Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-11-04 / 5. szám - Szép Ernő: A csikós - Wallace, Edgar: A különös grófnő (5)
A 'világpolitika aktuális. (fejei. Pairkeír Gilbert, jóvátételi főbiztos, aki meg akarja reformálni a Dawes-téirvezatet. A csikós Nézzed azt a csikósbojtárt Hogy vágtat a Hortobágyon, Mint egy puszta nagy világon. Kék ingujja, gatyaszára, Túzok tolla az a sárga, Kit a csikós oda tűzött Szoboszlai kalapjára. Nem hallik már a zörgője, Réz zörgője a csikónak (Az égen vadludak szólpak) Bőr sallangja az még lebben Fejét hányván a melegben És a szélbe hosszú farka Úszkál mindig sebesebben. Tenyereddel a nap ellen Nézz utána, mig csak láthadd, Ni csak, már a habon vágtat! Nem alszom én, de ez álom: Hattyufehér óceánom Száll a csikós a mesébe Délibábos Hortobágyon. (Nagyhortobágy) Szép Ernő Ac •• 1 •• •• r g* rr különös grofno Regény — Irta : EDGÁR W A L L A C E — Wills, ebben a kis utcában garázst kell bérelnünk. Azt hiszem, a grófné tulajdona mind. Kezébe nyomta a bérgarázs vezetőjének óimét s a kis hallgatag ember szó nélkül távozott. Michael kerülőuton visszatért a Chester Square-ra. Lady Moron nagy Royee-kocsija a bejárat előtt állt. Rövidesen jött a grófné és fiával beszállt az autóba. A gépkocsi elszáguldott. — Úgy látszik, bevásárolni mennek s ebédre visszatérnek, — gondolta magában Dorn s tovább sétált. Meglassította lépését, mikor a palotával szemközt került. Loist nem lehetett látni, de Michael Dorn aizért továbbra is a közelben maradt. Mert nem Lois volt az, akit látni akart. A férfi, akire várt, a grófné elmenetele után tiz perc múlva tűnt elő a házból. Magas, szélesvállu, kellemetlen ábrázatu alak volt. Michael fölismerte benne Lady Moron (házve-zetőjét. Megfelelő távolságban követte. X. Az asztalnál a szót főleg a grófné és Lois vitte. Moron lord ugyan jelen volt, de csak testileg tartozott a társasághoz. Ha megszólalt, anyja vagy válaszra sem méltatta, vagy csak foghegyről válaszolt neki. A gróf, úgy látszik, hozzászokott ehhez a bánásmódhoz s már nem is kelt ki ellene. Ebéd alatt a ■cselédségből egyedül Braime mutatkozott, aki nagyon ellenszenves volt Loisnak. Braime hallgatag ember volt, arca nem nagyon keltett bizalmat és bár tuludvarias igyekezett lenni, magas, termetes alakja kellemetlen érzést váltott ki az emberben. — Nem tetszik Önnek a házvezetőnőm? — kérdezte a grófné, amikor Braime kimerit a teremből. Lois meglepődött a grófné finom megérzésén. — Nem tudom még, tetszik-e nekem, — felelt nevetve. — Meg vagyok vele elégedve, — folytatta a grófné előkelő hanghordozással. — Szeretem, ha a szolgáim magastermetüek. Hogy az arca nem valami vonzó, az épp előnye előttem. Egyetlen vendégem sem pályázik arra, hogy elcsalja tőlem. — Már rég szolgálja a grófnét? — Úgy hat hónapja. Valaki a javuló bűntettesek gyámolitó egyletéből ajánlotta nekem. Lois majdhogy föl nem pattant a székből a meglepetéstől, amikor ezt a magyarázatot hallotta. — Szóval börtönjárta ember? — Igen, úgy hiszem, valamiért el volt ítélve, ha jól emlékszem, ezüstöt lopott. Én exisztenciát adtam neki — és az emberem most hálás érte. Lois nagyon megörült, amikor megtudta, hogy külön szobaleányt adnak neki, egy pirospozsgás falusi hajadon!. A leány persze amolyan közlékeny teremtés volt s Lois öt percet sem ült még a szobájában s máris tudta, hogy valamennyi cselléd hasonlóan bizalmatlan a házvezetőveil szemben. — Mindenbe beleüti az orrát és kémkedik, — pergett a leány nyelve. — Úgy setteng mindenütt, mint egy macska árnyéka. Csak akkor veszi észre az ember, amikor már a háta mögött áll. Ha egy uj cseléd jön, úgy leselkedik rá, mint a macska az egérre. Nem is érteni, hogy bizhatja a grófné a házat egy ilyen utálatos, mindig rosszkedvű emberre. A méltóságos asszony nagyon figyelmes volt a Miss iránt. — Velem szemben? Hogy-hogy? — Maga rendelkezett, milyen székeket állítsunk be s az ágyat is ő választotta ... nini, mi ez? A Missé ez a fénykép? Raymond Poincaré, Parker Gilbert ellenlábasa.
