Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)

Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: A Kárpát-medencei szarmaták gyűrűs markolatú kardjai

ARCHAEOLOGIA CUMANICA 1 rűs markolatú kard (B2/C1 időszak) került elő.

2

1 Nem lehet véletlen, hogy a germán barbarikumi példányok ezen a vidéken sűrűsödnek, s ugyancsak innen - a dániai Himlingejéból - ismert az az unikális díszítésű ezüstserleg, amelynek peremén gyűrűs markolatú kardot tartó emberábrázolás található. Ulla Lund-Hansen a gyűrűs markolatú kardok skandináviai megjelenését a markomann háborúk hatásával hozza összefüggésbe (értve ez alatt, hogy a háború skandináviai résztvevői vitték magukkal haza a formát).

2

2 Az utóbbi évek kutatásai számos skandináv-szarmata kapcsolatra derítettek fényt. Főként rangjelző tárgyakról van szó: szélesedő végű arany (illetve aranyozott) karperecek, az ún. Kolbenarmringek, aranytorquesek, a fegyverzet elemeiből a figurális díszítéssel ellátott domborított aranylemezzel fedett pajzsdudorok (mint a herpályi és a Lilla Harg-i példány), s ugyancsak a Kárpát-medencei és skandináv előkelők kapcsolatait tükröző közös elemek a geszterédi kard vagy a Tiszalök, rázomi csat esetében.

2

3 Pannónia provincia leletanyagában eddig 8 gyűrűs markolatú kardot ismerünk, ezek nagy része azonban szórványlelet. További négy esetben ábrázoláson fordulnak elő, s újabban egy ilyen típusú fegyvert ábrázoló bronzcsüngő is előkerült Baraesról.

2

4 A keltezhető esetek alapján Kovács Péter annak kapcsán foglalkozott a kérdéssel, hogy a gyűrűs markolatú kard alakú csüngők több esetben fordulnak elő az ún. beneficiarius lándzsa miniatűr változataival együtt. Szerinte e két tárgy rangjelző szerepet tölthetett be azoknál a katonáknál, akik különböző közigazgatási és közrendvédelmi funkciókat láttak el. A pannóniai római kardok felsorolásánál említett szili fegyvert - szemben Fettich Nándor, Párducz Mihály és Fitz Jenő véleményével - nem tartja barbárnak abból kiindulva, hogy az itt eltemetett harcos sírjában talált minden tárgy tipikusan római. A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy a római és szarmata gyűrűs markolatú kardok között pregnáns különbség fedezhető fel, így magának a fegyvernek az eredetét nem a kísérőleletek alapján kell megítélnünk. 21 BIBORSKI 1993, Abb. 21: 4., BIBORSKI 1994, Abb. 4:6. 22 LUND-HANSEN 1995, 386-387. 23 LUND-HANSEN 1995, 385-388., LUND-HANSEN 2001, 158-163., CARNAP-BORNHEIM-ILKJzER1996,360-365., CARNAP-BORNHEIM 2001, 136., ISTVÁNOVITS-KULCSÁR-CARNAP-BORNHEIM 2006, 100-101,107-108. 24 KOVÁCS 2005,960-965. további irodalommal. Mik ezek a különbségek? (Vö. 7. és 10. kép) 1. Míg a szarmata kardok egy darabból készültek,

2

5 addig a római példányok közös jellemzője, hogy a gyűrűs markolatrészt hozzászegecselték a nyélnyújtványhoz. 2. Eltérő a gyűrűs rész kiképzése. A szarmata fegyvereknél a karika vastagsága egyenletes, átmetszete kör alakú, a rómaiak esetében a karika megvastagodó és keresztmetszete szögletes. Utóbbiak gyakran inkrusztáltak.

2

6 Ha ennek fényében vizsgáljuk a pannóniai 8 fegyvert, akkor a következőt látjuk. A Sisciából származó két kard, a poetovioi és a savariai darab egyértelműen a római fegyverek számát szaporítja (11. kép). Bizonyítja ezt mindháromnak szögletes metszetű, megvastagodó gyűrűje és szegecselt markolata. Közülük kettő tausírozott.

2

7 Az aquincumi kard markolatvége a római kardokra jellemzően megvastagodó, úgynevezett vese alakú.

2

8 A carnuntumi esetében a markolatgyűrű rombusz keresztmetszete alapján a római eredet valószínűsíthető.

29 A leltárkönyvi rajz alapján egyértelműen barbár gyűrűs markolatú kardnak tűnt a már említett (somogy)szili fegyver (12. kép).

3

0 „...a markolattőnél ketté van törve, de pontosan illeszkedik, hiányzik a kard hegye. Teljes hossza jelenleg 45 cm, ebből a mai pengére 32,5 cm esik. A markolat tövénél két oldalt egyenes keresztvas elég jól kinyúlik, a markolat felső végét 1,4 cm vastag, 2,1 cm belső átmérőjű vasgyűrű zárja le. Állítólag lovassírból került elő. A Magyar Történeti Múzeum nagyobb tömegű római provinciális leletanyaggal együtt vásárolta. Fettich azt is említi, hogy teljesen egyezik a gávai gyűrűs karddal. Ezt állította különben Nagy Géza is, amint azt Jósa András megjegyzi"

3

1 A darabot 25 HAZANOV 1971,6. 26 A római fegyverek leírásához lásd BIBORSKI 1994, 85. Az általa gyűjtött anyagban előfordult a szarmata területről ismerthez közelálló darab is - ezt ő maga is elkülönítve tárgyalta (BIBORSKI 1994, 90. Abb. 4: 6). A a szarmata és római kardok közötti különbségek kérdésében, valamint abban, hogy a típust a szarmatáktól vették át a rómaiak tőlünk függetlenül hasonló eredményre jutott Sylwester Sadowski lublini régész (SADOWSKI 2004,271-274.). 27 KOVÁCS 2005,960-961. további irodalommal. 28 Leltári száma KS 64.7. Hossza 28,5 cm. A III. századra keltezik. Vö.: Istenek, katonák, polgárok Aquincumban. Kiállítás az Aquincumi Múzeum megnyitásának 100. évfordulója alkalmából. Bp. 1995, 43. Nr. 57. A vezetőben a kardnak sem pontos leírása, sem fotója vagy rajza nem szerepel, de az Aquincumi Múzeum állandó régészeti kiállításán a kard megtekinthető. 29 CARNUNTUM 1992, 311, Nr. 35. 30 MNM 91.1904.5. 31 PÁRDUCZ 1944, 39, 79. — a korábbi irodalommal. 66