceihegység, Budapest: Kamaraerdő, Debrecen, Máriabesnyő, Pécel, Baja, Isaszeg. Dél-Európában él elsősorban, de Közép-Európa melegebb tölgyeseiben is előfordul néhány helyen. Monochamus sutor Latr. - Vendvidék: Szakonyfalu, lucfenyvesben lévő farakodó fáin egyelve, 1978. VII. 15. (H & S): 2. Kaszab faunafüzetében (1971) biztos hazai tenyészőhelyének három terület számít: Kőszegihegység, Soproni-hegység és a Mecsek. A Kaufmann-féle fauna jegyzék nem tartalmazza, de a JPM bogárgyűjteményében van egy Gebhardt Antal által a Keleti-Mecsekben gyűjtött példány (Hidasivölgy, 1952. VIII. 1.). A Vendvidék lucfenyveseiben további lelőhelyei várhatók. Calamobius filum Rossi - Boda, a 6-os útból való elágazás menti füzes réten hálózva, 1979. VI. 13. (H): 3. Hazai elterjedésével három dolgozat foglalkozik (Kaszab 1971, Horvatovich 1979, 1980). A DélDunántúlról további számos lelőhelye várható. Érdekes, hogy a Dunától keletre nincs még egyetlen ismert hazai előfordulása sem. Theophilea cylindricollis Pic — Barcsi Ösborókás: Középrigóc, a vasútállomásnál fűhálózva, 1979. V. 16. (H). A Barcsi Ösborókás bogáregyüttesének talán leg-