Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-17 / 7. szám - Sarkutazók - Különös bajnokságok - Szépségideál - Elavult törvények

A hirtelen, szerencsés halált az angolok úgy hívják: visitation of God. Szép.

A homlokom magasabb lesz, magasabb ... Kiadom szappan-reklámnak.

Mi a boldogság? az a mesebeli királyleány, akinek egyik szeme sirt, a másik nevetett.-er

Mindent elfelejt az ember, csak enni nem.

(Gyönyörű szentencia, nem? Nem is én találtam ki, a török közmondások közt olvastam.)

Szép Ernő.

Sarkutazók

Nátha, köhögés olyan hurutos betegségek tünetei, melyek rendszerint alacsony hőmérséklet mellett jelentkeznek, amikor tehát bőrünkön hidegérzet lép fel. Ezért a hideget tekintik e betegségek előidéző okának s köznyelven meghűlésnek hívják az ilyen tünetkomplexumokat. Igen elterjedt nézet továbbá, hogy a légzőszervek annál könnyebben betegedhetnek meg, mennél inkább közeledik az ember a sarkvidékek hideggócpontjaihoz. Ezt azonban a sarkkutatók semmiképpen sem igazolják. Sem télen, sem nyáron nem lepte meg őket, kutatásuk közben, hülés, baj, viszont azonnal megbetegedtek, mihelyt visszatértek az első európai kikötőbe. Ez sem történt azonban meg rendszeresen s az ilyen megfigyelésekre eddigelé nem lehetett tudományos elméletet alapítani. Délsarki kutatások alkalmával azonban bebizonyosodott, hogy a hideg inkább gyógyít, semmint ártana, sőt némely rovar csípése immunizáló hatással bir hiiléses betegségek ellen. Shackleton, az elhunyt, nagy angol délsarki utazó, egy Ízben kijelentette, hogy expedíciójának tagjai csak egyszer hűltek meg, augusztusban, mikor a déli földgömbön tél van. Heves nátha lepte meg őket s azok, akiket az expedíció kunyhójában ágybafektetve ápoltak, csak néhány nap múlva gyógyultak meg, viszont azok, kiknek történetesen a szabadban kellett tartózkodniok — a hőmérséklet akkor 49 fok C. volt fagypont alatt, —- hamarosan megszabadultak bajuktól.

Hasonló megfigyeléseket tett néhány évvel később az elmúlt esztendőben tragikus halált halt Amundsen. Mikor a délsarkvidéki Rozmár-tengeren egy jégtáblán berendezte expedíciójának állomását, megjelent Scott kapitány hajója, a „Terra Nova“ és meglátogatta a norvég kutatókat. A látogatás rövid ideig tartott s alighogy az angolok elmentek, a norvég expedíció majdnem valamennyi tagján heves nátha és köhögés lépett fel, azonban néhány óra múlva elmúlt.

Shakleton, Newseeland-ba való visszatérésekor igen különös dolgot észlet. Mielőtt hajója befutott volna Lyttelton kikötőjébe, távolabb, egy folyótorkolat közelében vetett horgonyt, hogy társai megfürödhessenek. A fürdőzőket rovarok támadták meg, melyek csípése heves gyulladást okozott a bőrön. Amint a hajó befutott Lytteltonba, az expedíció tagjain meghülési tünetek jelentkeztek: akiket azonban megcsíptek a rovarok, egészségesek maradtak. Knud Rasmussen, amerikai északisarki kutató öt esztendeig élt szellős sátorban és jégkunyhókban az északamerikai sarkvidéken s egészségét mindvégig megőrizte. Mihelyt azonban hazautaztában az első európaiakkal találkozott s az első „európai kényelemmel berendezett“ házban lakott, meghűlt, sőt betegsége rosszindulatú tüdőgyulladássá fajult el. Mindezek az esetek azon elmélet mellett bizonyítanak, mely minden „hiiléses“ megbetegedést fertőzésre vezet vissza.

Ezzel kapcsolatban nem hallgathatunk el két érdekes esetet, amikor igen makacs hiiléses tünetek szűntek meg egy csapásra külső körülmények folytán. — Egy német meteorológust 1906 augusztusában Valparaisoban (Chile) éjjel földrengés riasztotta fel ágyából s minthogy a ház és a város összedölessel fenyegetett, menekülnie kellett. Úgy amint volt, lélekszakadva, teljes erejéből futott, sokszor nyakig gázolva, vízben, sárban, pocsolyákban. Mikor biztos helyre jutva, megpihenhetett, örömmel tapasztalta, hogy krónikus torokgyulladása, mely eddig minden orvosszerrel dacolt, eltűnt, mintha elvágták volna. Burlingham, angol professzer 1913 decemberében a Vezúv kráterében mozgófényképfelvételeket készített. A tudós napok óta makacs légcsőhurutban szenvedett, de ama néhány másodperc alatt, amig a kráterben tartózkodott, a láva roppant, sugárzó hője megszabadította bajától.

