Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

«Az mint írám, vagyok oly reménségben, hozzá foghatunk rövid nap az békesség tractájához, circa formalitatem haereditarie successionis (melyet explicáltatni kívántanak az confoederalt magyarok), koczódunk velük ez mai napig is, nem akarván ad instar aliarum haereditariarum provinciarum Erblandnak tartani Magyarországot, jóllehet nem impugnálják az haereditaria successiót in corona et oíficio regio, különböztetvén ezt amattúl. Adja Isten, hogy hamarébb érhessük jó végét.» Felgyógyulásáról néhány nappal később, február 26-án írt sógorának, a mely levelében azt is jelzi, hogy betegségénél jobban bántja az alkudozás lassú menete, a «galibás állapot». Kéri Ebergényit, mivel gyakran kell Pozsonyba felmennie, jó erős úti kocsit szerezzen számára, az árát megadja, ha legközelebb találkoznak. «Fölküldvén Okolicsány Pál uramot az fölséges udvarhoz, kívántam ezen alkalmatossággal tudósítanom kegyelmedet, hogy még élek hála Istennek, kegyelmed szolgalatjára, noha az elmúlt napokban nem kevés alteratióim valának, melyekbűi már hála Istennek, fölszabadultam, csak már egyszer ezen galibás állapotombúi is (mely legnagyobb nyavalyám) szabadítana Isten ő szent fölsége, melyet reménlenék, hogy ha az fölséges udvar az fegyvernek suspensióját admittálná, hogy az alatt az békességnek tractája mind jobban s mind szaporábban folyhatna, mivel ezeknek nincs mind az tractára, s mind az fegyverkezésre egyszermind elegendő subiectumok, de necesse azok által köll végben menni az tractának, az kik kezdői s vezérlői voltanak eddig az magyar fegyvernek, s ámbár deputáltassanak mások, de ha azok az tractában nem interveniálhatnak, az fegyverkedés mellett distraháltatván, vontatódik az dolog, s csakugyan semmi sem telik belőle. Reménlem mindazonáltal, reá hajol ő fölsége ad suspensionem tantisper armorum, kitadgvon Isten. Ugy remélhetem, hogy könyebben obtineálhatok passust is húgom asszonynak, s szabadulást sopronyi arestombúl . . . Sigmond öcsém ajánlja szolgálat ját kegyelmednek, hála Istennek, egészsége jó szolgál, nem utálják az hollandi dámák is, nehezen várja velem együtt az szent békességet, de hihető külömböző motivumbúl.» A király válaszának megérkeztéig eltelhető időt arra használja fe, hogy márczius 2-án elmegy Sümegre egy-két hétre. Mint Bercsényi a fejedelemnek írja, Visa haragszik reá, mert