Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

tudta nélkül ment el, a prépostnak nem volt ínyére a mellőztetés, «Bécsbe menne örömest astrologusnak, hogy közbenjárónak nem i n 34

5 kell». A fegyverszünet kimondásától nem idegenkedett az udvar, csak néhány pontra nézve volt eltérés a két fél között, meg a pontokkal együtt felküldött egyéb kívánságok felől. «Mind az méltóságos miniszter urak, mind ő felsége maga is általlátják, hogy szükséges az suspensió, jelenti márczius 10-én Okolicsányi az érseknek, (kit itt akár úgy, akár armistitiumnak nevezzünk, nem gondolnak vele) a végre, hogy a békesség annál hathatósabban előmozdítassék, azért abban fáradnak, mi móddal lehessen meg. Várjuk óránkint az felséges udvar válaszát, minthogy ő felsége maga is mondotta, hogy mennél hamarább expediál bennünket.» Tudatja továbbá, hogy az érsek birtokainak védőlevele miatt járt a hadi tanácsnál, ígérték, hogy hamarosan elküldik ; a Petrák Mihály szentgotthárdi tiszttartó ellen indított vizsgálat annak felderítését czélozza, levelezett-e a kuruczokkal vagy sem ? Ebergénvivel is beszélt a birtokok oltalmazása felől, ki ígérte, hogy megnyeri Pálffy bán további jóakaratát.

34

6 A felmerült nehézségekről s a fegyverszünet előzményeiről az Erdődy György gróf országbíróhoz írt egykorú levelekből tájékozódunk a legbővebben. Pálffy Miklós testőrkapitány azt írja márczius 10-én, hogy biztos forrásból került hír gyanánt emlegetik Bécsben, hogy a francziák tengeri úton néhány ezer katonát küldtek Rákóczi segítségére, de a török feltartóztatta őket. «Hollandus követ Okolicsányi Pál urammal feljüttek, igen biztatják békesség tractájával, a mint actu is fölséges udvarnál de modalitate armistitii conferentiák tartatnak ; ő felsége mindazokra inclinál, már nem tudom, succedál-e vagy sem ? ha nem, magyarok magok lesznek romlásoknak okai.»

8

4' Kollonics Ádám gróf többet tud a tárgyalásokról. Okolicsányi maga mondta el neki, írja ugyancsak márczius 10-én, hogy Rákóczi maga nem ragaszkodik az erdélyi fejedelemséghez, a rendek ellenben igen ; azt se igen fogadja el az udvar, hogy a zálogos jószágokat, mint Szirmayét is, rézpénzen válthassák vissza. «Egy szóval azt mondja Okolicsány uram, hogy addig békességet nem remélhetünk, valamíg ő fölségének több népe nem lészen ellenek.» A király márczius 11-én kelt levelében azt köti főleg Széchényi szívére, hogy az erdélyi sereg szabad mozgására,