Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)
Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: A Kárpát-medencei szarmaták gyűrűs markolatú kardjai
ISTVÁNOVrrS ESZTER - KULCSÁR VALÉRIA: A KÁRPÁT-MEDENCEI SZARMATÁK GYÜRÜS MARKOLATÚ KARDJAI eredetiben nem tudtuk tanulmányozni, mivel sokáig elveszettnek tűnt. Újabban azonban Mráv Zsoltnak sikerült beazonosítania a markolat gyűrűs végű töredékét (az 1950-es években ismeretlenként leltározták be újra), amely restaurálás után egészen más képet mutat, mint a megjelent rajzokon. Egyértelműen kiderült, hogy a gyűrűs rész ún. vese alakú, a markolatnyúlvány lapos, és a szegecselés is jól látható, azaz a darab római kardokra jellemző jegyeket hordoz. 32 Más a helyzet a matricai karddal. A százhalombattai/ matricai kétélű gyűrűs markolatú kard a deli temető 14. - hamvasztásos - sírjából került elő (13. kép). Törve helyezték a sírba. 3 3 A publikáció alapján 64 cm hosszú. A sír további mellékletei jellegzetes római tárgyak voltak (cserepek, mécses, érem, vaskés, vasveret, vasszögek és ismeretlen rendeltetésű vastárgyak). A publikáló a mécses és az érem alapján a II. század végére keltezte a kardot. 3 4 Ugyancsak a szarmata kardokra jellemző jegyeket hordoz a II. század középső harmadára keltezett budaörsi kocsisírban előkerült szokatlanul hosszú példány: karikája egyenletes vastagságú és a markolatot egybckovácsolták, nem pedig szögecselték a pengerészhez (14. kép). 35 A százhalombattai és a budaörsi kard kiképzése arra utal, hogy ezek a fegyverek valójában nem római, hanem szarmata típusúak. Sajátos, hogy e temetkezések egy-egy eleme - hangsúlyozva, hogy a mellékletek zöme római tárgy - barbár (szarmata) jellegű. Mint láttuk, ilyen a kard kettétörése a temetés előtt. Természetesen ezzel korántsem akarjuk azt állítani, hogy szarmata harcosok temetkezései lettek volna, csupán a római-barbár kapcsolatok jellegét helyezik némileg más fénybe. A római provinciális fegyverzetnek is részévé váltak tehát a gyűrűs markolatú rövid kardok, illetve tőrök. Fölmerül a kérdés: van-e kapcsolat a szarmata és a római gyűrűs markolatú kardok között. E tekintetben mindenképpen fontos, hogy a Kárpát-medencében mindkét típus egyaránt előfordul. 32 Az információért Mráv Zsoltnak tartozunk köszönettel 33 Ez az információ ugyancsak nem elhanyagolható, hisz tudjuk, hogy a szarmatáknál ez a szokás megfigyelhető (vö. ISTVÁNOVITS 1993, 137.). 34 TOPÂL 1981,17,93. 35 MRAV 2006, 41-45. Mráv Zsolt cikkét még kéziratban tanulmányozhattuk. Külön köszönet illeti azért, hogy a szóban forgó kard rajzát a rendelkezésünkre bocsátotta. A konzultáció gyümölcsözőnek bizonyult mindkét tanulmány számára. Itt ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a Kárpát-medencei szarmatákra korai időszakukban nem jellemző a fegyver sírba helyezésének szokása. így a nem számottevő mennyiségű gyűrűs markolatú kardlelet a szarmaták esetében nem jelenti a szűk körű használatot. A fentiek fényében munkahipotézisként felvethetjük azt a lehetőséget, hogy a szarmata területen évszázadok óta általánosan elterjedt kardformát éppen itt vették át a rómaiak a velük általában ellenségként, de bizonyos történeti helyzetekben (pl. Traianus dák háborúi) szövetségesként harcoló szarmatáktól. Amennyiben ez az átvétel valóban fennált, a legkorábbi keltezhető esetnek a budaörsit tekinthetjük, tehát valamikor az II. sz. első felében történhetett meg a forma kölcsönzése. 3 6 A gyűrűs markolatú kardok technológiája (szegecselés), formája (felső részén erősen megvastagodó gyűrű) és díszítése (inkrusztálás) a továbbiakban már főként a római ízlésnek megfelelően alakult. Ahogyan másként alakult a fegyver viselésének módja is. Az ábrázolások tanúsága szerint egészen másképp hordták a rómaiak, mint a szarmaták. Mint a fent idézett keresi ábrázolásokon láthattuk, a szarmaták és már irániak vagy iráni hatás alatt állók (4. kép) a combhoz rögzítve hordták, míg a rómaiaknál az övről csüngött, ahogyan azt jól láthatjuk egy aquincumi családi sírkövön 3 7 (15. kép). Az üllői darab átmenetet képez a tőr és kés között. Ez a körülmény arra utal, hogy a gyűrűs markolatok általános használatban voltak a szarmata környezetben, és ezeket a tárgyakat a szarmaták maguk készítették. Ez újabb szempont, amely amellett szól, hogy a rómaiak kölcsönözték a fegyvertípust a szarmatáktól és nem fordítva, ami már csak kronológiai okokból sem reális. Egyelőre azonban nehéz megítélni, hol ment végbe ez a kölcsönzés (a Kárpát-medencében avagy attól keletre). A komoly kronológiai különbség ellenére a lelőhelyek többségének térképre vetítéséből némi rendszert olvashatunk ki: a legtöbb az Aquincum-Porolissum közötti útvonal mentén került elő. 36 Ld. még MRÁV 2006,41-45. 37 Aquincumi Múzeum 66.11.47.2. Vö. ISTVÁNOV1TS-KULCSÁR 2001,151. Fig. 9:5., KOVÁCS 2005,961. — a korábbi irodalommal. 67
