Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A felvidéki s dunai hadjárat

szinte ázva, és úszva csaknem térdig érő sarakban Madarasra, innét 24-én éppen olly kényelemmel Tisza-Füredre érkeztünk. Valami regényszerű látmány volt nézni: mint mászkálnak mellettünk jobbról és balról, kis hordócskáikkal és kosaraikkal, a különben csinos, most pedig kötöszködésig csajhos markotányosnők, kínálván honvédeinket szíverősítőikkel, mellyre ha valaha, csakugyan most szükségök is volt. És minden fáradságaink mellett is mosolyognunk kellett e látmányon, és csodálnunk:

143 hogy győznek gyenge nők annyi fáradságot, s hogy meg nem unják e csajhos mulatságot? Füreden, miután innét Poroszlóig, az utak olly járhatatlanok voltak hogy lehetetlennek látszott ágyúinkat bármily erővel is átszállíthatni, különben pedig a lábbeliek kiigazgatása végett is késnünk kelletett. - És csak Martius 30-án vergődtünk által nagy nehezen Poroszlóra. Életemben sok utakat bejártam, de a ki Tisza-Füred és Poroszló között esős időben nem járt, annak ezen útról fogalma sem lehet. Én csak azon csodálkoztam midőn Poroszlóra vergődtünk: hogy, mint tudtak ágyúink és szekereink oda eljutni?

144 A felvidéki s dunai hadjárat. Martius 31-én Kálba s innen Apr. 1-én Kápolnára érkeztünk:

145 Itt vettem által a zászlóalj parancsnokságát. April 2-án Árokszállás alatt Táborba szállottunk. Görgei hadteste Gyöngyösön által Hatvannak tartott, és itt ugyan csak 2-kán d. után 2 óra tájban találkozott az osztrák hadsereggel, s azt mintegy másfél órai heves harcz után,

146 kiűzte Hatvanból. April 3-án Jászberény és Nagy-Káta között szállottunk táborba. - Szép tavaszi nap volt: s midőn csapataink Jászberény utczáin átvonultak, seregestől tódult a nép látni hős fiait, és a nők anyira felbokrétázták s szalagozták honvédeinket, hogy alig látszottak a sok lobogó nemzeti szalagoktól, s úgy néztek ki mint valamely falusi lakadalmas nép. April 4-én Nagy-Kátán által Tápió-Bicske felé vonultunk. Dipólt dandárja tette az elősereget, 3 honvéd zászlóalj, 1 osztály huszárok és 6 ágyúval;

147 ezek között volt a 6-ik zászlóalj is. - Hallottuk, hogy Tápió-Bicskén ellenséges csapatok vannak, tehát midőn Nagy-Kátából kiértünk, s egy gyalogos ember jött Bicske felől (tót ember volt szűrben)

148 ezt megkérdeztük: hogy van-e ellenség Bicskén? О azt felelte hogy, „volt tegnap igen sok, de ma hajnalban mind elmentek Gödöllő felé" - és mi őtet tovább bocsátánk. - Jött ismét egy kocsi két emberrel (ezek is tótok voltak, s parasztoknak látszottak.). Ezek azt mondták hogy „csak néhány horvátok vannak ott, sok málhás szekerekkel." És Dipólt hitt nekik, pedig ezen gaz emberek vagy kémek voltak, vagy legalább az ellenségtől megvesztegetve csupán azért bocsátattak el ezen az úton, hogy így hazudjanak, mert nem is lehet hinni: hogy becsületes embereket elbocsássanak, kik nekünk felőlünk hírt hozhassanak.

149 41