Különös bajnokságok

Egy német vasárnapi újság, mely minden alkalmat megragad, hogy a sportolás pogány voltát kimutassa, egyik számában a „haushami burnotozó bajnokról“ Zangl Jánosról számol be, aki 45 esztendő alatt 351.000 gramm tubákot, tehát 3% mázsát szippantott fel szaglószervével. Zangl ezek szerint a tubáko lás világbajnokának tekinthető.

De még sok más ilyen különc rekord és sajátságos bajnokság létezik. így egy keletporoszországi falusi korcsmáros egy ültében hatvan főtt tojást fogyaszt el. Még érdekesebb ennél a békafogás bajnoksága, amelyet Salzburg környékén rendeznek. Aki három nap alatt a legtöbb békát fogja, azt ünnepélyesen békakirállyá koronázzák. A német kikötővárosokban gyakran látni fametszö klubokat, melyeknek tagjai egyszerű éles késekkel friss fadarabokat faragcsálnak össze. A leggyorsabb közülük dijat kap, melyet az egylet tagdijaiból tűznek ki. Hamburgban például egy rakodómunkás él, aki oly villáomgyorsan farag, hogy a keze mint valami motoláló gépdarab eltűnik. Emellett a faszilánkok oly finomak, hogy szappanpehelynek látszanak.

Kantonban minden esztendőben megtartják a bolhafogás bajnokságát. Hírek szerint 1927-ben a bajnokságot egy Lu- Tsun nevű kutyamészáros nyerte meg. A finnországi lappoknál nagyon kedvelik a hajtépést. Aki valakinek képéből a legtöbb szőrt tudja fájdalommentesen kitépni. az egy rénszarvast kap. A Cseherdő cigányainál viszont a „tütüzdelés“ dívik. A bajnokság feltétele, hogy a csupasz balkarba úgy kell beleszurni a tűt, hogy állva maradjon. Bajnok az, aki a legsűrűbben és egyúttal a leggyorsabban tudja a tűket a karba szúrni. Végül még egy bajnokságot említünk meg, amelynek praktikus értelme is van. Nemrég egy belga gombvarrónő különös jubileumot ünnepelhetett, amennyiben nem kevesebb, mint tízmillió gombot varrt fel eddig és pedig egyetlen egy cég szolga tatában.

Szépségideál

Az ir szabadállam kormánya egy ismert művészt megbízott azzal, hogy az uj ir bankjegyeket egy Írországi leány ideális képével díszítse fel. A művész eleget tett a megbízásnak és rövidesen bemutatta a képet, amely osztatlan elismerésre talált és általában oly vélemények hangozottak, hogy a modell a legideálisabban képviseli az ir szépségtipust. Valószínű, hogy az ábrázolt fej a bankjegyre került volna, ha a kormány embereiből nem akadt volna valaki, aki a művésztől megtudakolta a modell címét. A művész közlése bombaként hatott. Kiderült, hogy az ir szépségideál Chikágóban él, ahol egy szépségverseny első diját nyerte meg. Az ir bankpénztár megmenekült a kigúnyolás veszélyétől egyik vezető emberének felébredt szerelme révén.

Elaoult töroények

Nemrég a londoni City egyik elegáns éttermének konyhájában egy középkorú frakkos ur jelent meg, egyik kezében egy darab készen panirozott, de nyers hus(larabbal. Az idegen ur a megrökönyödött szakácsok sorfala között elhaladva, a főszakácshoz lépett és arra kérte, bocsásson rendelkezésére lábast és adjon helyet a tűzhelyen. A főszakács zavarában az üzletvezetőt leszalasztotta a konyhába, aki a különös idegennel vitába szállt és a vita végén egyszerűen kitessékelte. A dolog azonban nem ment olyan könynyen, úgy hogy végül a frakkos urat, akit őrültnek tartottak, erőszakkal kellett eltávolítani a konyhából. Alig telt el azonban egy félóra, a frakkos ur újból megjelent, ezúttal egy gummibotos rendőr és egy ügyvéd társaságában, aki az elhült üzletvezetőnek felolvasott egy törvényt, mely szerint minden angol polgárnak jogában áll díjtalanul minden vendéglőnek konyháját használni az esetben, ha a nyers ételeket magával hozza.

Kiderült, hogy ez a régen elfelejtett törvény 1473-ban lépett életbe és azóta még mindig érvényben van. A frakkos ur különös viselkedésével voltaképpen demonstrálni akart a kormány ellen és be akarta bizonyítani, hogy még mindig léteznek elavult törvények, melyeknek törléséről nem történt gondoskodás. Valószínű ezek után, hogy a törvény gyors törlése mielőbb a parlamentben tárgyalásra kerül.