Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A tiszai hadjárat

meggátlása végett tüstént induljunk Ugra. Ennélfogva 12-én estve, tüstént kiindulánk és éjjeli 11 óra tájban ugyan, ott mégis erkezénk, azonban észrevevén az ellen megérkezésünket tüstént eltávozott. És mi 13-án délután Czibakházánál a Tiszán, annak jobb partján táborba szállottunk. Innét egyesülve a két hadtest, mintegy 30.000-nyi hadsereg, Kecskemét és Nagykőrös felé indulánk Mart 14-én, hol akkor Jellasich táborozott. Előcsapataink már közelgettek Nagy-Kőröshöz, midőn azon hírt vettük: hogy Jellasich, Kecskemétet és Nagy-Kőröst elhagyván Czegléd felé tart. Mellynél fogva ott helyben megállapodván azon éjszakát, ott a pusztában a tanyák között táboroztuk át. Másnap pedig 15-én vissza indultunk Czibakháza felé. - Sűrűn esett a havas eső, úgy hogy ruháink egészen keresztül áztak; délután pedig kitisztult és olly hideg szél támadt észak felől, hogy vizes ruháink csonttá fagytak tagjainkon. A nagy hadsereg csak lassan haladhatván az egyetlen keskeny hídon, még alig fele része ment által, midőn szerencsétlenségünkre az is elpusztult; most már azon reményünk is füstbe ment, hogy oda által tüzeket rakván felszáríthatjuk vizes ruháinkat. - A Tisza parton csaknem bokáig érő hóban kelletett meghálnunk, élelem s tűzre való nélkül, olly hidegben, hogy a hó csaknem csikorgott lábaink alatt. Embereink három napi nyugtalanság, éhség, éjjelezés és a hideg által elsanyargatva lévén, nem állhaták ki talpon egész éjjen által, hanem egymásra bújva mint a szegény ember malaczai, a hóban lefeküdtek és elaludtak. Attól kelletett félnünk hogy talán némelly része örökké elalszik, és igen sok bajunkba került: hogy őket ollykor ollykor talpra állítsuk és ide s tova járkáltassuk. És így még is szerencsésen ránk virradt, a nélkül hogy embereinknek, egyébb bajuk lett volna a bágyadtságnál.

142 Mart. 16-án zászlóaljunk Nagy-Reébe küldetett, hol beszállásoltunk. Jól esett itt egy kevéssé megpihennünk a száraz helyen, noha hosszabb nyugalomról, már többé szó sem lehetett. Tettek hosszú sora várakozott reánk. Egy nemzet becsülete és nyugalma függött önfeláldozásunktól; egy nemzet mellynek remény és aggalom között csüggöttek rajtunk szemei. És általunk legalább becsületére szennyfolt nem háramlott, mert nyugott lelkiismerettel mondhatjuk: hogy kötelességeinknek híven megfeleltünk. Ha az eredmény nem az, mire mi lelkünk tellyes erejéből törekedtünk, arról nem tehetünk - szálljon perbe Istennel, ki zúgolódni mer! - mi is eladatánk, - és én nem merek! Itt jöttek meg tiszti kinevezéseik: Hadnagyokul: Farkas Ferencz és Lakmann Miksa később főhadnagyoknak. Martius 19-én ismét Czibakházára, 21-én innét Török-Szent-Miklósra, 22-én ismét havas esős és borzasztó sarakban Fegyverneken által Kunhegyesre 23-án 40